KESERŰ TABÁNI HUMOR

SÉTA  A KIÍRTOTT  TABÁNBAN

Furfangos  tabáni  korcsma,  amely  túljárt  a  „város  eszén“ Kerzl  apó,  aki  harminc  évvel  ezelőtt járt  utoljára  Pesten

.1934-01-11 / 7. szám

Jórészt  már  csak  a  kacskaringós,   macskaköves  sikátorok  nyomait  találjuk  meg a pusztulásra  ítélt  Tabánban.  

Eltűntek   a   pofoncsapott  tetejű  földszintes  kis  házak,  ahol   a törökvilág  és  a  biedermeyer   emlékein  át  kikirándulgatott  a  pesti  ember  néhány  órára a múltba. 

A  csákány megkezdte  munkáját  s  még most, a  rossz  időjárásban  is  egyre-másra  döntik le a falakat;  nem  marad  meg  semmi  a  romantikus, furcsa  városrészből.  A város  urai kimélendőnek csupán  ctó Árok-közt   4.   szám  alatti   barokkkaput  találták.  Ezt  ugyanis  meghagyják,  még pedig  úgy,  — hogy  múzeumba  viszik. 

Eltűnt   a   zsindelytetejű  ház,   ahol   olyan órásbolt  volt,  amelynek  cégtábláját száztizén- négy  esztendővel   ezelőtt   szögezték  ki  a  homlokzatra,  a  ház,  amelyben  az  anyák   megmen- tője, Semmelweis  Ignác született. (téves, ma is megvan)

Nincs  már meg  a kis  ház  sem,  amelyről  az   a   legenda, hogy Budán  jártában  itt  lakott   Casanova,  és eltűnik  a  Szent   János-térrői   az  oszlop   is, amelyről  az  a  hiedelem,  hogy  valamikor pellengér  volt.  Néhány  régi   üzlet,  ahol  Velence képeivel  kifaragott   zenélőszerszámok,   nyakékek,  ódon  faliórák,  miniatűr arany képkeretek hirdették  az  elsüllyedt   világot,  amely   most csakugyan  elsüllyedt.. 

És a vén mézeskaláosos boltban sem  árulnak többet  gyertyát, viaszkot, öntött édességet, mézeskalács-szívet  és eltűnik  a sarki  üzlet is,  amelynek két nevezetessége volt: a szentjánoskenyér és  fekete  papírba  osomagolt  süvegcukor... 

Tabáni  humor

A  Tabán  területén  összesen   még   harmincöt ház  vem, többnyire közhivatalok.  Áll  még a török hódoltság korából való Mély Pince is, amely arról nevezetes,  hogy  kívülről   földszintes ház, de letfelé a föld alatt háromemeletnyi... Nevezetes volt törökös téglarakása a bolthajtásos pincéknek,  amelyekben  valamikor janicsárok   iddo- gáltak, de később a népszerű tulajdonos, a kedves Poldi bácsi, a művészvilágnak mérte ki nyiltan a bort. 

Lerombolták  azt  a házat  is,  amelyet háremként mutogattak s amelyen még nemrégen látni lehetett a kis  ablakokat, vagy inkább  lyukakat, ahonnan kinézhettek az utcára a háremhölgyek.
Mindez  most  eltűnt.
A  lerombolt  Tabán  olyan,  mint   sívár  külvárosi pusztaság,  ahol  nem  jár senki, csak  legfeljebb  néha egy-egy   kóborkutya  szalad  át  a gödrös,  kőtörmelékes telkeken. 

Egyedül  a  Rácfürdő  közelében  akadt  egy korcsmáros,  aki  túljárt  a  „város  eszén“. 

Ezt  nem  mi  mondjuk,  hanem  azok  a  tabániak,  akik  időnkint   el-elmennek  siránkozni egykori   lakóhelyükre   s   akiket   bánatukban csak az vigasztal, hogy  akadt ám köztük virtu- sos ember is,  mint például  ez a  jámbor  korcsmáros.
—  Hogy  értik  azt,  hogy  túljárt  a  város eszén?  — érdeklődöm Hanecker  bácsinál,  aki patríciusnak  számít az egykori  derék  tabániak között.
—  A  főváros,  kérem,  bontóvállalatnak  adta ki  a  munkát,  már  azt,  hogy lemészárolják  a házainkat. A bontóvállalat  megvette a sok épületet,  de  csak  mint anyagot,  bontóanyagot, kérem.  Az  egyik  vendéglő  épületének  anyagát például  száz pengőért vásárolta meg.  Erre  azt mondta   a   korcsmáros   á   bontóvállalatnak: Nézze  uram,  magának  legkésőbb  májusig  kell lerombolni ezt a  házat.  Én  kibériem  magától a vendéglőt,  úgy,  mint  bontóanyagot,  háromszáz pengőért, csak engem hagyjon a végére májusig, hogy ezen a télen kereshessek  itten.“ Így is történt. És  a vendéglő virul most, — mint  bontóanyag ... Még házbért sem kell fizetni  a  korcsmárosnak!  Májusig mérheti  a  bort.
698  ház  tűnt  el 

Ez Tabán lebontásának  a  humora.

De  Hanecker bácsi a továbbiakban  már  nem ilyen vidám.
—  Rívunk-sírunk,  kérem.  Tetszik  tudni,  mi Haneckerek, ötödik  dinasztia  vagyunk   Tabánban, öt  generációnk lakott  itten. Fáj  ez a pusztítás még  akkor is,  pedig tudjuk,  hogy a város urai szebbet,  jobbat  akarnak.
—  Hová  költözködött  a  tabáni  nép?
—  Aki  nem  volt  tehetős,  az  a Pillangó-utcába.  Ott   kaptak   a  várostól   szükséglakást. Schuller Dezső tanácsnok úr 4600  pengőt  fizetett  ki  a  szegényeknek  költözködési   segély  címén.
Elmondja,  hogy 698  tabáni  házat  bontottak le  eddig  és hogy legkésőbb  május   elsején   ki kell  költözködni  az  utolsó  lakónak   is  a   még megmaradt  házakból.
Néhány  házat  még  nem  sajátítottak  ki.  így pl.  a  Görög-utca 14.  és  a  Virág  Benedek-utca 5.  számú  házat  is,   amelyeknek   megszerzésére megindult  a kisajátítási  eljárás,  mert  a főváros nem  tudott  a  háztulajdonosokkal  békésen  megegyezni.
Most  mindössze  negyven  ember  lakik  még  a Tabánban,  de  május  elsején  ezeknek  is  el  kell költözködni.
Hanecker  bácsi  kedélyes  öreg  embert  mutat be nekem
—  Ez  itt Kerzl  bácsi.   A   legnevezetesebb kérem!
— És  miről nevezetes?

— Harminc  év  óta   nem  volt   Pesten.   Hű budai.
És  Kerzl  bácsi  jelentősen  áll  előttem  színétvesztett  zöld  lebernyegében.
Egyik  kezében  apró  pipa,  a másikkal   szép fehér   szakállát   simogatja.   Elégedetett,sőt büszke.  Hiszen harminc  éve  nem   volt  Pesten, A  nyilvánvalóan  „ellenséges"  területen...

A lebontásra ítélt Czipő utca

DIÓSZEGHY  MIKLÓS