ROMÁNC A RENDETLEN TABÁNRÓL

Mühlbeck Károly rajza



  ROMÁNC A RENDETLEN     TABÁNRÓL         



Elszállt  fölötte már pár emberöltő,                                           
Kiről mélabúsan zeng ma  a  költő. 
Öreg csavargó, vén Tabán. 
Tisztesebb kort nem  ért nála Matuzsálem
 S mégsem üdvözli most ,,Äve“ vagy „Szálem“
 Sőt Bárczy  István már  halálra  szán, 
—- Öreg csavargó, vén Tabán.                                  

A  napjait eddig békében  élte. 
Rajongott a méla poéta  érte, 
Öreg  csavargó,  vén  Tabán. 
A  pesti  piktor  mind,  mind  lepingálta, 
Mert festői volt, mint Cypros és*Málta, 
S  a mellett kissé pesti  is talán, 
— Öreg csavargó,  vén  Tabán.                       
Mivel hogy a jó öreg izig-vérig
 Csélcsap,  könnyelmű is, ha  jól  megnézik, 
Öreg csavargó, vén Tabán. 

A  görbe  utakat mindég  szerette 
És  gondtalan,  vidám volt  minden  tette 
Minőt épp  csak  filiszter  hogyha bán, 
— Öreg csavargó, vén Tabán. 
Könnyelmű  volt,  miként  egy  ifjú hadnagy ,                       
Kinek  adóssága  ó az  roppant  nagy. 
Öreg csavargó, vén Tabán. 
És Bárczy szólt: ,,— Ide csak a váltóit. 
Rendezni  kell  most már  Tabán  apót  itt, 
Mert még a fejünkre szégyent hozna tán, 
— Öreg csavargó, vén  Tabán.       

Körötte  már  minden  testvére  régen 
Él  rendezetten  és  szép  tisztességen,            
Csak ez nem, ez a vén Tabán!
 Könnyelműségből nincs már  kit kimentsünk.
 Csak ő maradt  meg a  mi  ,,renitensünk“, 
A  kit szavam  korhol,  de  szívem  szán, 
— Öreg csavargó,  vén Tabán. 
a  rendezését  mindenki  kívánja, 
Ferenc-,  Lipót-,  Belváros  és  Kőbánya.                           
Öreg, csavargó, vén Tabán. 

Itt  az  idő,  hogy  őt  vegyük munkába. 
Úgyis  „rossz  utakon“  járt  mindig  lába, 
S  nem tudta azt se,  mi  a — makadám, 
— Öreg  csavargó,  vén  Tabán. 
. . . És  húzza,  húzza  már  a  léniákat
 S  minden vonal nyomán egy utca támad, 
Öreg csavargó, Vén Tabán. 

És  sorakoznak,  mint  a  rubrikában, 
A  vonalak,  utak  és  utcák,  százan
 S a lénia siklik egyre, mint a szán, 
— Nesze neked, te vén Tabán! 
Száguld  a lénia, miként  a táltos, 
Csupa vonal, egyenes és harántos, 
Öreg csavargó, vén Tabán. 

Szavam  soká,  jaj,  miért  is  aprózzam, 
Minden  utcád olyan  vasalt  és józan,                                                     
Mint e szó: „Hapták!“ egy káplár ajakán, 
— Öreg csavargó,  vén  Tabán, 
S  maholnap útjait már  úgy kiszabták, 
Hogy az  öregúr  is  úgy  áll  már  „hapták“, 
Öreg csavargó, vén Tabán
S  míg  szépen ívformán  agyonrendezték, 
Észre  sem veszik:  láb  alól  eltették 
És  föl  se  is  támadhat  soha  mán, 
.— Öreg csavargó, vén Tabán! 

Sírját nem jelzi csak mértani ábra, 
Se  fej fa.  se  sírkő,  sem  emléktábla, 
Öreg csavargó, vén Tabán
Leszel  derékszöges,  kockás  és  józan. 
Mint  a  minő már vagy  félmillió van, 
Vagy  leszel:  geometriai  talány. 
Öreg csavargó, vén Tabán! 

Ballagó

Forrás:Kakas Márton, 1912 (19. évfolyam, 1-51. szám)1912-02-11 / 7. szám