LÁZÁRY RENÉ SÁNDOR: ORGUES DE BARBARIE (kintorna)

Lázáry René Sándor:

ORGUES DE BARBARIE  (KINTORNA)

(Krúdy  Gyulát olvasván)

Künn a Krisztinában

 Kék harangok szólnak:

 Részegek, halottak

Asztal alá hullnak,

Sárban araszolnak.

Bús Rezeda Kázmér,

Ne szomorkodj, Szindbád:

Orpheumi mennybolt

Konfettit havaztat,

Művirágot hint rád!

Béföd a fájdalom,

Mint álnok fehérség:

 Tiszták leszünk, tiszták,

Hogy a semmi fényét

 Majd mások megértsék!

Csillagok kőrútján

Baktat egy fiáker:

Csúf kocsisom, lelkem

, Szép szóval, krajcárral

 Mindig lesz, ki átver...

Krisztinavárosban

 Megkondul a bánat:

Jó voltunk rosszcsontnak,

Ködnek, szeretőnek,

Tékozló apának.

Ligetben, Tabánban

Nyekereg a verkli:

Lógunk a világban,

Míg szoknyák széléről

 Lepereg a perkli...

Nincs helye panasznak,

Pörnek, buta szónak:        

Adjisten nyugalmat,

Ételt-italt, szállást,

Nőt az utazónak!

Kiskocsmák, vendéglők

Füstje, mint az élet:

Elválik a tűztől,

Magasba szökkenne,

Mégis szerteszéled...

Messze Krisztinában

Kék harangok zengnek:

Széllel száll az idő,

Rongyos hómezőként

Maga után lenget...        

Marosvásárhelyt,  192 3   decemberében