YBL MIKLÓS

YBL MIKLÓS MÉLTATÁSA A VASÁRNAPI ÚJSÁGBAN

 1879 DECEMBER 21

IME egy ember, a ki még él s már is a legtöbb emlékköve van a ma­gyar hazában. Exegit monumenta, maga emelte emlékoszlopait, a főváros
és az ország annyi monumentális épülete születvén meg az ő agyában s az ő keze által nyervén alakot. Művész, a szó valódi értelmében, ki alkot és teremt s a legmaradandóbb anyagba öltözteti, a mit kigondol. Sokoldalú teremtő ereje, nemes Ízlése, roppant munkaképessége előtt tisztelettél hajolnak meg — nagy szó ! — még szaktársai is, s a ki közelebbről ismeri, megszereti benne a nagy előnyökkel biró, de azokkal visszaélni nem akaró, tetteiben nemes és mindenek fölött szerény embert. Már külső megjelenése rokonszenves, de egyszersmind imponáló. Hatalmas, majdnem athletai alak, oly arczczal és fejalakzattal, mely a művészek prototypjeül is beillenék. Szemei, beható tekintete elárulják szelleme folytonos működését, s hallgatása — mindig eszméket, gondolatot rejt, mely gondolatoknak kifejezője azonban nem a szó, hanem — a rajzón. Ha mindazt, a mit Ybl Miklós jót, helyest, czélszerüt s a közügy érdekében hasznosat gondol s a mit kisebb, bizalmasabb, szaktársi körben közölni is szokott, ha mindazt nagyobb közönség előtt is és a kellő szavak hangzatos ruhájába öltözötten tudná elmondani, ha mindazt, amit elmondania kellene, le lehetne rajzol­nia : erős meggyőződésünk, hogy középitkezéseink terén igen igen sok nem ugy történt volna, mint a hogy történt és semmi nagyobb fontosságú dolog nem történnék az ő véleménye ellenére. De ez nem adatott neki.

     Az, a mit ő mondani szokott: ,,a mig megmagyarázom, addig megcsinálom,"
egyrészről jellemzi az ő tetterejét, de másrészről nagy baj, hogy ne mondjuk
szerencsétlenség, mindannyiunkra nézve, a mi, nagy szavakat követelő, úgynevezett prókátor-viszonyaink között, a mikor a tett és a lényeg is a legtöbbször csak ugy bir igazán érvényesülni, ha az illető be tudja azt göngyölni a nagy szavak, a frázisok felhő-burkába! Ybl semmi nyelven sem lesz soha szónok, mert teljes életében a tett embere volt; de hogy mennyire magyarán, sőt zamatosán beszél anyanyelvén, arról mindenki meggyőződhetik, a kinek vele érintkeznie alkalma volt vagy van. A magyar mérnök- és építész egylet ez évi közgyűlését követő közebédet — természetesen  számos pohárköszöntés fűszerezte; poharat emelt ott hivatott és hivatatlan, cask Ybl, az egylet másod-alelnöke, hallgatott, daczára annak, hogy nem egy „halljuk" hangzott feléje. Ebéd után a társaság hajóra szállt s Ercsényig utazott a Duna szabályozási munkákat megtekintendő.
   Alig hogy a hajó megindult, a budai várkerti építetek irányába érve, fölkiáltott valaki — ha jói emlékszünk, épen Hieronymi, az egylet első alelnöke volt — rámutatva a ragyogó pompában tündöklő királyi építményre: ,,hm az Ybl toasztja!" S a sikerült ötletet lelkesedett sokszoros „éljen" követte, mely jelenet másodszor a vámháznál, aztán a ferenczvárosi gyönyörű, idomzatos templom irányában s végül Ercsény alatt az Eiáriis emlékére állított szobor előtt  ismétlődött. Szavát ritkán lehet venni, de keze-nyomat ott találjuk mindenütt, a merre tekintünk. Csak kisérjen el a szíves olvasó a nemzeti múzeum környékére — Budapestnek ezen (a sugárút leszámításával) talán legmodernebb részébe, s ha kérdjük : ki volt e paloták, e pompás épületmüvek mestere, ki építette az ideiglenes országházat, — ki a gr. Degenfeld-, ki a gr. Fcsftt/V/í-palotát, a nemz. lovardát, a gr. Károlyi
Alajos-féle palotát, a gr. Pálfyné, a Bókayféle pompás lakóházakat, a takarékpénztári nagyszerű bérházat (a volt „Ké t pisztoly" helyén), a Geist, Both és ismét ltoth-féle szép épületeket s kissé tovább a körút északibb részén az Unger-íéle bérházat? — Ybl, Ybl és ismét Ybl.
    Mennyi munka, mily végtelenül sokoldalú működés s közöttük milyen sikerek!
De ezzel még koránt sincs kimerítve az Ybl gyakorlati működésének ismerte­
tése. Müveinek még oly rövid méltatása és jellemzése is kötetet adna, s azért meg kell elégednünk azoknak csupán fölsoro­lásával, habár  félünk, hogy még a száraz névsor is nagyon hiányos marad. Az Ybl művészi termékenységének eredményei a már emlitetteken kivül Budapesten: a budai takarékpénztári épület (az első modern faragott-kő homlokzat a magyar fővárosban), a pesti takarékpénztári épület (a reáliskolautcza sarkán), az akadémia palotája (a melynek létesítésében neki szintén lényeges része volt), az akadémia bérháza, a Ganz-féle dunaparti ház (a melynek vasszerkezetű udvarhomlokzata szintén első volt e nemben nálunk, s a melynek sokáig jártak csudájára Budapest lakosai, sőt az idegenek is), a gr. Széchenyi Béla-iéle budai nagyúri palota, valamint a dr. Balassa országúti bérháza stb., stb. Ha hozzávetjük ezekhez a margitszigeti összes épületeket s azon két óriási művészi föladatot, a melyeknek megoldásán a mester most dolgozik: a lipótvárosi bazilika és a sugárúti operaház nagyszabású terve­zeteit : képét kapjuk — legalább nagyjából — annak is, hogy mit tett a mi Ybl-ünk — a főváros emelkedésének érdekében ! Ha pedig körültekintünk az országban s a legkülönbözőbb vidékeken, s ott is mindenütt az ő működésének egy-egy szerényebb vagy hatalmasabb méretű, de min­dig hozzá méltó idomzattal bíró emlékét találjuk: ugy valóban bámulnunk kell a fölött, hogy mint végezhetett ennyit és igy valaki, a ki ma még csak hatvanöt éves s bámulnunk kell, hogy az, a ki mindezt végezte, daczára ennek ma is oly teljes mértékben munkaképes s szellemileg és testileg  ma is oly rugékony, mint bármelyike az erőteljesebb fiataloknak.
      Ott van mindenekelőtt  Fóth. A Fóthi templom nemcsak egyike, sőt — a művészeti érték szempontjából is — bátran állithatjuk legelseje az ország hasonló modern épitményeinek, hanem mond­hatni, hogy — id. gr. Károlyi István műszeretete, müértehne ésmaeczenási bőkezűsége folytán — a modern épitőművészeti működés gyakorlata is innen datálható.
E n n e k is Ybl a mestere, valamint ő fejezte be a gr. Károlyi György csurgói kastélyát, átépítette a nagy-Károlyi templomot, ő épi tette a hódmezö-vásárhetyi templomot, majd átépítette a högyészi, tótmegyeri és surányi,
a lengyeltóti és marczuli kastélyokat. Ekkor került a sor a várpalotai kastélyra s a kecskeméti református templomra s a gr. Szapáryné irsai kápolnájára, míg legújabban a gr. Wenckheim Frigyes ó-kigyósi gyönyörű kastélyának nagyszerű konczepcziójával szerzett magának e téren is ujabb babé­
rokat. Hogy ennyi s ily végtelenül sokoldalú működés közben nem sikerülhetett minden ugy, a hogyan a mester maga sajá t magának kétségtelenül legszigorúbb birája — kívánta, az természetes; de bi­zonyos más oldalról, hogy sikerült nagyon sok oly mértékben, hogy e sikerek bár egyetlenét dicsőségéül számithatná bárki is, és bizonyos mindenekfölött: hogy Ybl megtett annyit, a mennyit a művészet és építészeti fejlődésünk érdekében, a fenforgott szerfölött nehéz hazai művészeti viszonyok közt tennie lehetett, s hogy ő nagyobb  joggal  követelheti hazai építésze­tünk terén nemcsak a mester, hanem az úttörő czimót is, mint bárki más, mert első volt, a  k i oly téren, a mely addig, mond­hatni, csaknem teljesen parlagon hevert, tenni mert és tenni birt!  . . . Ybl Miklós született 1814-ben SzékesFehérvárott, hol atyja kereskedő vala.
      Elemi és gymnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte; 1825-ben  B é c s b e  került, a honnan, a műegyetemi s akadémiai tanulmányokat bevégezve, Budára jött, s kísérletet tett az akkori orsz. építészeti igazgatóságnál alkalmazást nyerni. Ez azonban az ő és a hazai építészet végtelen szerencséjére, nem sikerült. Valóban, szinte megdöbbentő a gondolat, hogy e roppant tehetség és óriási munkaképesség mily könnyen elcsenevészhetett volna a „ b u r e a u " senyvesztő hatalmában, ha akkori . „hivatal-keresése" véletlenül sikerül, s önkénytelenül eszébe juttatja az embernek, hogy hány jóravaló tehetséget, hány szebb jövőt érdemlő fiatal technikust öl meg szellemileg a bureaukratizmus fojtó légköre, a kik a helyett, hogy megküzdve az élet és gyakorlat kezdet-nehézségeivel, czélszerübbnek találják
a „bizonyos " kényelmes párnáin megnyugodni, beállani a forma napszámosai közé.

Yblt szerették az istenek; nem kapott hivatalt, kénytelen volt szembeszállni és
megküzdeni a gyakorlati élet nehézségeivel, s ennek köszöni, hogy Ybl lett belőle, ennek köszönheti a  h a z a : hogy Ybl-je van ! Gyakorlati működését 1832-ben mini kőműves-inas kezdte a Pollák Mihály, akkori legjobb hirü pesti építőmester vezetése alatt, kiről  ma is a hála és elismerés meg­ható hangján emlékezik. „Pollák — igy nyilatkozott Ybl nem egyszer — kitűnő építész volt, alapos ismerője a régi formáknak, működésében mindig a tiszta,
klasszikái alakok körében mozgott, s a mit nála láttam és tőle  t a n u l t a m: az megmaradt nekem egész életemre! " 1835-ben— meghívás folytán — Prágába költözött, ahol, Koch Henrik cs. kir. bécsi építész utasításai szerint, négy év alatt fölépítette a herczeg Kinsky-féle palotát. 1839—40 ben tanulmányokat tett Münchenben és Olaszországban, és 1841 ben került vissza ismét Pestre, s ettől kezdve 1846-ig már önállólag működött a-Pollák Ágost építész társaságában. Ez időszakra esnek művei közül: a fóthi kastély egy részének berendezése s a kaplonyi templom és kripta építése. 1846-tól 1851-ig Fóthon lakott és építette a híres templomot, de ezen munkáját megelőzőleg még egyszer Olaszországba utazott, különleges tanulmányok végett. 1851-ben telepedett meg véglegesen Pesten s ekkor kezdte azon bámulatot  keltő s valóban az ö erejét igénylő működést, a melynek eredményeit műveinek fönti sorozata csak hézagosan mutatja.
Meg kell még említenünk, hogy habár a szónak nem épen mestere, azért
tettel és tanácscsal folytonosan tevékeny részt vett és vesz a közügyek azon részének intézésében, a mely az ő szakmáját érinti. Mint a fővárosi képviselő-testület tagja fáradhatlanul közreműködik a műszaki bizottságokban, a közmunkatanácsban, s különösen mint a magyar mérnök és építész-egylet müépitészeti szakosztályának elnöke oly valóban áldásos eredményű működést folytat, a melyre rajta kivül — ez idők szerint — senki sem volna ké­pes. Az ő neve az a kapocs, mely a szét­húzódó elemeket összetartja, a szétzülléstől megóvja, s a törekvéseket a helyes mederbe terelni képes. „A mi öregünk" nézeteibe mindenki belenyugszik, jóakaratában senki sem kétkedik s kimondott akaratának senki sem szegül ellent! Adja Isten, hogy még soká bírhassa őt a haza, s hogy megkezdett nagy müveit befejezetten hagyhassa az utókorra.

Ney Béla