BUDAI BORVIDÉK BORAI,
AVAGY MIT ITTAK A KORCSMÁBAN ELEINK?
Filoxéravész előtt az egyik legrangosabb borvidékünk volt. Szentendrétől Nagytétényig a budai és a Buda környéki dombok mind szőlővel voltak beültetve. A lakosság kedvtelése és megélhetésének egyik forrása volt a bortermelés. A szentendrei rácok, a budai, budaörsi, promontori (budafoki) sváb gazdák és polgárok szőlőszerető, szorgalmas és takarékos emberek voltak. Virágzó szőlőkultúrát teremtettek a vidéken.
A Budai borvidéken főleg fehérborszőlő-fajtákat termesztettek: rakszőlőt, mézesfehéret, budai zöldet, hosszúcipkájút, szlankamenkát. Ezek mind bőtermő szőlőfajták, amelyekből egyszerű, könnyű asztali borokat készítettek. A sashegyi vörösbor azonban valamikor országszerte, sőt még külföldön is hires volt. A Buda környéki borokat a régiek "meszes" boroknak tartották, amely nem oltja a szomjat, sőt mennél többet iszik belőle az ember, annál jobban megszomjazik.
RAKSZŐLŐ(ragszőLő,rákszőlő,hajnos)
Magyar eredetű szőlnek tartják.a nfiloxéravész előtt nagyon elterjedt fajta, Erdélyben még ma is tertmesztik ezt a vékonyhéjú pontozott bogyójú szőlőt. Bőtermő, bő levű szőlő,de bora üres jellegtelen.
MÉZESFEHÉR
különösen a vácvidéki és nógrádi szőllőkben elterjedt szőllőfajta, melyet a nagymarosiak, nagyban szállítva Észak-Németországba mint csemegeszőllőt, nagyon hiressé tettek. Fürtje nagy és laza, bogyói nagyok, sárgásak, a napos oldalon rozsdás foltokkal; leve nyálkás és nagyon édes. .
BUDAI ZÖLD
Régen közkedvelt fajta volt, de termőterülete a főváros terjeszkedésével csökkent. A filoxéravész óta a Badacsonyi borvidéken termesztik. Vastag levélszövetű, gyapjas fonákú, levélszéle csipkés. Bőségesen terem, fürtje nagy, tömött, átlagosan 160 gramm; bogyói közepesen nagyok, kissé megnyúltak, zöldessárgák vagy zöldes fehérek, kissé pontozottak. Késői érésű, október második felében szüretelhető.Bora kemény, de nem egysíkú, száraz, minőségi fehérbor
Wikipdia.hu
Budai zöld
HOSSZÚCIPKÁJÚ
Fõ szõlõfajtaként régebben a Hosszúcipkájút termesztették, melyet németül Schlampernek, sõt Etyeken Frechschlampernek (pimasz lomposnak) neveztek. A Hosszúcipkájú (vagy Hosszúnyelû) rendkívül kemény, igazi „háromemberes” bort terem. Egy ember kell, akit megitatnak vele, és kettõ, aki õt közben lefogja. A Hosszúcipkájú bora nemcsak kemény, hanem vékony, könnyû, légies is. Gondos szüreteléssel és borkészítéssel gyönyörû szép pezsgõalapbor készíthetõ belõle.
SZLANKAMENKA(Piros szlanka)
Balkáni származású, de nevét a szerémségi Slankamen városról kapta. Bőtermő, fürtje, bogyói nagyok. Mustjának cukortartalma csekély, savtartalma nagyon kicsi.
Szlankamenka
KADARKA
Ez a balkáni rác, de mára teljes egészében magyarnak tekintett fajta legnagyobb mennyiségben az alföldi borvidékeken és Szekszárdon található meg, de minden olyan borvidéken is találkozunk vele, ahol számottevő vörösbor készítés van(Villányban és Egerben A háború előtti időszakban az Egri Bikavér elmaradhatatlan alkotórésze volt..Igen kedveli a löszös talajokat, de valójában a magasabb mésztartalom sem akadályozza meg, hogy jól teremjen. Homokon kevésbé koncentrált, vékony bort ad.Ma ismét népszerű, a budapesti Kadarka Kör minden ősszel szüreti mulatságot tart a Jókai-villánál
BORŰRMÉRTÉKEK
AKÓ
1. űrmérték. Eredetileg egy bizonyos nagyságú, bor tartására szolgáló (vasabroncsos) hordót jelölt. Az akó országok, sőt városok szerint változó nagyságú volt. Az egységes, tízes számrendszeren alapuló mértékrendszer bevezetése előtt 1 akó 32 → pintnek, azaz 51 mai liternek felelt meg. Általánosabb volt az a mérték, amely az akó nagyságát közel a mai → hektó felének, fél hektónak, 54,30 liternek tekintette. Egy magyar akó 64 → icce, azaz 32 pint. Ismeretesek voltak még a bécsi akó, pesti akó, soproni akó, pozsonyi akó. A pesti és a pozsonyi akó (seprő nélkül) 60 magyar icce, azaz 35,88 pint, vagyis 50,80 liter volt. A soproni akó (seprő nélkül) 80magyar icce, azaz másfél pozsonyi akó. A másfél pozsonyi akót a volt magyar tengerparton baril néven önálló mértékegységként ismerték. Az akó mértékegységtől függetlenül edény jelentésben is él. Tokaj-Hegyalján ma is így nevezik a hektónál kisebb, de a fél hektónál nagyobb űrtartalmú hordókat. (→ még: borűrmértékek) – Irod. Ereky Alfonz: Mérték-, súly- és pénzisme (Székesfehérvár, 1881); Kovách Géza: Adatok a szilágysági népi űrmértékek kérdéséhez (Ethn., 1949). –
PALLAS NAGY LEXIKON:
"Akó: régi folyadékmérték. Egy régi magyar akó, nevezetesen a pesti és pozsonyi akó bor tisztán, seprü nélkül 60 eredeti magyar itce volt; egy eredeti magyar itce 0,5979 bécsi pintet és így egy 60 itcés magyar akó 35.88, a 64 itcés pedig 38.27 bécsi pintét tett. A soproni akó seprü nélkül 80, seprüvel pedig 84 magyar itcét tartalmazott. A tokaji borok 178 itcés hordókban keltek; egy fél ilyen hordót átalag-nak neveztek és 88 itcét tartalmazott. Debrecen és Nagyvárad tájékán a cseber = 100 magyar itce; a kis-cseber = 50 itce. Egy kanta 10 itce; egy vasmegyei veder = 52 itce. Erdélyben a köböl = 64 bécsi pint. A magyar tengermelléken a barii = 11/9 pozsonyi akó. Egy bécsi 40 pintes akó 56.589 l. Egy pesti vagy pozsonyi 60 itcés akó 50.80 l."
1 MAGYAR AKÓ=32 PINT=64 ICCE=54,3 LITER
1 PESTI ÉS POZSONYI AKÓ=60 MAGYAR ICCE=35,8 PINT=50,8 LITER
1 BÉCSI AKÓ=58 LITER(1762-IG)=UTÁNA 56,589 LITER
1 BUDAI AKÓ=budai akó: 17. század végéig 53,72 liter, azután kb 1730-ig 54,94 majd 58,6 liter
ICCE
folyadék, főleg bor mérésére használt régi űrmérték. A latin „ice” szó átvétele. Több változata volt, nagysága helyenként változott; egy icce általában 0,8484 l. A magyar icce kisebb, 0,5979 liter, azaz egy bécsi pint nagyságú. A tokaji borokat 178 iccés hordókban árulták leginkább. Nevezetes volt a cinkotai nagy icce. Egyes helyeken 2, másutt 1 icce külön néven, → kupaként, önálló űrmértékként volt ismeretes. Önálló űrmérték volt a fél icce a → meszely is. A kocsmákban, csárdákban a bérlőt, aki csak ideig-óráig vezette az üzletet, valamint a bormérő alkalmazottat is több helyen iccésnek nevezték. (→ még: borűrmértékek)
1 ICCE=0,8484 LITER=
1 MAGYAR ICCE=0,5979 LITER=1 BÉCSI PINT
1 CINKOTAI NAGY ICCE=1,2726 LITER
PINT
űrmérték, amely különböző helyeken és időben más és más nagyságú volt. Folyadék különösen bor, de gabonaféleségek mérésére is használták. Mo.-on a pint két → iccével, azaz négy meszellyel (→ meszely), kb. 1,6 literrel volt egyenlő. 32 pint egy akó, 16 pint tett ki egy régi magyar akót, egy erdélyi → köböl pedig 64 pint volt. A magyar icce egyenlő nagyságú volt abécsi pinttel (0,5979 l). A németországi → mérő 4–16 pint között ingadozott. – A szó a pinctus ’jelzett’ jelentésű latin szóból származik.
MESZELY
régi űrmérték, főleg bor mérésére használták. 1 meszely fél → iccével volt egyenlő, azaz 0,4242 liter. – Jelentésátvitel folytán a meszely egy bizonyos nagyságú cserépedényt is jelöl (meszely, meszelyes, egymeszelyes, kétmeszelyes stb.). Az egymeszelyest vagy meszelyt a csárdákban, korcsmákban ivóedényként is használták és általában 4 decis edénynek vették.
KUPA
KUPA=vagy 1 vagy 2 icce=0,8484 lite<1,7968liter
Forrás:
borászat.hu
mimi.hu
kislexikon.hu
AVAGY MIT ITTAK A KORCSMÁBAN ELEINK?
A Budai borvidéken főleg fehérborszőlő-fajtákat termesztettek: rakszőlőt, mézesfehéret, budai zöldet, hosszúcipkájút, szlankamenkát. Ezek mind bőtermő szőlőfajták, amelyekből egyszerű, könnyű asztali borokat készítettek. A sashegyi vörösbor azonban valamikor országszerte, sőt még külföldön is hires volt. A Buda környéki borokat a régiek "meszes" boroknak tartották, amely nem oltja a szomjat, sőt mennél többet iszik belőle az ember, annál jobban megszomjazik.
RAKSZŐLŐ(ragszőLő,rákszőlő,hajnos)
Magyar eredetű szőlnek tartják.a nfiloxéravész előtt nagyon elterjedt fajta, Erdélyben még ma is tertmesztik ezt a vékonyhéjú pontozott bogyójú szőlőt. Bőtermő, bő levű szőlő,de bora üres jellegtelen.
MÉZESFEHÉR
különösen a vácvidéki és nógrádi szőllőkben elterjedt szőllőfajta, melyet a nagymarosiak, nagyban szállítva Észak-Németországba mint csemegeszőllőt, nagyon hiressé tettek. Fürtje nagy és laza, bogyói nagyok, sárgásak, a napos oldalon rozsdás foltokkal; leve nyálkás és nagyon édes. .
BUDAI ZÖLD
Régen közkedvelt fajta volt, de termőterülete a főváros terjeszkedésével csökkent. A filoxéravész óta a Badacsonyi borvidéken termesztik. Vastag levélszövetű, gyapjas fonákú, levélszéle csipkés. Bőségesen terem, fürtje nagy, tömött, átlagosan 160 gramm; bogyói közepesen nagyok, kissé megnyúltak, zöldessárgák vagy zöldes fehérek, kissé pontozottak. Késői érésű, október második felében szüretelhető.Bora kemény, de nem egysíkú, száraz, minőségi fehérbor
Wikipdia.hu
Budai zöldHOSSZÚCIPKÁJÚ
Fõ szõlõfajtaként régebben a Hosszúcipkájút termesztették, melyet németül Schlampernek, sõt Etyeken Frechschlampernek (pimasz lomposnak) neveztek. A Hosszúcipkájú (vagy Hosszúnyelû) rendkívül kemény, igazi „háromemberes” bort terem. Egy ember kell, akit megitatnak vele, és kettõ, aki õt közben lefogja. A Hosszúcipkájú bora nemcsak kemény, hanem vékony, könnyû, légies is. Gondos szüreteléssel és borkészítéssel gyönyörû szép pezsgõalapbor készíthetõ belõle.
SZLANKAMENKA(Piros szlanka)
Balkáni származású, de nevét a szerémségi Slankamen városról kapta. Bőtermő, fürtje, bogyói nagyok. Mustjának cukortartalma csekély, savtartalma nagyon kicsi.
SzlankamenkaKADARKA
Ez a balkáni rác, de mára teljes egészében magyarnak tekintett fajta legnagyobb mennyiségben az alföldi borvidékeken és Szekszárdon található meg, de minden olyan borvidéken is találkozunk vele, ahol számottevő vörösbor készítés van(Villányban és Egerben A háború előtti időszakban az Egri Bikavér elmaradhatatlan alkotórésze volt..Igen kedveli a löszös talajokat, de valójában a magasabb mésztartalom sem akadályozza meg, hogy jól teremjen. Homokon kevésbé koncentrált, vékony bort ad.Ma ismét népszerű, a budapesti Kadarka Kör minden ősszel szüreti mulatságot tart a Jókai-villánál
BORŰRMÉRTÉKEK
AKÓ
1. űrmérték. Eredetileg egy bizonyos nagyságú, bor tartására szolgáló (vasabroncsos) hordót jelölt. Az akó országok, sőt városok szerint változó nagyságú volt. Az egységes, tízes számrendszeren alapuló mértékrendszer bevezetése előtt 1 akó 32 → pintnek, azaz 51 mai liternek felelt meg. Általánosabb volt az a mérték, amely az akó nagyságát közel a mai → hektó felének, fél hektónak, 54,30 liternek tekintette. Egy magyar akó 64 → icce, azaz 32 pint. Ismeretesek voltak még a bécsi akó, pesti akó, soproni akó, pozsonyi akó. A pesti és a pozsonyi akó (seprő nélkül) 60 magyar icce, azaz 35,88 pint, vagyis 50,80 liter volt. A soproni akó (seprő nélkül) 80magyar icce, azaz másfél pozsonyi akó. A másfél pozsonyi akót a volt magyar tengerparton baril néven önálló mértékegységként ismerték. Az akó mértékegységtől függetlenül edény jelentésben is él. Tokaj-Hegyalján ma is így nevezik a hektónál kisebb, de a fél hektónál nagyobb űrtartalmú hordókat. (→ még: borűrmértékek) – Irod. Ereky Alfonz: Mérték-, súly- és pénzisme (Székesfehérvár, 1881); Kovách Géza: Adatok a szilágysági népi űrmértékek kérdéséhez (Ethn., 1949). –
PALLAS NAGY LEXIKON:
"Akó: régi folyadékmérték. Egy régi magyar akó, nevezetesen a pesti és pozsonyi akó bor tisztán, seprü nélkül 60 eredeti magyar itce volt; egy eredeti magyar itce 0,5979 bécsi pintet és így egy 60 itcés magyar akó 35.88, a 64 itcés pedig 38.27 bécsi pintét tett. A soproni akó seprü nélkül 80, seprüvel pedig 84 magyar itcét tartalmazott. A tokaji borok 178 itcés hordókban keltek; egy fél ilyen hordót átalag-nak neveztek és 88 itcét tartalmazott. Debrecen és Nagyvárad tájékán a cseber = 100 magyar itce; a kis-cseber = 50 itce. Egy kanta 10 itce; egy vasmegyei veder = 52 itce. Erdélyben a köböl = 64 bécsi pint. A magyar tengermelléken a barii = 11/9 pozsonyi akó. Egy bécsi 40 pintes akó 56.589 l. Egy pesti vagy pozsonyi 60 itcés akó 50.80 l."
1 MAGYAR AKÓ=32 PINT=64 ICCE=54,3 LITER
1 PESTI ÉS POZSONYI AKÓ=60 MAGYAR ICCE=35,8 PINT=50,8 LITER
1 BÉCSI AKÓ=58 LITER(1762-IG)=UTÁNA 56,589 LITER
1 BUDAI AKÓ=budai akó: 17. század végéig 53,72 liter, azután kb 1730-ig 54,94 majd 58,6 liter
ICCE
folyadék, főleg bor mérésére használt régi űrmérték. A latin „ice” szó átvétele. Több változata volt, nagysága helyenként változott; egy icce általában 0,8484 l. A magyar icce kisebb, 0,5979 liter, azaz egy bécsi pint nagyságú. A tokaji borokat 178 iccés hordókban árulták leginkább. Nevezetes volt a cinkotai nagy icce. Egyes helyeken 2, másutt 1 icce külön néven, → kupaként, önálló űrmértékként volt ismeretes. Önálló űrmérték volt a fél icce a → meszely is. A kocsmákban, csárdákban a bérlőt, aki csak ideig-óráig vezette az üzletet, valamint a bormérő alkalmazottat is több helyen iccésnek nevezték. (→ még: borűrmértékek)
1 ICCE=0,8484 LITER=
1 MAGYAR ICCE=0,5979 LITER=1 BÉCSI PINT
1 CINKOTAI NAGY ICCE=1,2726 LITER
PINT
űrmérték, amely különböző helyeken és időben más és más nagyságú volt. Folyadék különösen bor, de gabonaféleségek mérésére is használták. Mo.-on a pint két → iccével, azaz négy meszellyel (→ meszely), kb. 1,6 literrel volt egyenlő. 32 pint egy akó, 16 pint tett ki egy régi magyar akót, egy erdélyi → köböl pedig 64 pint volt. A magyar icce egyenlő nagyságú volt abécsi pinttel (0,5979 l). A németországi → mérő 4–16 pint között ingadozott. – A szó a pinctus ’jelzett’ jelentésű latin szóból származik.
MESZELY
régi űrmérték, főleg bor mérésére használták. 1 meszely fél → iccével volt egyenlő, azaz 0,4242 liter. – Jelentésátvitel folytán a meszely egy bizonyos nagyságú cserépedényt is jelöl (meszely, meszelyes, egymeszelyes, kétmeszelyes stb.). Az egymeszelyest vagy meszelyt a csárdákban, korcsmákban ivóedényként is használták és általában 4 decis edénynek vették.
KUPA
KUPA=vagy 1 vagy 2 icce=0,8484 lite<1,7968liter
Forrás:
borászat.hu
mimi.hu
kislexikon.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése