TABÁNI BORMÉRÉSEK CÍMJEGYZÉKE ANNO 1880-1928

         
Mulató társaság aTabánban SZNK

BORMÉRÉSEK

Butellás bormérés
termelők által gyakorolt italmérés. Az 1888: XXXV. tc. úgy szabályozta az italmérési jog gyakorlását, hogy a termelők bizonyos összeg lefizetésével évente megválthatták az állami monopóliummá lett italmérési jogot. E megváltás ellenében saját termésű borukat „kis mértékben” (100 literen aluli mennyiségben) egész évben át mérhették. Ivóhelyiséget azonban nem tarthattak fenn, csak utcán át, „zárt edényben” árusíthattak. Innen ered a butellás bormérés elnevezés. E törvény hatálya és ezzel a gyakorlata is a felszabadulás után szűnt meg. (→ még: kocsmálás)
BORMÉRÉS HÁZNÁL
Tabánban  azért nyílt számos kocsma,hogy el tudják adni a nagy mennyiségben érlelt bort Buda legnagyobb bevételi forrása a bor volt; a mai Nap-hegyen, Sas-hegyen, a Gellért-hegy lankáin szőlőtőkék ezrei sorjáztak.Bármely budai polgárnak lehetett szőlője, aki polgárjoggal bírt, ezzel együtt borkimérési joga is volt. Tabán és Óbuda lakossága a szűk polgári, iparosrétegből és nagyszámú ipari és mezőgazdasági bérmunkásból áltt . Az ipari munkásság megjelenése  összefügg a milleniumi építkezésekkel, mezőgazdasági bérmunkások a Braunhaxlerek, vagy barnalábuak voltak, akik mezítláb feltűrt  nadrágszárral kapálták a szőlőtőkék tövét. A  bormérési joggal felruházott budai polgár saját házában árulta a megtermett bort. Onnan lehetett tudni, hogy egy adott napon melyik háznál lehet hozzájutni jóféle nedűhöz, hogy reggel kiakasztottak az utcára nyíló ajtó fölé egy köteg gyaluforgácsot, vagy fenyőgallyat.Más helyen repkénykoszorú kiakasztását alkalmazták.(purgerkocsma)
 A budai vár környéki házak gyönyörű, gótikus ülőfülkéi is erre utalnak; igazi funkciójuk máig találgatásra ad okot. Ésszerűnek tűnik sokak feltételezése, amely szerint ezek az ülőfülkék a valamiféle kerthelyiségek elődei: a bort kimérő gazda nem akarta beengedni a kuncsaftot a házába, ezért épített neki ülőfülkét odakinn…
A bormérés a vendéglátás legkisebb egysége, sok esetben valamely szőlősgazda pincéje, fedett helyisége. Alapvetően a saját termés eladására hívták életre, de megszünésük előtt már borkereskedőktől vásárolt készleteiket árulták. A 1890-es évekre ez a vendéglátási forma visszaszorult,-részben a filoxérajárvány(1875-97) részben a szigorú bortörvény(1893) miatt. A szigorúság indokolt volt, mert a gazdák-pótlandó a filoxéra okozta veszteséget, cukrosvízzel öntötték fel a már kipréselt szőlőtörkölyt és bort kreáltak belőle. Ezt hívták vizimiskának, csigernek, kapásbornak. Alacsony alkoholtartalma volt, de borként eldható-gyakorlatilag hamis bor. A bortörvényt 1908-ban még jobban megszigorították. A bormérések vagy bezártak vagy átalakultak rendeletekkel szabályozott korcsmákká, vendéglőkké.

TABÁNI BORMÉRŐK

1880-81

Adamsky Joseph        Hadnagy u 904
Albecker Antal             Holdvilág u 827
Blédy Adolf                    Attila u 394
Ellmann Károly            Felsőhegy u 251
Grösztenberger Ede   Fehérsas u
Iberer Mártom              Attila u 646
Kopper Mátyás              Szarva tér 677
Malmarits István         Bocskay tér 726
Mihálovits Francziska    Várkert rakpart 61
Orbay Antal                 Attila u 361
Peringer F               Attila u 650
Peringer M               Attila u 382
Schlosser N             Krisztina u 215
Schmachinger N      Fő u 592
Schnegg Béla           Krisztina tér 285
Wiederkehr J           Alsóhegy u 118
Zimmermann János  Felsőhegy u 230

1882

Bereczky Ferncz           Kereszt tér 15
Blédy Adolf                   Attila u 81
Ellmann Károly           Felsőhegy u 84
Frieländer M               Attila u 44
Grösztenberger Ede    Fehérsas u
Höflinger Fülöp           Felsőhegy u 64
Iberer Márton            Attila u 27
Kerntler Ferenc         Szarvas tér 3
Liebisch Ferenc         Alsóhegy u 30
Preé Ignácz               Alsóhegy u 40
Zimmermann János  Felsőhegy u 90
Ziska Antal                 Kereszt tér 12

1883-84
Bereczky Ferencz    Kereszt tér 15
Blédy Adolf                Attila u 81
Ellmann Károly       Felsőhegy u 104
Friedländer M           Attila u 44
Grösztenberger Ede Fehérsas u
Höflinger Fülöp        Felsőhegyu 64
Iberer Márton              Attla u 27
Kerntler Ferenc    Szarvas tér 3
Liebisch Ferencz   Alsóhegy u 30
Preé Ignácz      Alsóhegy u 40
Wiederkehr J           Alsóhegy u 118
Zimmermann János  Felsőhegy u 230
Ziska Antal                 Kereszt tér 12

1885-86

Beliczay G                   Felsőhegy u 74
Bereczky Ferencz     Kereszt tér 15
Bittermann István     Hadnagy u 39
Blédy Adolf                 Attila u 81
Cservenka János        Hadnagy u 27
Dörflinger György Felsőhegy u 57
Ellmann Károly Felsőhegy u 104
Friedländer M               Attila u 44
Hornák János         Hadnagy u 45
Kaiser Antal         Fehérsas tér 11
Kerntler Ferenc   Szarvas tér 3
Kintzner Károly    Szikla u 6
Kundl Samu  Döbrentei tér 5
Liebisch Ferenc     Alsóhegy u30
Müller Lipüót        Hadnagy u 37
Pertl István      Horgony u 5
Sultberger István   Felsőhegy u 110
Sultzberger István   Czakó u 3
Varga Imre  Hadnagy u 6
Wiederkehr  J Alsóhegy u 36
Wimmer Ferenc Döbrentei u 11
Wimmer Mátyás  Felsőhegy u 40
Zimmermenn János  Felsőhegy un 90
Ziska  Antal  Kereszt tér 12

1888-90

Czékos József  Holdvilág u 19
Huber József  Gellérthegy u 3
Bubién József  szt János u 7
Mikulcsik Ferenc Attila u 19

1888

Rüblein József szt János u 8
Kabon József  Attila u 32
Bürger József Horgony u 5

1889

Kabon József  Attila u 32
Bürger József Horgony u 5
Capiller Károly Kereszt u 19
Lentner Alajos Aranykacsa u 8
Nalrm Ágoston  Attila u 83
özv Petz Nándorné Virág Benedek u 9
Wichtl Mihály  Árok u 65

1890
id Varga Imre Hadnagy u 6

1891
Axmann Józsefné özv Lovas u 2
Czékos József Holvilág u19
Nősek Ignácz ATTILA U 19

1894

Czékos József Holvilág u19
Nősek Ignácz ATTILA U 19
Sultzberger József Kereszt u 4

1896-97
Czékos József Holvilág u19
Huber József  Gellérthegy u 3
Bubléin József szt János u 7

1898

Mikulcsik Ferenc Attila u 19
Rublein József szt János u 7
Rublein József szt János u 8

1899

Kabon József Attila u 32
Bürger József Horgony u 5
Capilleri Károly  Kereszt u 19
Lentner Alajos Aranykacsa u 8
Nalrm Ágoston Attila u 83
Petz Nándorné özv Virág Benedek u9 

1900

Kabon József  Attila u 32
Capilleri Károly Kereszt u 19
Csaudinger Jánosné özv  Naphegy u 23
Csóri Nándor   Kereszt tér 16
Hang József  aranykakas u 5
Höllenreiner Ferenc Attila u 35
Krizsánovits István Kör u 4
Wichtl Mihály  Árok u 65

1900-01

Riedl József szt János u 6
Wendelin János Attila u 31
Wichtl Mihály  Árok u 65

1901-02

Capilleri Károly Kereszt u 19
Höllenreiner Ferenc Attila u 35
Riedl József szt János u 6
Wendelin János Attila u 31
Wichtl Mihály  Árok u 65

1902-03

Kabon József Palota tér 5
Capilleri Károly Kereszt u 19
Riedl József szt János u 6
Wichtl Mihály  Árok u 65
Szalay István Attila u 4

1903-04

Kabon József Palota tér 5
Buzás József Apród u 6
Fleischer Sándor Döbrentei u 24
Kertscher Jakab Naphegy u 25
Kertscher Jakab Naphegy u 25

1904-05

Kabon József  árok u20
Fleischer Sándor Döbrentei u 24
Kertscher Jakab Naphegy u 25
Kertscher Jakab Naphegy u 25

1905-06

Kabon József  árok u20
Riedl József  szt János tér 5

1906-07

Kabon József  árok u20
Riedl József  szt János tér 5
Barna László  szt János tér 5
Neumann Ödön  Attila krt 58

1907-08

Kabon József  árok u20
if Nánásy Lajos  Bors u 13

1908
Kabon József  árok u 20
Hellenbrand József  Attila u 53
Krizsánovits István KÖR U9

1909
1910

Krizsánovits István KÖR U9

1911

Krizsánovits István KÖR U9
Pálinkás József szt János u 3

1912

Krizsánovits István KÖR U9
Pálinkás József szt János u 3

1913

Krizsánovits István KÖR U9
Pálinkás József szt János u 3

1914

Krizsánovits István Kör u 9
Pálinkás József Attila u 89

1916
1922

Krausz Lipót Fehérsas u 4 (Mély Pince)

1928
Krausz Lipót Fehérsas u 4 (Mély Pince)
Romlehner Lajos  Gellérthegy u 53

Kaszás Ferenc

Utolsó vendég a Mély Pincében, avagy a bormérő álma 

(Krúdy persziflázs)

Az élet álom,

az ébredés halál.

A valót –mondd- hol találom?

Kérdi az ember.

Vagy kérdezni sem kell?

A válasz úgyis megtalál!

                              (Calderon után szabadon)

1933 októbere különösen hideg szelekkel köszöntött be a Tabánba.Vasárnap este volt. A szél végigsöpört  a nemrég elkészült gellérthegyi kerülőúton, felkavarva  az útmenti nyárfák elszáradt, ezüstös  leveleit. A Naphegy mögött  lebukó korong vörösen vakította a szembejövők hunyorgóra szűkült szemét, végtelenbe nyúló árnyékok jelezték, visszavonhatatlanul este van. Fázósan összebújó  párok, csemetéiket terelő  családanyák siettek hazafelé. Ünneplőbe öltözött családapák hajtották fel kabátjuk gallérját, keresték a söntések mélyét, kocsmák sörszaggal  keveredő  füstködös társas magányát. Borospoharak koccanása, szikrai kadar meg a frissen csapolt barnasör íze csabította őket.  Asztalhoz ülni, rágyújtani egy Leventére, érezni a pálinka torokkarcoló melegét, odainteni egy pincért, hátradőlni  vacsora után a vendéglői asztalnál, nadrágszíjat  lazítani, ellazulni a másnapi robot  előtt-ez volt az, amire vágytak-.

    A Czakó utca sarkán, az egykori sóvámház  előtt magányos, fura alak állt, hátát a házfalnak vetve és rezignáltan nézte a hulló faleveleket. Nem lehetett tudni, mióta állott ott, hogyan került oda, a Czakó utca másik végéről jött-e elő, a Kőműves utcán caplatott-e fel idáig, netán a Sánc utca felől kelt át az új, széles úton? De az is megtörténhetett,  hogy egyszerűen a semmiből ott helyben materializálódott  hús-vér anyaggá, körvonalazódott, mint festő keze alatt kialakuló műalkotás és most itt állt teljes nagyságban,-fölfedező hajós, aki nem tudja , hová vetette a sorsfordító vihar, miféle ismeretlen parton futott zátonyra hajója-. Tény, hogy ott állt, tétován, helyzetét felmérendő  tájékozódási pontokat keresett, mindeközben halkan, alig érthetően mormogta maga elé: -Tehát mégis igaz, elkezdték a bontást!-

              Ismerősnek tűnt a táj, hol egykor élete szép nappalait és éjszakáit töltötte,( amint azt egy kocsmai vendégkönyvbe belefirkantotta), a domboldal sziluettje, a Gellérthegy Citadelláig futó íve, a meredeken ereszkedő  Hadnagy utca, de a házak jó része eltűnt, foghíjas telkek szomorkodtak  az omladozó házikók között, mindenfelé sitt és bontott építőanyag halmazai - az egész környék temetői hangulatot árasztott, pedig a tabáni temető csak néhány sarokkal odább a Csend utca táján kezdődött. Az új széles úton automobilok pöfögtek felfelé a Döbrentei tér felől, szemből utasokkal telt autóbusz ereszkedett le a nyárfalevelekkel borított úton, felharsanó dudaszóval jelezvén, itt egy rohanó tempójú új élet bontakozik ki a szemközti rozzant házak rovására és ellenében.

         Szindbád- mert ő volt az a fura alak- utálta a benzingőzt és csikorgó fékhangokat árasztó autómobilokat. Tulajdonképpen  a vonatokat,  meg a villanyos kocsikat is utálta, ahol az ember kénytelen-kelletlen vadidegenekkel záratja össze magát. Ezeken az úgynevezett tömegközlekedési eszközökön  mindenki egyszerre beszél, lót-fut, kapaszkodik  és siet valahová érthetetlen és kusza összevisszaságban, melyben nehéz lenne bármilyen célt, rendszert, harmóniát felfedezni. Mennyivel más egy konflison utazni -melynek belseje meghitt félhomállyal  és puha bőrülésekkel bélelt- esetleg egy lefátyolozott ,vidáman csacsogó hölgy társaságában-. A bakról  a kocsis ostorának pattogása, lópaták ütemes, nyugodt kocogása szűrődik be, amint  poroszkálnak a macskaköves úttesten. Zaj, nyüzsgés, bántó, zavaró hangok nem hatolnak át a lefüggönyözött ablakokon, a szerelvény a maga egylóerős tempójával méltóságteljesen döcög előre meghatározott célja felé, melyet az utazó jó előre közölt a kocsissal.

      Szindbád világéletében konflison utazott, Pestről Budára, Óbudáról a Vampeticshez , Józsefvárosból a Tabán titkos kiskocsmáiba, sőt olykor távolabbra is. Mostanában,hogy megöregedett, még inkább kedvelte az utazásnak ezt az úri, fölöttébb kényelmes, egyben diszkrét magányt nyújtó formáját, de az idő eljárt a lófogatú közlekedési eszközök, a konflis, a fiáker felett, kihalt a lóvasút és a kétüléses homokfutók is már csak a nyírség végtelen útjain ügettek.

   A hajós érezte, döntenie kell, -részint maga is utálta a határozatlanságot, -részint tudta ,utolsó döntését kell jól meghoznia. Körbetekintett az elébe terülő tájon,, mint egy  halott szelleme, mielőtt a megfáradt testet leengedik örök nyugalomra a sírgödörbe . Végül  a nyárfasor alatt elindult  le a Hadnagy utcán a Rác-fürdő felé. Magának se vallotta be, hogy kedvenc kocsmáját, a Mélypincét keresi, de ösztönösen arra vette az irányt.

     Ez a helyes döntés, biccentett alig észrevehetően, megerősítve önmagát, majd határozott léptekkel -már amennyire fűtetlen fogadókban szerzett reumája és kopott izületei engedték- lépkedett az ezüstszínű levelek közt gázolva.. A jövő nemzedékének ez az utcanév már semmit se fog mondani , ahogy a Tabán szó sem jelöl majd mást, mint egy zöldellő domboldalt, gondolta Szindbád. A Tabán haldoklott. Hogy mikor kezdődött ez az agonizálás?

               Többféle válasz adható. Egyesek az 1880-as évekbeli filoxéravészt okolják, mások állítják, a Duna-hidak felépültével az ócska házikókkal zsúfolt csatornázatlan domboldal útjában állt a terjeszkedésnek, az úthálózat kiépítésének, de belejátszottak   az ingatlanspekulánsok kapzsisága, a nagyratörő fürdővárosi álmok, a gigantomániás városfejlesztési elképzelések. Néhányan még a nagyméltóságú kormányzóné asszony epés megjegyzéseit is emlegetik, aki a palota ablakából kitekintve mindíg megjegyezte: Miklós, meddig kell még ezeket a putrikat néznem? Ugyanakkor ez a fejlődésben visszamaradt környék, zeg-zugos kis utcák, düledező házak alkotta domboldal  nyomorúságos állapotában  is  a pestiek mulató- és zarándokhelye lett, füstös kis kocsmáival, tányérról lelógó bécsiszeleteivel, cigány- és sramlizenéjével egyetemben.

    Csak a Hadnagy utcában és környékén legalább ötven olyan kerthelyiséget, vendéglőt, bormérést tudott a hajós felemlegetni, amelyik kedves volt neki. Itt volt mindjárt a Gerstl bácsi csehója a Czakó utca másik végén. Az öreg tört magyarsággal előadott pajkos kis dalocskákkal szórakoztatta a betérőket, hétvégenként a környékbeli  iparosokból verbuvált  alkalmi zenekara muzsikált a vendégek  gyönyörűségére, akik töméntelen fröccsöt k gurítottak le eközben száraz torkukon .  Apropó, fröccs. Biztos tipp volt Marada József kerthelyisége a Hadnagy utcában  a „Vén eperfához”, ahol a fröccsöt mindvégig spriccernek hívta Vendelin, a főpincér. Vagy a lejtő alján az Alsó-Avar, ahol Szindbád  együltő helyében egyszer 120 fröccsöt küldött gallér mögé hajnalig. Szívesen gondolt vissza Farkas Béla korcsmájára a Kör utca sarkán, vagy a Brandits Józsi  bormérésére , ahol egy sánta kis emberke tilinkózott esténként a nagyérdeműnek. A Kakuk harsogóan sírva-vigadó, magyarkodó stílusát már nem kedvelte, annál inkább a csöndes mellékutcák  kocsmáinak  elmélkedésre és szunyókálásra alkalmas félhomályos zugait.

   Szindbád  lelassította  lépteit, újra eszébe jutott titkos úticélja.. Megállt a Virág Benedek utca sarkán, megtorpant. Körbenézett, figyelik-e, de errefelé már senki se járt. Az új út minden nyüzsgésével, zajával ott magasodott  felette a Rácz fürdő háta mögött, arra igyekezett mindenki. A Nap végleg lebukott a domb mögött, tompábbak lettek a kontrasztok, távolabbinak tűnt a forgalom zsivaja, elült a szél, a kapualjakban csomóba torlódtak az elszáradt, ezüsös falevelek . Mire a Fehérsas utca sarkához ért, síri csend, tapintható sötétség vette körül, melyet csak egy sárga fényű gázlámpa tört meg a Görög utca sarkán.    

           A  tabáni Mély pince a  Görög és Fehérsas utca sarkán

  Szíve heveset dobbant, meg kellett állnia. A fekete homályból kibontaktabáni ozott a hajdani  szép emlékeket felidéző kis kocsma szerény tömbje, bejárata mellett a Bak-sör reklámmal és az eresz alatt virító büszke felirattal: ”Alapítva 1549-ben”.  Elment  a házhoz  tartozó  udvar  nyitott kapuja mellett, ahol egy bőrkötényes emberke  a ház előtt várakozó söröskocsira nehéz rekeszeket pakolt fel. A két muraközi sörösló  egykedvűen ropogtatta a nyakába akasztott zsákból az abrakot, időnként csapkodott a farkával. Benn a kocsma félhomályában  ült a fehérhajú, tömött  harcsabajszú, hajlott hátú Bormérő.

  Mikor meglátta Szindbádot, felállt, szótlanul megölelték egymást, aztán leültek az egy szál kocsisgyertya megvilágította  családi törzsasztalhoz.

  -Tudtam, hogy eljössz! –mondta vendége szemét fürkészve- ott voltam a temetéseden!-

  -Láttalak,Poldikám!-felelte Szindbád.A Bormérő  magához húzta az asztalon álló pókhálós palackot, töltött. Némán koccintottak.

 -Milyen jó, hogy ezt a szégyent Te már nem élted meg, lebontani a Tabánt!?-

-Azért  jöttem vissza onnan- intett maga mögé  Szindbád –hogy itt pihenjek meg végleg, legkedvesebb emlékeim között,mielőtt semmivé lesz itt minden!-

Sokáig hallgattak, koccintottak és megint hallgattak. Nem kellett beszélni , a csendből is értették egymás bánatát.

    Jó két óra múltán a bőrkötényes kocsis megállt az ajtóban: -Poldi úr, készen vagyok, indulni kellene!- és a pince kulcsát  az asztalra tette

 -- Odalenn az alsó pincében van még néhány  palack  ebből  a sashegyi vörösből!-súgta az utolsó ölelésnél Szindbád fülébe a Bormérő. Fennhangon ennyit mondott:

-Nyugodj békében!-azzal felkászálódott a bakra, búcsút intve Szindbádnak.

Olvasó! Ha manapság arra jársz, a tabáni templom magasságában, félúton a Rác-fürdő felé, térdelj le a járdán (mikor senki se látja), füledet tapaszd a földre. Különös hangokat hallhatsz. Autók, villamosok monoton zaján túl ott,  ahol egykor  a tabáni Mélypince állt , a föld alól tisztán hallhatóan egy gordonkamély, borízű hang dúdolja Krúdy kedvenc nótáját :

Lehullott a rezgő nyárfa ezüstszínű levele.

S hogy lehullott, elsodorta azt az ősz hideg szele.

Egy levélre rá volt írva rózsámtól az üzenet:

Isten veled édes, Isten hozzád kedves, élnünk együtt nem lehet.