Mikor híre járt, hogy a Tabánt lebontják, az érzelmes szivek feljajdultak.
Micsoda barbár merénylet! Az ember szcmeláttára lebontják az ifjúságát! Azok a régi házak nem nagyon szépek ugyan, nem patinásak, inkább piszkosak, nem is olyan régiek és az építészetnek abba a szerény kategóriájába tartoznak, amely csendben meglapul a stílusok fejlődése mögött, ahogy az aratók és szériagyüjtők egyenruhája többc- kevésbbé független minden barokktól és rokokótól, — nem, a Tabánra igazán nem lehet ráfogni, hogy műemlék. De olyan hangulatos.
.. Ezt csakugyan nem lehet megcáfolni; a hangulat elhatározás, mondhatjuk, ráolvasás dolga, ezt az érzelmet elég hirdetni, hogy megszülessen, mindegy, hogy mi hívja elő, ahogy a totemista vadaknak is mindegy, hogy cilindert vagy cipőhúzót imádnak-e. A Tabán hangulatos, mert... finom vénkisasszonyok laknak az ódon házakban, (bár én inkább termetes iparosasszonyokat láttam).
A nyugalmazott főgimnáziumi tanár lepkéfogóval kószál a Gellérthegyen ... A melléklielyiségszagú kocsma pincéjéban öreg városi írnokok és kiérdemesült riporterek, 'Ady Eindre és Krúdy Gyula barátai iddogálnak...
Valami ellenőrizhetetlen forrásban az olvasható, hogy Casanova, a híres nőcsábász egy éjszakát;, töltött a Tabán egyik házában-
Mozgalom indult meg a Tabán megmentésére,' a Tabán történelmi ereklye, nem szabad lebontani.
' A mozgalom nem járt sikerrel: a Tabánt lebontották. Nagyon helyes! Nagyon megható az öreg kisasszonyok rajongása, amellyel a macskájuk iránt viseltetnek, de csak addig, míg a rajongás ártalmatlan.
Ez a rajongás egyszerre felháborító lesz, ha, mondjuk, tűzvész esetén emberek életébe körül. Az ember elmerenghet az ifjúságán, de mégis csak szemtelenség, ha csupa merengésből ki akarja vonni becsületes, munkás emberek kezéből a kenyeret. A Tabán nem szép; ismerjük be:
ronda , ha mást építenek a helyébe, attól szebb lesz a város és kenyérhez jut néhány száz, esetleg néhány ezer ember. Aki merengeni akar, marengjen a saját számlájára.
Egyszóval, győzött a józan ész, az okos belátás, a vállalkozási kedv, győzött a korszerűség, a munka láza, a huszadik század nagyszerű ritmusa, vezércikkeket írtunk a malterról, a tégláról, a napszámoslányok víg daláról stb.
Mindez már jó régen történt. A Tabán némi jóakarattal festőinek nevezhető romhalmazból undorító romhalmazzá, afféle ocsmány Pompéjivé változott. Azelőtt csak rossz szag volt a Tabánban, amióta lebontották, előbújt a rossz szag forrása: a svábbogarak és a siralmasan lengő tapéták. Hirdettük a munka acélos ritmusát, de a munkának esze-ágában se volt megindulni. Mindenfélét olvasunk a Rácfürdőről, a közgyűlésről, a közmunkák tanácsáról. Minden nap új fordulat történik a Tabán ügyében, csak a Tabán maga mozdulatlan. Az egész Tabán válmivel nagyobb, mint az Erzsébet-tér, jóval kisebb, mint a Tisza Kálmán-tér. Ha ezt a kis területet nem lehet beépíteni, akkor igazuk volt a merengőknek. Valaminek történnie kell a Tabánnal. Ha nem építik fel, akkor fogjuk rá a sparherdék romjaira, hogy hangulatosak és akkor hagyjuk úgy, ahogy van.
H. A.
• 8 Órai Ujság, 1934. augusztus (20. évfolyam, 172-196. szám)1934-08-23 / 189. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése