Kritika a Zene c. folyóiratból? Zene 24. 1943 / 13. szám Kenessey Jenő operája: "Az arany meg az asszony"
„AZ ARANY
MEG AZ ASSZONY“
Kenessey Jenő operájának Krúdy Gyula a szövegírója. Évtizedekkel ezelőtt sokat játszották »Az arany meg az asszony« c. egyíelvonásos színművét. Különös hangulatú színmű ez. Olyan mint Krúdy Gyula többi írása. Valami ködös tudatalattiság jellemzi. Felszínre kerül mindaz ami a lélek mélyén csak tudat alatt szunnyad. Felvonulnak benne Krúdy kedvelt figurái: a régi magyar múlt polgára, a maga világtól elzárt életével, a romantikus lelkű asszony, aki a szerelem vágyának tüzében ég el hangtalanul, a vágyait megtestesítő gavallér a maga romantikus pózával, a társadalom kivetett komédiása: a színész. Minden figura csak félig él, mintegy emlék csupán, mégpedig fájdalmas emlék.
Tulajdonképpen ebben a hangulatos színműben — ez jellemző Krudyra — minden szerep tragikus. Tragikus az idős lőcsei polgár, a férj szerepe, aki rajongva szereti fiatal feleségét, de az asszony álom világban él.
Éppen ezért tragikus az asszony szerepe is. De tragikus a zsoldoskapitány figurája, aki a szenvedély, szerelem, ifjúság, romantika képviselője, aki sokszor »koccintgatott« a halállal, csak még igazán nem szerette őt senki. A mellékszereplők is hasonlóan tragikusak: a két kóbor színész, a lelki nyomorékok és a púpos háziszolga, a testi nyomorék. Krúdy azonban nem domborítja ki ezt a tragikus jelleget. A tragédia csak ott ködlik minden körül. Nem is a reális életet,adja, az életből csak annyit vesz át amennyi a szimbolikájához szükséges. Csak a tragédia ízét érezzük abból a rezignált, melankolikus, lemondó alaphangból, amely rányomja bélyegét az egész színműre.
Ilyen jellegű színműből nem lehet szövegkönyvet készíteni. Vagy valaki az egészet változatlanul megzenésíti, vagy ne nyúljon hozzá. Ebben minden szó. minden hangsúly szimbolikus jelentőségű. Kenessey biztos művészi érzékéről tett tanúbizonyságot, amikor érintetlenül hagyta az eredeti színmüvet.
De ugyanekkor a legnehezebb feladatra vállalkozott. Mivel nem lehetett a librettót a zenei ötletekhez és zeneköltői operaelképzelésekhez; nyesegetni, alakítani — ahogy az operaírók általában szokták — neki kellett zenéjével és elképzeléseivel teljesen a szöveghez alkalmazkodni. Olyanféle nehézség ez, mint a dalköltészet. És az egész opera is úgy hat, mint valami igen hangulatos színpadi dal. Ezzel csak a mii költőisegét és finomságát akarjuk kihangsúlyozni. Az operának ez egyik főértéke.
Krúdy rezignált, kissé búsongó, tragédiát ködlő hátterű, szimbolikus színmüvét a maga egészében kitünően fejezte ki zenéjével Kenessey. Azt mondhatjuk, hogy ez a szTnmü szinte csonka volt eddig, annyi volt benne a zeneiség, a hangulati elem, hogy a^szavak birodalmán belül ez nem juthatott eléggé érvényre. Ezt a hiányzó részt adta Kenessey, mégpedig olyan sikeresen, mintha az író és zeneköltő ugyanaz a személy lett volna.
Az opera főértéke a hangulat kiteljesítése mellett az, hogy a szöveg maraclék nélkül érvényesül, minden szó érthető és minden szómögötti szimbolika és hangulati elem megfelelő zenei kihangsúlyozást is nyer — de emellett a zene nem alárendelt. Sőt — uralkodó jellegű. Igazi opera, szélesen ívelő, jól énekelhető »bel canto« dallamokkal, az egyes jelenetek és az egész dalmű formai építkezésével.
Örvendetes tény ez: Kenessey operája igazi opera. (Kívánatos lenne, ha Kenessey egész estét betöltő operát írna.)
A deklamáció elsőrangú. A hangszerelés teljesen kiegyensúlyozott hangzású, színes és mindig diszkrét (mint a Pelléas és Mélisande-ban). A metodikában sok magyaros" fordulat van. Egyébként az egész muzsikán franciás könnyedség és világosság uralkodik. A "témák jól kifejezik a Krudy-hangulatot. Az opera csúcspontja az arany-kvintett, amelyben az aranynak még a szerelmet is legyőző ördögi hatalma jut kifejezésre. Kimelkédő, kitünően megalkotott rész még a színészek rögtönzött előadása. Itt színpadot látunk a színpadon. Ez a st. germaini vásári komédiák világát, a francia opera comique hőskorát idéző bohózat mesteri megoldással illeszkedik bele az opera menetébe.
Az írottakat egybevetve, meg kell állapítanunk, hogy Kenessey egyfelvonásos operája nagy nyeresége a magyar dalműirodalomnak. Az arany meg az asszony sokáig fog élni. Reméljük rövidesen külföldre is eljut, hogy öregbítse a magyar zeneművészet hírnevét.
Babay József méltatása a bemutatóról
Esett az eső-Az Andrássy úton mentem s egyre azt véltem, hogy Óbudán vagyok s a Templom-utcába igyekszem. Alacsony, kedves, öreg házba, ahol Gyula bácsi lakott. És ahol egy májushajnalon, kissé riadt, de még mindig férfias kéz- legyintéssel fogadta a halált.
Istenem, hogy elfelejtették ...
Elfelejtették, de csak egy időre.
őt... Krúdy Gyulát, a Belváros Hercegét, őt, a porba tűnt Tabán Szinbádját, borok, sörök, szépasszonyok s lányok lovagját. Őt, a gyöngybetű elegáns óriását, álmok tudóját, az örök magyar irodalom gazdag- szegényét.
Azóta, hogy itthagyta a Szigetet, a Belvárost, Óbudát, Tabánt s a boldog emlékű Mélypincét, ahol Poldi bácsi egyetlen szál vályogossal muzsikáltatott, ahol hallgatag szót váltott velünk, ahol Máraival és Várkonyi Titusszal, Poldival és a hűséges lelki segédtisztjével, Kállay Pistával iddogálva mulatta magát, itthagyta a vén szerkesztőségi szobákat, miniatűr asztalát s a gyertyafényt, amelynél írni kényszerült az óbudai templomutcai otthonban, mert, — bocsánat, — lovagiatlanul kikapcsolták a villanyát. Itthagyott bennünket, de óriási örökséget mért ránk. Vagy száz kötet könyvet. Ó, Szinbád, ó, régi mesterem mily jó még boros hazatérés után is, így esős május hajnalon olvasgatni a Podlini kisértetct. Nagy, mélyen lélegző elbeszéléseket zord és mégis forró szívű lovagokról, pompás asszonyokról, akik úgy szívják ki lelkedet a szádon át, mint zsongó amnyméh a forró virágport__ Ó Szinbád, nagyköpenyes lovag, elmentél, de tudod-e, hányan utazunk azóta is a Vörös postakocsin?
Magyarország egyik legdaliásabb. soká legerősebb, legszebb férfia volt.
Kissé oldalt hajlott fejével, szelíd, nyírségi tekintetével, borús, magyar csillaglátásával milyen gyönyörűen meséltette a világ ábécéjét... Fejtett álmokat, fejtett bort, szőtt álmokat legendás hímzéssel, szeretett vörös, szőke, barna és feketehajú nőket, örök lovag volt, védvén polgári eszményeket, dicsérvén és átkozván vért és bort kedvelő éjszakákat.
Ő volt Krúdy Gyula.
Ő volt a legkülönösebb tragédia megláttatója, — mi történik, ha a férfi az arany miatt otthagyja az élet és a szerelem aranyát, a nőt...
Nos, esett az eső.
Az Andrdssy-úton mentem. Déli tíz óra volt. Zsebemben a m. kir. Operaház meghívója- Krúdy-opera főpróba! Igaz ez! Lehet ez!
Igaz volt.
*
(Gyula bátyám, bocsáss meg, de ezeket a kissé sírás, kissé büszke és nagyon boldog sorokat a Kéhli vendéglőben írom, a kis emléktábla alatt, amelyre ezt vésették Hegedűs Gyuláék: Itt szokott ülni barátaival Krúdy Gyula, a nagy 'magyar író...” Gyula bátyám, engedd meg, kértem egy fröccsöt, most „hozta ki" a Józsi, ó, olyan jó. Pincehideg.)
Szóval drága Gyula bátyám, bementem az Operába. Mert operát írtak szived, lovagiasságod és a múlt barnává melegedő mélyéből vájárolt művedből, amelynek címe: Az arany meg az asszony... A félhomályos nézőtéren úgy suttogtunk, halkan tisztelettel, mint a misét váró gyerekek. Tudtuk, nagyon szép művészmisét celebrál majd Kenessey Jenő mester, hangok és akkordok tudója, a kottás szóvivő, a magyar muzsika nemes éltetője. Gyula bátyám, micsoda ünnep volt! Tíz évvel halálod után, ott zengtek szavaid, veretes és tiszta zenei gúnyába öltözötten a m. kir. Opera színpadán.
. Ilyen mesét a lőcsei polgárokról, az okos, talán ravasz, de a maga küszöbén belől hatalmas úrról, aki legyőzi a király zsoldoskapitányát, meg az aranyról, aki már előbb legyőzi a kapitányt...
Ilyen mesét, a hálókamrájában szenvedő gyönyörű és hűtlenségre oly könnyedén hajló széphitvesről senki sem tudott írni, csak Te. Csak Krúdy Gyula, daloltató boroknak hercege. Hogy mondjam el, mennyire nagyon mélyen a Te szíved íze van abban a zeneileg új alkotásban. Soraidat netn faragták versre. Te szólsz, te mesélsz és szárnyat ad mesédnek a zene.
Gyula bátyám én tudom, hogy májusi távozásod tizedik esztendején, ott ültél a nézőtéren Te is mint másvilági Szindbád Ugy-e, tetszett az operád? Ugye, azért vannak még tiszta és lelkes híveid? Vannak. Nagyon sokan.
Az opera, Gyula bátyám, az űj, magyrn Kenessey-Krudy-opera áldozatosan nagy siker. (Alássan jelentem Neked, Józsi, a fő pincér most hozta a második fröccsöt. Jó, pincehideg.)
Egyszerű szavakkal hadd mondjam el, nem vagyok zenekritikus és Egyed nem is ezért küldött el a főpróbára, ez a lap se zenei beszámolót vár tőlem, hanem valami mást és én ezt nagyon köszönöm, szóval az idősebb férj, a lőcsei asszonyát és házát védő és visszanyerő polgárt Koréh Endre ábrázolta. Gyula bátyám, biztosan tudom, hogy nagyon tetszett Neked is. És, ugy-e, láttad szőke szépségében, forró vágyaiban, a szerelem édes és szőke aranyát, Osváth Júliát. Én könnyeztem, ittam a hangját, tragikuma szépségét, mozdulatainak tiszta báját.
És mind a többi igen tisztelt énekes és komédiás uraimék, neveze lesen és főként Rösler Endre s aztán Laurisin Lajos, Komáromi Pál, Szabó Miklós, mind egész és lovagias lélekkel szolgáltak téged, színpadi életük létrehívóját, de eképpen Kenessey mestert aki beselymezte régi művedet a magyar zene eredeti és világgá induló szépségeivel.
Oláh Gusztáv megépített egy hatalmas, stilizált gótikus szobát. Esik a hó a színes üvegek mögött. Oly szép Gyula bátyám, meghatódtunk és Téged idéztünk.
Nádasdy Kálmán szíve minden szeretetél beoltotta a rendezésbe. Lehet. Te kissé halkítottad volna az arany miatt vérpadra kerülő kapitányt és az egész játékot, de hiszén - a fröccsök és csókok mások néha itt, ott...
Hát ilyen nagy ünnepség van idelenn, Teérted drága Gyula bátyám.
Csillagod fényesen tündököl.
Kelt Budapesten, 1943. esztendőben, halálod havában, májusban.
Alázatos pohárnokod
Babay József*
*Babay József
Babay 1898-ban született a ma Nagyatádhoz tartozó Bodvicában. Szülei szegény földművesek voltak. Apja korai elvesztése után édesanyja és anyai nagyapja nevelte fel. Édesanyja varrónő volt. Az elemi és polgári iskolát Nagyatádon fejezte be, a középiskoláit Csurgón, majd végül a kiskunfélegyházi Tanítóképző Intézetben végezte.1925-től Budapesten a Magyar Hírlap, a Világ, az Újság, a Magyarság című lapok munkatársa, és az Új Idők főmunkatársa volt
Többek közt jelentős forgatókönyv író
Semmelweiss, 1940
Rózsafabot, 1940
Leányvásár, 1942
Egy szív megáll, 1942
Pista tekintetes úr, 1942
Családunk szégyene, 1942
Üzenet a Volga partról, 1947
Gábor Diák, 1955
Több a műről:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_arany_meg_az_asszony
Alkonyodik-részlet az operából
„AZ ARANY
MEG AZ ASSZONY“Tulajdonképpen ebben a hangulatos színműben — ez jellemző Krudyra — minden szerep tragikus. Tragikus az idős lőcsei polgár, a férj szerepe, aki rajongva szereti fiatal feleségét, de az asszony álom világban él.
Éppen ezért tragikus az asszony szerepe is. De tragikus a zsoldoskapitány figurája, aki a szenvedély, szerelem, ifjúság, romantika képviselője, aki sokszor »koccintgatott« a halállal, csak még igazán nem szerette őt senki. A mellékszereplők is hasonlóan tragikusak: a két kóbor színész, a lelki nyomorékok és a púpos háziszolga, a testi nyomorék. Krúdy azonban nem domborítja ki ezt a tragikus jelleget. A tragédia csak ott ködlik minden körül. Nem is a reális életet,adja, az életből csak annyit vesz át amennyi a szimbolikájához szükséges. Csak a tragédia ízét érezzük abból a rezignált, melankolikus, lemondó alaphangból, amely rányomja bélyegét az egész színműre.
Ilyen jellegű színműből nem lehet szövegkönyvet készíteni. Vagy valaki az egészet változatlanul megzenésíti, vagy ne nyúljon hozzá. Ebben minden szó. minden hangsúly szimbolikus jelentőségű. Kenessey biztos művészi érzékéről tett tanúbizonyságot, amikor érintetlenül hagyta az eredeti színmüvet.
De ugyanekkor a legnehezebb feladatra vállalkozott. Mivel nem lehetett a librettót a zenei ötletekhez és zeneköltői operaelképzelésekhez; nyesegetni, alakítani — ahogy az operaírók általában szokták — neki kellett zenéjével és elképzeléseivel teljesen a szöveghez alkalmazkodni. Olyanféle nehézség ez, mint a dalköltészet. És az egész opera is úgy hat, mint valami igen hangulatos színpadi dal. Ezzel csak a mii költőisegét és finomságát akarjuk kihangsúlyozni. Az operának ez egyik főértéke.
Krúdy rezignált, kissé búsongó, tragédiát ködlő hátterű, szimbolikus színmüvét a maga egészében kitünően fejezte ki zenéjével Kenessey. Azt mondhatjuk, hogy ez a szTnmü szinte csonka volt eddig, annyi volt benne a zeneiség, a hangulati elem, hogy a^szavak birodalmán belül ez nem juthatott eléggé érvényre. Ezt a hiányzó részt adta Kenessey, mégpedig olyan sikeresen, mintha az író és zeneköltő ugyanaz a személy lett volna.
Az opera főértéke a hangulat kiteljesítése mellett az, hogy a szöveg maraclék nélkül érvényesül, minden szó érthető és minden szómögötti szimbolika és hangulati elem megfelelő zenei kihangsúlyozást is nyer — de emellett a zene nem alárendelt. Sőt — uralkodó jellegű. Igazi opera, szélesen ívelő, jól énekelhető »bel canto« dallamokkal, az egyes jelenetek és az egész dalmű formai építkezésével.
Örvendetes tény ez: Kenessey operája igazi opera. (Kívánatos lenne, ha Kenessey egész estét betöltő operát írna.)
A deklamáció elsőrangú. A hangszerelés teljesen kiegyensúlyozott hangzású, színes és mindig diszkrét (mint a Pelléas és Mélisande-ban). A metodikában sok magyaros" fordulat van. Egyébként az egész muzsikán franciás könnyedség és világosság uralkodik. A "témák jól kifejezik a Krudy-hangulatot. Az opera csúcspontja az arany-kvintett, amelyben az aranynak még a szerelmet is legyőző ördögi hatalma jut kifejezésre. Kimelkédő, kitünően megalkotott rész még a színészek rögtönzött előadása. Itt színpadot látunk a színpadon. Ez a st. germaini vásári komédiák világát, a francia opera comique hőskorát idéző bohózat mesteri megoldással illeszkedik bele az opera menetébe.
Az írottakat egybevetve, meg kell állapítanunk, hogy Kenessey egyfelvonásos operája nagy nyeresége a magyar dalműirodalomnak. Az arany meg az asszony sokáig fog élni. Reméljük rövidesen külföldre is eljut, hogy öregbítse a magyar zeneművészet hírnevét.
Babay József méltatása a bemutatóról
SZÍNHÁZI LEVÉL KRÚDY GYULÁHOZ
Film Színház Irodalom, 1943. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)1943-05-14 / 20. szám
Istenem, hogy elfelejtették ...
Elfelejtették, de csak egy időre.
őt... Krúdy Gyulát, a Belváros Hercegét, őt, a porba tűnt Tabán Szinbádját, borok, sörök, szépasszonyok s lányok lovagját. Őt, a gyöngybetű elegáns óriását, álmok tudóját, az örök magyar irodalom gazdag- szegényét.
Azóta, hogy itthagyta a Szigetet, a Belvárost, Óbudát, Tabánt s a boldog emlékű Mélypincét, ahol Poldi bácsi egyetlen szál vályogossal muzsikáltatott, ahol hallgatag szót váltott velünk, ahol Máraival és Várkonyi Titusszal, Poldival és a hűséges lelki segédtisztjével, Kállay Pistával iddogálva mulatta magát, itthagyta a vén szerkesztőségi szobákat, miniatűr asztalát s a gyertyafényt, amelynél írni kényszerült az óbudai templomutcai otthonban, mert, — bocsánat, — lovagiatlanul kikapcsolták a villanyát. Itthagyott bennünket, de óriási örökséget mért ránk. Vagy száz kötet könyvet. Ó, Szinbád, ó, régi mesterem mily jó még boros hazatérés után is, így esős május hajnalon olvasgatni a Podlini kisértetct. Nagy, mélyen lélegző elbeszéléseket zord és mégis forró szívű lovagokról, pompás asszonyokról, akik úgy szívják ki lelkedet a szádon át, mint zsongó amnyméh a forró virágport__ Ó Szinbád, nagyköpenyes lovag, elmentél, de tudod-e, hányan utazunk azóta is a Vörös postakocsin?
Magyarország egyik legdaliásabb. soká legerősebb, legszebb férfia volt.
Kissé oldalt hajlott fejével, szelíd, nyírségi tekintetével, borús, magyar csillaglátásával milyen gyönyörűen meséltette a világ ábécéjét... Fejtett álmokat, fejtett bort, szőtt álmokat legendás hímzéssel, szeretett vörös, szőke, barna és feketehajú nőket, örök lovag volt, védvén polgári eszményeket, dicsérvén és átkozván vért és bort kedvelő éjszakákat.
Ő volt Krúdy Gyula.
Ő volt a legkülönösebb tragédia megláttatója, — mi történik, ha a férfi az arany miatt otthagyja az élet és a szerelem aranyát, a nőt...
Nos, esett az eső.
Az Andrdssy-úton mentem. Déli tíz óra volt. Zsebemben a m. kir. Operaház meghívója- Krúdy-opera főpróba! Igaz ez! Lehet ez!
Igaz volt.
*
(Gyula bátyám, bocsáss meg, de ezeket a kissé sírás, kissé büszke és nagyon boldog sorokat a Kéhli vendéglőben írom, a kis emléktábla alatt, amelyre ezt vésették Hegedűs Gyuláék: Itt szokott ülni barátaival Krúdy Gyula, a nagy 'magyar író...” Gyula bátyám, engedd meg, kértem egy fröccsöt, most „hozta ki" a Józsi, ó, olyan jó. Pincehideg.)
Szóval drága Gyula bátyám, bementem az Operába. Mert operát írtak szived, lovagiasságod és a múlt barnává melegedő mélyéből vájárolt művedből, amelynek címe: Az arany meg az asszony... A félhomályos nézőtéren úgy suttogtunk, halkan tisztelettel, mint a misét váró gyerekek. Tudtuk, nagyon szép művészmisét celebrál majd Kenessey Jenő mester, hangok és akkordok tudója, a kottás szóvivő, a magyar muzsika nemes éltetője. Gyula bátyám, micsoda ünnep volt! Tíz évvel halálod után, ott zengtek szavaid, veretes és tiszta zenei gúnyába öltözötten a m. kir. Opera színpadán.
. Ilyen mesét a lőcsei polgárokról, az okos, talán ravasz, de a maga küszöbén belől hatalmas úrról, aki legyőzi a király zsoldoskapitányát, meg az aranyról, aki már előbb legyőzi a kapitányt...
Ilyen mesét, a hálókamrájában szenvedő gyönyörű és hűtlenségre oly könnyedén hajló széphitvesről senki sem tudott írni, csak Te. Csak Krúdy Gyula, daloltató boroknak hercege. Hogy mondjam el, mennyire nagyon mélyen a Te szíved íze van abban a zeneileg új alkotásban. Soraidat netn faragták versre. Te szólsz, te mesélsz és szárnyat ad mesédnek a zene.
Gyula bátyám én tudom, hogy májusi távozásod tizedik esztendején, ott ültél a nézőtéren Te is mint másvilági Szindbád Ugy-e, tetszett az operád? Ugye, azért vannak még tiszta és lelkes híveid? Vannak. Nagyon sokan.
Az opera, Gyula bátyám, az űj, magyrn Kenessey-Krudy-opera áldozatosan nagy siker. (Alássan jelentem Neked, Józsi, a fő pincér most hozta a második fröccsöt. Jó, pincehideg.)
Egyszerű szavakkal hadd mondjam el, nem vagyok zenekritikus és Egyed nem is ezért küldött el a főpróbára, ez a lap se zenei beszámolót vár tőlem, hanem valami mást és én ezt nagyon köszönöm, szóval az idősebb férj, a lőcsei asszonyát és házát védő és visszanyerő polgárt Koréh Endre ábrázolta. Gyula bátyám, biztosan tudom, hogy nagyon tetszett Neked is. És, ugy-e, láttad szőke szépségében, forró vágyaiban, a szerelem édes és szőke aranyát, Osváth Júliát. Én könnyeztem, ittam a hangját, tragikuma szépségét, mozdulatainak tiszta báját.
És mind a többi igen tisztelt énekes és komédiás uraimék, neveze lesen és főként Rösler Endre s aztán Laurisin Lajos, Komáromi Pál, Szabó Miklós, mind egész és lovagias lélekkel szolgáltak téged, színpadi életük létrehívóját, de eképpen Kenessey mestert aki beselymezte régi művedet a magyar zene eredeti és világgá induló szépségeivel.
Oláh Gusztáv megépített egy hatalmas, stilizált gótikus szobát. Esik a hó a színes üvegek mögött. Oly szép Gyula bátyám, meghatódtunk és Téged idéztünk.
Nádasdy Kálmán szíve minden szeretetél beoltotta a rendezésbe. Lehet. Te kissé halkítottad volna az arany miatt vérpadra kerülő kapitányt és az egész játékot, de hiszén - a fröccsök és csókok mások néha itt, ott...
Hát ilyen nagy ünnepség van idelenn, Teérted drága Gyula bátyám.
Csillagod fényesen tündököl.
Kelt Budapesten, 1943. esztendőben, halálod havában, májusban.
Alázatos pohárnokod
Babay József*
*Babay József
Babay 1898-ban született a ma Nagyatádhoz tartozó Bodvicában. Szülei szegény földművesek voltak. Apja korai elvesztése után édesanyja és anyai nagyapja nevelte fel. Édesanyja varrónő volt. Az elemi és polgári iskolát Nagyatádon fejezte be, a középiskoláit Csurgón, majd végül a kiskunfélegyházi Tanítóképző Intézetben végezte.1925-től Budapesten a Magyar Hírlap, a Világ, az Újság, a Magyarság című lapok munkatársa, és az Új Idők főmunkatársa volt
Többek közt jelentős forgatókönyv író
Semmelweiss, 1940
Rózsafabot, 1940
Leányvásár, 1942
Egy szív megáll, 1942
Pista tekintetes úr, 1942
Családunk szégyene, 1942
Üzenet a Volga partról, 1947
Gábor Diák, 1955
https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_arany_meg_az_asszony
Alkonyodik-részlet az operából
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése