Krúdy világéletében utálta az írógépet. Írásait apró,olvashatatlan gyöngybetűkkel rótta papírra, melyeket csak a szerkesztőségi nyomdák röntgenszemű betűszedői tudtak megfejteni. Filmforgató könyv írásánál azonban ráfanyalodott volna a fölöttébb utálatos technika segítségére ....
Ezt a kis írását 1920-ban, a némafilm negyedszázados jubileumán vetette papírra......
"A hold akkoriban a Gellérthegyre járt aludni. És öreg csavargó módjára leste meg a szerelmeseket a bokrok körül, ' gyanús füttyjeleket hallatott a sötétségben, majd énekelt és nevetett a hegyoldalban, magasan a vén püspök szobra felett, siető léptékkel ment a szerpentinúton, hogy az alvó füvek, megpihent kavicsok felébredtek és csodálkozva néztek a hold fehérharisnyás lábai után, mintha felemelt ruhájú nők futnának a hegyoldalban.
Holdas éjszakán a magányos sétáló a Gellérthegyen bizonyára hosszan elgondolkozik a füves tisztásokról, a bokrokról, kidőlt vén fákról, ahol a régi pesti asszonyságok is üldögéltek már, miközben az abroncsszoknyát oly ügyesen rendezték el. hogy a csaknem bokáig érő, hímzett fehér nadrágok miatt bízvást álöltözetű férfiaknak is vélhette volna őket a félszemű kintornás. (Ez hangulatkép lenne.)
A gellérthegyi vén fák eljöhetnének énekelni a pesti bérházak udvaraira, mint ama vak hegedűsök, akik délutánonkint a lányos házak udvarán bús szerelemről dalolnak és könnybeborult szemű némberek papirosba csomagolják számukra az aprópénzt.
Holdas éjszakán a magányos sétáló a Gellérthegyen bizonyára hosszan elgondolkozik a füves tisztásokról, a bokrokról, kidőlt vén fákról, ahol a régi pesti asszonyságok is üldögéltek már, miközben az abroncsszoknyát oly ügyesen rendezték el. hogy a csaknem bokáig érő, hímzett fehér nadrágok miatt bízvást álöltözetű férfiaknak is vélhette volna őket a félszemű kintornás. (Ez hangulatkép lenne.)
A gellérthegyi vén fák eljöhetnének énekelni a pesti bérházak udvaraira, mint ama vak hegedűsök, akik délutánonkint a lányos házak udvarán bús szerelemről dalolnak és könnybeborult szemű némberek papirosba csomagolják számukra az aprópénzt.
(Ez színes kép lenne!) ..
milyen jó lenne megtudni a filmről és a fonográfról (jobb szó, m int a gramofon), hogy mit mondtak a múlt századbeli nők a csókről, szerelemről és ölelésről. Mit mondtak a szerelem percében, tudtak-e úgy hazudni, mint a mai nők? Költőket idéztek vagy szellemeket? Ha csak azt tudnánk,hogy miről beszélgették a nők a Szinyei „Majális” című képén? Ha itt hagytak volna valamely jelet, útbaigazítást a G ellérthegyen, ahol andalogtak.
milyen jó lenne megtudni a filmről és a fonográfról (jobb szó, m int a gramofon), hogy mit mondtak a múlt századbeli nők a csókről, szerelemről és ölelésről. Mit mondtak a szerelem percében, tudtak-e úgy hazudni, mint a mai nők? Költőket idéztek vagy szellemeket? Ha csak azt tudnánk,hogy miről beszélgették a nők a Szinyei „Majális” című képén? Ha itt hagytak volna valamely jelet, útbaigazítást a G ellérthegyen, ahol andalogtak.
(Ilyen film, sajnos, nincsen.)
Mit mondtak egym ásnak a régi szerelmesek, midőn négyszemközt voltak?
És manapság, amikor a júniusi éjjeleken a hold aludni jár a Gellérthegyre, a Tabán útjukra engedi a látszólag céltalanul csavargó szerelmeseket,a harmónikás 'kiskorcsmák vadszőlős udvarán kitöltötték az utolsó poharat, lassan, elgondolkozva kezdenek egymás mellett lépegetni fiatal nők és férfiak, m intha arra gondolnának, hogy életük végéig ily tempóban mendegélnek egymás mellett, a lelkes leánykából csendes öreg asszonyság lesz, aki az esti harangszót olyan ájtatosan hallgatja, mint imakönyvében az öreg betűk mondását és a fiatal urak dörmögő vén katonák, budai kávéházban a regénycsarnok türelmetlen olvasói:
a Gellérthegy nem panaszkodhatik, hogy ama temetőkben imára kulcsolt kézzel alvó matrónák unokái nem keresnék fel. A fák,amelyek a nagymamáknak hazudtak, lengő leveleikkel, alkonyi szélben és a sétajuták, ahol az érzékeny füvek bizonyára megérzik a vér lüktetését a cipőkön át. már láttak hasonló fiatal lábakat és a hajék, a fürtök a sírból tértek vissza megifjodva, lágyan, kellemesen azon régi nagymamák fejéről, ma is kapnak harmatot a falevelekről...
És manapság, amikor a júniusi éjjeleken a hold aludni jár a Gellérthegyre, a Tabán útjukra engedi a látszólag céltalanul csavargó szerelmeseket,a harmónikás 'kiskorcsmák vadszőlős udvarán kitöltötték az utolsó poharat, lassan, elgondolkozva kezdenek egymás mellett lépegetni fiatal nők és férfiak, m intha arra gondolnának, hogy életük végéig ily tempóban mendegélnek egymás mellett, a lelkes leánykából csendes öreg asszonyság lesz, aki az esti harangszót olyan ájtatosan hallgatja, mint imakönyvében az öreg betűk mondását és a fiatal urak dörmögő vén katonák, budai kávéházban a regénycsarnok türelmetlen olvasói:
a Gellérthegy nem panaszkodhatik, hogy ama temetőkben imára kulcsolt kézzel alvó matrónák unokái nem keresnék fel. A fák,amelyek a nagymamáknak hazudtak, lengő leveleikkel, alkonyi szélben és a sétajuták, ahol az érzékeny füvek bizonyára megérzik a vér lüktetését a cipőkön át. már láttak hasonló fiatal lábakat és a hajék, a fürtök a sírból tértek vissza megifjodva, lágyan, kellemesen azon régi nagymamák fejéről, ma is kapnak harmatot a falevelekről...
(Ez lenne a legszínesebb kép.)
Ilyennek szeretem és szeretném látni a mozit. Talán huszonöt év m úlva. .. "
1920)
Forrás:
Film Színház Muzsika, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)1958-05-23 / 21. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése