EGY TABÁN REGÉNY 1917-BŐL

A regény borítója Gara Sándor rajzával

ÚJHELYI NÁNDOR:TABÁN –REGÉNY 1917-BŐL

Várkonyi Nándor írja a " Krisztinaváros" c. írásában:

"Pestre, illetve Budára jövet, 1914 nyarán a Színkör táján láttam gyakorta bolyongani a legkövérebb magyar írót, Újhelyi Nándort, kit minduntalan pörbe fogtak szeméremsértő regényei miatt. Törvénytelen származását kidolgozott előkelőséggel, skatulyából kivett eleganciával, monoklival és raccsolással ellensúlyozta. Arisztokratikus életelveit Théodore d’Yhcassar néven foglalta választékos irályú csevegésbe (Osvát közölte). Nagyon szép delnő társaságában bolygott, kinek fényképét akkoriban megjelent regénye címlapján láttam viszont."

Ujhelyi Nándor (Bp., 1888. márc. 17. – London, 1933. júl. 20.): író. Isk.-it Bp.-en végezte. Erotikus könyvei miatt több pört indítottak ellene; a büntetés elől Bécsbe menekült. Később Berlinben, Párizsban, majd Londonban élt. Franz Kammerlohr néven írt német nyelvű színművei sikert arattak Ny-európai színpadokon. Több színművét a bp.-i színházak is műsorra tűzték. – F. m. Arisztokratizmus (elb., Bp., 1914); 1914 (r., Bp., 1915); Őfensége kalapja (komédia, Bp., 1917); Cserebere (bohózat, Bp., 1917); Egy férfi szerelmei (r., Bp., 1918); Akit a férfiak szeretnek (r., Bp., 1921); Akit a nők szeretnek (r., Bp., 1921); A nők ura (r., Bp., 1923). – Irod. Kosztolányi Dezső: U. N. (Nyugat, 1914); Turcsányi Elek: U. N. (Nyugat, 1921.

Egy tetőtől-talpig magyar úr Berlinben

A németül egyébként egyáltalán nem beszélő Ujhelyi Nándor kiadója javaslatára német hangzású nevet választva írt egyebek közt Franz Kammerlohr álnéven, de használta többször a Ferdinand Ujhelyi nevet is a sajátján kívül. A korabeli szóbeszéd szerint, ugyan különböző nevek alatt, de volt, hogy egyszerre három színdarabja is ment Berlinben. Barátja és asztaltársa Berend Pál szerint Ujhelyi ott volt darabjai bemutatója után is az első tíz-tizenöt előadáson, annak ellenére is, hogy egy betű nem sok annyit nem értett az előadásból. A csattanóknál, a legnagyobb nevetés idején pedig ő volt talán az egyedüli a nézőtéren, aki halálos komolysággal ült. A közkedvelt berlini komikus színész Ralph Arthur Roberts (1884-1940) visszaemlékezése szerint élete legnagyobb színpadi sikereit Ujhelyi darabjaiban érte el. Sokan tartották akkoriban egyenesen Ujhelyi-színésznek, annál is inkább, mert a korban hozzá közelálló Roberts karakterére írta gyakorta a darabok férfi alakjait.

Ujhelyi módszeresen nem beszélt németül. Ellenben egy elengedhetetlenül fontos tartozéka volt életének az a kartoték-köteg, amely kisegítette a bajból. Ezekre alapvető fontosságú mondatok voltak felírva németül. Ilyenek: Már megint nem készítette ki a pizsamámat. Ha még egyszer ez előfordul, elsején mehet". Ehhez hasonló mondatokból hatalmas pakkot őrzött. Mondják volt amikor csak a számot mutatta a bejárónőnek, aki kikereste a kérdéses mondatot a szám alapján, s megkapta beosztását anyanyelvén. Magyar újságokat hozatott a Kurstfürsterdamme-i kávéházak asztalihoz. A legdrágább friss virág díszelgett gomblyukában, makulátlan öltöny, tiszta cipő, és monokli képezte állandó eleganciáját. Hatalmas asztaltársaságot tartott. Ebédkor úgy érezte jól magát, ha legalább 10-12 embert, többnyire magyart tudott asztalához invitálni. A berlini magyar kolónia egyik lelke volt. Humora, szórakoztató lénye, kedvessége, embersége kellemesen párosult hallatlan bőkezűségével. Nagyvonalúan intézte anyagi ügyeit, amelyet nem magyar mértékű, s bőséggel folyó jövedelme biztosított. Nem sok minden értéket vásárolt magának, nem voltak birtokai, háza, aranya, ékszere, fontosabb volt számára az éhes kollégájának bendőjét az elégedettségi színt eléréséig töltetni, válogatott étkekkel, s italokkal. Asztalánál a politika illetlen dolognak számított. Viszont a legelképesztőbb szókimondással beszélt a szex minden területéről, nem nagyon törődve az esetleges hölgy társaság pirulásával. Ő képviselte Berlinben mindazt ami a pesti kávéházakban oly vonzó volt, a bohém, nagy műveltségű, de örökké mókázó életkedvet.

Aztán a Hitler választási győzelmét követő időszakban, neki is távoznia kellett szeretett Berlinéből. Darabig Bécsben húzta meg magát, de haza nem jöhetett. Erotikus írásai miatt korábban indult eljárás még nem vesztette érvényét Budapesten. Bécsben megkereste hát a leg-Budapestibb kávéházakat, a Conditorei Wient, s Hesslert, ahol akkoriban őt mindig fel lehetett lelni. Miközben a náci hatalomátvétel után, a nagy német könyvégetés idején az ő vígjátékai, riportjai, anekdóta könyvei is ott sorakoztak a tilalmi listán egyebek mellett Stefan Zweig művei mellett, s lángolva porladtak el politikai düh többi áldozatának műveivel egyetemben.

 A mai olvasó számára legélvezhetőbb regénye a Tabán, egy negyven éves filózófus élete , szerelme és halála a lebontásra ítélt Tabánban  az 1910-es évelben. ( A Tabán akkori lebontását csak a világháború kitörése akadályozta meg) Maga a történet  nem annyira figyelemre méltó, inkább a városrész leírása , a tabáni figurák és a városrész életének, mindennapjainak ábrázolása,

 Forrás: Takács István - www.szineszkonyvtar.hu - 2010.

 Az Albecker vendéglő képe a Tabán Múzeum gyüjteményéből

Részletek   a könyvből:

1.     Ágrólszakadt magyarázta:" Valóban kérem, mi eddig -én és Jakab barátom Pesten laktunk, de most átköltöztünk ide, egy baráti család hajlékába. Nekem tetszik Tabán.

        A másik helyeslőleg bólintott:

Kedves része városunknak. Ha a kultúra, a fény , a villany, a lüktető élet el is kerülte, de sok az előnye. A házak ósdiak, szép erkölcsök ,  jó kis korcsmák, barátságos házmesterek találhatók itt, Szép kilátás van a folyamra, nagy a csend, mi előmozdítja az elmélkedést, kevés

alkalom kínálkozik a világ  hiúságainak észrevevésére, mi jó álmokat és lélekbeli egyensúlyt okoz. Mint bevándorlókat üdvözlöm önöket uraim e helyen én tabáni és régi bennlakó és kívánom, érezzék jól magukat is .Öltözetünk ósdi , de szívünk jó".

2.   A két férfiú megállott a felette terjedelmes és sötét Kereszt-téren.

Messze a budai hegyek felől világítottak csak holmi kis fénydarabkák,

  melyek mindannyian oly tehetetlenül és töredezve csillogtak, mintha

csak  szétszakadozott törmelékei lennének valamely komoly világító

testnek. Azonkívül egy fantasztikus kis sikátor, az Ács- köz  bejáratánál

 lógott le egy lámpás egy kiugró vasállványról. A  lámpás hasonlatos volt ama lámpákhoz, melyek a nagy forradalom idejében teljesítették kötelességüket Párisban: némi fényt terjesztettek, mit azonban ők sem vettek komolyan, hisz feladatuk az volt, hogy mint alkalmatos,egyszerű  és népies  eszközök szerepeljenek akasztások apropos - ja esetén.

Azon kívül még a hold, melyre különben e városrész világítása bízva volt,

amennyire tőle telt, kifejtett némi tevékenységet  a felhők gyászfátyla mögött. A két férfiú tehát állt a Kereszt-téren és figyelmesen hallgatta azt

a három kongást, mely az alanti plébániatemplomból hangzott.

  -„Háromnegyed nyolc van,hercegem,”-

mondotta Grandezza Jakab, konstatáló, de egyúttal némileg figyelmeztető hangon. E pillanatban tamburaszó hallatszott, kedves, kissé savanykás szagú tamburazene, mely a tér egy eléggé kivilágított

helyiségéből ugrott elő. Ágrólszakadt herceg errefelé mutatva és mintegy

válaszolva mondotta:

-„Íme , úgy sejtem e népies zenehangokból következtetve, itt egy

Salle á manger van, kedves Jakab”-

         Az udvarmester válaszolt:

-„Valóban herceg, már háziasszonyunk is említette ezt a etablissement-t,

hol bizonyos fajta halak olcsón és jól szolgáltatnak fel.”-

Az Albecker házaspár portréja  a Tabán Múzeum gyüjteményéből

Ezt mondva  Grandezza  Jakab  a herceggel együtt megindult  a kis budai

vendéglő felé. Beléptek az ajtón a kedves, hosszúkás terembe, melyből egy kisebb külön helyiség nyílott. Elég hangos  beszélgetés, nevetés, tamburaszó hangjaival volt tele a levegő, az emberek arca kissé vörhenyesen vidám, a levegő jó és erős ételszagú volt.Grandezza Jakab

nagy reverenciával előre engedte a herceget a benyíló bejáratánál.

Levetették  a zöldes-szürke és zöldes-fekete felöltőket és leültek egy üres asztalhoz.

Egy piros fej jelent meg, mely egy pepita mellénybe bújtatott legnagyobb fajta hasat követett, asztaluknál maga a tulajdonos volt.

Érdeklődő hangon kérdezte:

-„kirántva , vagy paprikásan akarják az urak?”-

majd hozzátette a magától értetődés hangján a „gyengébbek kedvéért”

árnyalatával:-„a halat”

Az  udvarmester  kérdőleg nézett a hercegre, ki így szólt:

-„Hozzon két adag rántott halat”-

A tulajdonos csodálkozva, kissé lenéző sajnálkozással:

-„ az sok lesz az uraknak, nem tudják azt mind megenni, elegendő lesz egy adag kettőjüknek, itt nálunk még a becsületes tabáni porciók élnek, nem mint odaát”-

Harcsakirály***- becéző és ünnepélyes neve volt a tulajdonosnak – az odaát szónál egy lendületet csinált húsos kezével, , melyen borzasztó nagy

kék- és vörös-köves pecsétgyűrűk díszelegtek. A lendület iránya  Pest volt , és félelemmel kevert  bosszúságot fejezett ki…

Megjegyzések:

Salle a manger       =     ebédlő

Etablissement         =     intézmény

reverencia               =      előkelőség

3.      Beléptek a Harcsakirály ebédlőjébe. A széles asztal le volt viaszkos vászonnal takarva, középen egy hatalmas kancsóban bor állott, míg az asztal körül hatan ültek, mindegyik előtt magas talpas pohár. A Harcsakirály bemutatta egymásnak a jelenlevőket. A hat férfiú, (mindmegannyi tabáni háztulajdonos és bennszülött) szívélyesen üdvözölte Kudlár urat és társát. Leültek valamennyien az asztal köré; a Harcsakirály koccintást indítványozott, a talpas poharak nehézkesen koppantak össze és az asztalfőn ülő polgár szólásra  emelkedett fel.. E férfiú nagyon ünnepélyes külsőt elérni akaró, alacsony , kövér ember volt.

Testét nagyon rövid szárnyú kék kabát burkolta. gyomrán vastag aranylánc vonult végig, melynek mindegyik végén egy hatalmas arany remontoir - óra húzódott meg a mellényzsebeiben, kinyomva a kék szövetet.. A férfiúnak kipödört, már őszülő szőke bajusza volt, míg szemöldökének helye csupán jelezve volt néhány szőr által és így arca felső részének meglehetős különös képe volt. Basilicus  Menyhért volt ő, a legrégibb tabáni család jelenlegi feje, több hadnagy-, árok-, és Kőmüves  utcai ház tulajdonosa,, közéleti szereplő és iskolaszéki tag. Megkezdte vékony hangon beszédjét, egyre arra törekedve, hogy hangját ércesen szólóvá tegye, mi azonban nem sikerült.

-         Uraim, mondotta,- mi itt valamennyien közös célért küzdünk, mondhatnám, egy anya gyermekei vagyunk- ez az anya uraim az ideál. A kiváló  doktor urat és a nemes herceg urat: itt Kudlár és társa felé bólintott - leszámítva  mindannyiunk itt született, itt van háza, itt ringott bölcsője és innen is akar kiköltözni a Farkasréti-temetőbe majd. De az előbb említett urak is , bár idegen földön születtek, most mégis a mi körünkben élnek és díszei városunknak.

-         Uraim! Egy magyar hazafi azt mondotta egykor: először magyar vagyok és csak azután katolikus. Nos uraim, azt hiszem , kivétel nélkül azt mondjuk : először tabániak vagyunk  és csak azután budapestiek.

         Basilikus Menyhért szavait halk éljenzés  szakította meg és egy öreg    

          polgár hangja hallatszott:

-         Sprichst  Du gut  Menyus , wir  sind  Ofener!

A szónok folytatta:

-         Nos, uraim valamennyien tudjuk, szeretett Tabánunkat veszély fenyegeti. Egy szörnyeteg feni rá a fogát: a városrendezés. Le akraják rombolni városunkat, kőt kövön nem akarnak hagyni, le akarják bontani házainkat, mikről pedig a költő is oly szépen mondotta: „Itten élned és halnod kell !”Nos uraim, ezt nem szabad engednünk. Nekünk jogunk van e földhöz, mi itt akarunk élni, dolgozni. Uraim , utolsó csöpp vérünkig küzdenünk kell a kisajátítás ellen. E célból indítványozom, hogy a tisztelt jelenlevő társaság alakuljon át végrehajtó bizottsággá és kövessünk el mindent, hogy megvédjük a zsarnoki önkény ellen a mi Tabánunkat.. Indítványozom, hogy kérjük fel a jelenlevő Kudlák doktor urat, ki oly kedvelője városunknak és jeles művelője a tudománynak, forgatója a tollnak, dolgozzon ki egy memorandumot, mit eljuttatunk a városi közgyűlés, a kormány, az országgyűlés és maga Őfelsége elé is. Minden tabáni lakos, adófizető polgár alá fogja írni és meglátjuk, merészkedik-e Budapest (nem Pest) minden isteni és emberi jog   ellenére lerombolni a mi Tabánunkat. Indítványozom, hogy népgyűlést kell összehívni a Kereszt térre és ott az öreg kőkereszt előtt tegyünk fogadalmat, esküt, uraim, hogy csak az erőszaknak engedünk.. Uraim, ürítsük ki poharainkat Tabán fennmaradásáért!

    Mulatozás az Albecker pincéjében . Tabán Múzeum Gyüjteményéből 

4.   –Minden a régiben lesz, csak vajjon  a mi kedves Tabánunk fog-e élni? - búsongott  a  herceg. - Nem fogják-e lebontani és akkor vajjon hol fogják tölteni a nyári estéket kellemesen, ha a Harcsakirály nem lesz?

Majd csak lesz valahogy, van még kedves vendéglő Budán, van még kis utcácskában kis ház, hogy megleljük a mi kedves Holdvilág utcánkat -  vígasztalta  önmagát  Ágrólszakadt….. A filozófus lassan botorkált át a sötét téren. Miközben igyekezett otthona felé, egy új gondolat csatlakozott szerelmi bánatához. Az ő kedves háza tájának, Tabánjának pusztulása .Szomorúan, aggódva, kétségbeesve nézte az úgy megszokott kis házakat,melyeket a kíméletlen , diadalmas Pest le fog rombolni….

5.   A kocsi megállott a Kereszt téren. Kiszálltak.  Midőn be akartak menni a korcsmába, a Harcsakirály dühösen mutatott a tér másik oldalára. Két úr haladt itt, egész békés, rendes, polgári kinézésű két úriember, egy öregebb és egy fiatal. Előttük ment három szolga, vagy munkás kinézésű ember, kik hosszú póznákat, mindenféle mérőszerszámokat vittek előttük, mint arómai konzulok előtt a hajdani liktorok.

-A szbályozó mérnökök,- mondotta dühösen a sovén tabáni és miközben gyűlölködve nézett utánuk, betessékelte vendégeit a korcsmába.

André Kertész fotója 1919 : Disznók a Kereszt téren, háttérben az A lbecker

A mai olvasónak  nem kötelessége tudnia, de a szövegértést  segíti, ha tudja:  Harcsakirály néven 1917-ben  Albecker  Antalt  tisztelhetjük , a Kereszt téri  ALBECKER vendéglő tulajdonosát. Egész Pesten és Budán úgy ismerték a helyet, mint ahol a legjobb halászlét  és a legropogósabb rántott halakat lehet  vacsorázni.

kassius