MÉLYPINCE: TÉNYEK, LEGENDÁK, KÖVETKEZTETÉSEK

Aki huzamosabb ideje olvassa a tabánanno-t , annak nem kell különösebben elmagyarázni a Mély Pince  szavak értelmét. Új olvasóink is utána nézhetnek a régebbi bejegyzésekben. Ez a kis összeállítás némi előtanulmányokat feltételez a leghíresebb tabáni korcsmával kapcsolatos  tények, legendák,  összefüggések tekintetében .

Mély Pince az 1920-as években (Szentkeressy Nagy Károly felvétele)

MÉLYPINCE:

TÉNYEK, LEGENDÁK, KÖVETKEZTETÉSEK

A híres korcsmához kevés tény és sok legenda fűződik . Időben a kortól távolodva a tények számát kevéssé szaporíthatjuk, legendák annál inkább keletkezhetnek.

Alapítás:

Kezdjük mindjárt az elején. A korcsma alapításának éve  Poldi bácsi szerint  1549, Buda törökök általi  elfoglalása

után 8 évvel . Ő maga erről így vall:

„Poldi bácsi (teljes nevén Krausz Poldi) szomorúan hozza az asztalra a jászberényit.

A Mélypince múltjáról beszélgetünk.

– Azt mondja meg nekem, van-e arról precíz, pontos bizonyíték, hogy a vendéglőt csakugyan 1549-ben alapították?

Poldi bácsi teljes meggyőződéssel felel:

– Nekem állandó törzsvendégem volt az öreg Seemayer Vilibald. Tetszett ismerni? Méltóságos úr volt. Szép, fehér szakállal. Nagy tudós! Múzeumi ember. Azt hiszem, igazgató. Ő mondta, hogy írjam ki bátran: „Alapítva 1549-ben.” Ha egy ilyen kapacitás mondta, hogy bátran kiírhatom, akkor nem szabad kételkedni az évszámban senkinek!” (Lestyán Sándor.Hivatalosan halálra ítélte a főváros a tabáni Mélypincét

(Újság, 1933/109. /május 14./ 7-8. p.)

Korcsmárosunkat a hivatalos szakértői bizottság állásfoglalása sem zavarta hitében a pince középkori eredetét illetően, ő továbbra is ragaszkodott az 1549-es dátumhoz. A szemlebizottság hivatalos verdiktként az 1780-as éveket jelölte meg a téglaboltozatokat megszemlélve. Leszögezhetjük tehát, Poldi bácsi álláspontja csupán a lebontás elkerülését szolgáló ügyes reklámfogás. Sajnos nem jött be.

A korcsmáról első írásos említés az 1780-as években történik .Ekkor  a görög származású Nesztorovics Péter , a tabáni bíróság esküdtje veszi bérbe és nyit korcsmát. Hogy ő ugyanaz a személy,vagy sem ,aki negyven évvel később a Józsefvárosban nyit kávéházat, mindeddig  nem  sikerült kiderítenem.

Pince.

Elterjedt legenda a két (Krausz Poldi szerint három!) egymás alatt elhelyezkedő pincéről, hogy a török időkben egy alagúttal összeköttetésben állt magával a várrall. Indoklásként nyomós okot említ a legenda :

Minden második ház nagyhírű régi vendéglő volt, sramlizenével. Itt állt, kérem, a Mélypince, a Poldi bácsié, ötszázéves pinceboltozatával, ahol egykor török urak örömtanyát tartottak fenn, közköltségen. Itt volt a fürjmadár a falon, Vahot Imre kezeírása mellett, és Krúdy Gyula mámoros, megszentelt emlékezete. A Tabánt bármikor meglátogathatta, télen, nyáron, nappal, éjszaka, mindig csodálatos volt, mindig egyetlen, az ember mindig most kezdődő szerelmek derengését görgette végig lejtős utcáin, olyan szerelmekét, amelyek reggel szoktak az ember eszébe jutni, az ágyban, amikor még sötét van és akkor nincs fürdő és borotva, ami lemosná az ember lelkéről azt az édes és álmosító gyantát, ami a szerelem. Itt valamikor utcák voltak, Uram, itt volt az ifjúság.

(Szerb Antal: Budapesti kalauz marslakók számára)

Egyébiránt , ha már a pincénél tartumk, TJ (Poldi bácsi dédunokája, akinek édesanyja  Krúdy Gyula keresztlánya volt egyben) úgy emlékezett,, korcsmárosunk békés természetű ember volt, otthon inkább a feleség, Lina néni hordta a nadrágot. Értve ezalatt, hogy míg férje az irodalom művelőiért rajongott, asztalra könyökölve hallgatta Krúdyt –Gyula urat, addig az asszony kötényzsebébe süllyesztett  óriás kulcscsomóval őrizte a lelakatolt pincét, nehogy lába keljen a jófajta boroknak,meg az odalenn  felakasztott oldalszalonnáknak és kolbász füzéreknek.

Ételek,italok

         Itt kell szólni pár szót a Mélypince borairól és ételeiről. A borokat, melyeket szülőhelyéről, Zsámbékról és az Alföldről szerzett be, részben hordóban, leginkább azonban palackban tárolta. A  Buda környéki borok ugyanis a sok mozgatástól hamar megtörtek, megzavarosodtak, a palackos tárolásnál ez elkerülhető volt. A vendégkönyv említi még a csopaki rizlinget is , mint a korcsma által feltálalt  jóféle palackozott bort.

              Ételek tekintetében elég szűk választéka volt a korcsmának. Amint az épület sarkán virító reklám tábla is hirdette ,úgynevezett hideg ételeket szolgáltak fel. Szalonnát ,sonkát,  kolbászt szeleteltek harapnivalóként az itóka mellé, no meg tepertőt, zöldhagymát ,paradicsomot, paprikát. Ez nem volt ritkaság számba menő a tabáni kiskocsmáknál . Sőt , a választékos étlap volt olyan mint a fehér  holló. A kisvendéglők inkább valamely ételfajtára specializálódtak (pl. az Albecker a halételekre). De az is elfogadott volt, hogy a kedves vendég különleges kívánságát valamelyik szomszéd étterem választékából elégitették ki a frissiben áthozott finomságokkal.

     Ne felejtsük el, Poldi bácsi „vendéglője” tulajdonképpen bormérés volt. Hargitay István :Nyári nap c. novellájában  nem nevén nevezi Poldi bácsit, hanem Bormérőnek titulálja.

A bal alsó kép Muhits Sándor illusztrációja a Mély Pincéről,
1912-ből: A bejárati ajtó helyén itt még ablak van....

A ház felépítésének időpontja:

 Hogy a pincék felett mikor keletkezett maga a korcsma  kis épülete, arról csak találgatni tudunk, bár a fővárosi levéltárban lapulhatnak erről feltáratlan adatok. Ha volt is 1810 előtt felépítmény a telken, nagy valószínűséggel kijelenthetjük, amit 1933-ban lebontottak, a tűzvész utáni években  épült, bádogtető fedése a XIX század második felét idézi. Az épület alaprajzáról, belső kiképzéséről sem rajz sem fotó nem maradt fenn , így csak az unoka ,Kürti György visszaemlékezése ad némi támpontot:

        Kérésemre Kürti György lerajzolja, hogyan is helyezkedtek el az asztalok s a helyiségek odabenn, mert mi már csak kívülről ismerjük a Mélypincét. A bejárattól balra, az ablakoknál kis asztalok álltak, jobbra hátul pedig a nagy “családi asztal”, melynek fő helyén Krúdy szeretett üldögélni. Az épület végében a család kis lakása helyezkedett el, s egy vendégszoba. Ezt néha írók is igénybe vették, ha a szükség úgy hozta. Előfordult, hogy a vendégeknek fenntartott ágyon egyszerre ketten is aludtak. Krúdy és Ábrányi Emil például itt mutatkozott be egymásnak egy reggel, miután az ivós éjszaka fáradalmait “társbérletben” aludták ki. A Mélypincének kőfallal elkerített kis udvara is volt. Nyaranta néhány asztalt tett ki ide Poldi.Hogy ki mindenki volt a Mélypince vendége, hosszú lenne felsorolni.

(Csordás Lajos:Krausz Poldi és a Mélypince legendája)

Az épület az idők folyamán bizonyára többször módosult.

Muhits Sándor grafikája Kárpáti Aurél 1912 –ben megjelent

Budai képeskönyv című munkájában érdekes tényre világít rá.. Az illusztráció a késbbi bejárat nélkül ábrázolja a Mély Pincét , azaz az 1910-es évekig a háromszöglet alaprajú kis kert kőfalába vágott ajtón az udvarba, majd onnan a házba-vagy a pincébe térhetett be a szomjas venndég. A ház sarkán a későbbi fényképeken látható ajtó ekkor még ablak volt! Így közlekedhetett Virág Benedek , Vachot Imre és Ady Endre is
Hofbauer Lipót és Burger József bérlők idejében.

Mióta bérelte Poldi bácsi a Mély Pincét?

A vendégkönyv borítóján a Magyar Ipar almanach-ja

c. címke szerint a Mélypince  1918 óta a Krausz házaspár bérleménye .Szó szerint:

„Korcsmárosok

Krausz Lipót vendéglős I.Fehérsas utca 4”Mély pince vendéglő”. Zsámbékon szül.1870-ben , 1892 óta önálló. Üzlete Budapest legrégibb üzeme. Alföldi és hegyaljai borokat, Dreher sört, márkás palackozott csemege borokat tart. Borait közvetlenül a termelőtől szerzi be. Az üzem 80 személyre van berendezve. Réstvett a világháborúban a román fronton. Mint tizedes szerelt le.Magyar konyhát vezet , melyet felesége, Fleischmann Lina  személyesen irányít.”

 Visszatérve a fentebb említett ablakra, azt 1912 után -feltételezésem szerint 1918 körül –Poldi bácsi mint friss bérlő alakíttatta át ajtóvá. Ezzel egyrészt a bor tárolási helyét leválasztotta a fogyasztás helyétől , amit a földszinten alakított ki. ( a betérő vendégnek már nem kellett  pityókosan megmásznia távozáskor a nyolcvan lépcsőfokot). Másrészt létrehozott egy kedélyes kis kerthelyiséget, amiben két asztal  fért el az ecetfa alatt. Nem beszélve arról, hogy az ebédet, vacsorát  sem kellett lecipelni a pincébe. Korcsmárosunk evvel a jól átgondolt átalakítással  elérte ,hogy a betérő annyit egyen és igyon, amennyi kedve és pénztárcája tartja: Nem kellett félnie többé: nem tud még négykézláb sem felkászálódni a pince mélyéből a felszínre. Az  Albecker  csárdában alkalmazott segéderőre, Lámpás Rudira sem volt szükség, a korcsmaajtón kilépve a Szarvas (Szebeni Antal ) tér fényei mutatták a helyes irányt  hazafelé.

A korcsma lebontása

. A derék korcsmáros- mikor a lebontás ténye nyilvánvalóvá vált úgy 1929 táján- foggal és körömmel ragaszkodva bérelt ingatlanához, a Fehérsas utca 4 szám alatti düledező kis házhoz és az alatta lapuló pincékhez, ellentámadást indítva  reklámhadjáratba kezdett. A bejárat felett két táblán is meghírdette a korcsma alapítását, többször személyesen kilincselt a Közmunkák Tanácsa hivatalában, de hiába.

         A Tanács már több mint 40 éve kialakult-de a kényszerítő körülmányek hatása alatt állandóan módosuló koncepcióval rendelkezett a városrész lebontása tekintetében. Ezt következetesen végre is hajtotta :  a rendelkezésér álló költségvetés arányában minden eladásra kerülő ingatlanra lecsapott, felvásárolta. Már a gellérthegyi házikók, majd  a Döbrentei tér rekonstrukciója a századfordulón  is így valósultak  meg. Az  első világháború a Tabán lebontását olyannyira visszavetette, hogy majd húsz évet kellett várni a tényleges lebontás megkezdéséig.

(Schuller Dezső : Adalékok a tabán történetéhez)

1.Szentgyörgyváry Gyenes Lajos rézkarca: Mély Pince
2.A Görög utca sarka a reklámtáblával(Fortepan)
3.Az elárvult Mély Pince bontás előtt, a korcsma bezárt, a reklámtaáblák eltüntek....(T.H.Gy.)

Legenda és valóság a vendégkönyv körül:

A legendával ellentétben Krausz Poldi a vendégkönyvet csak 1931 májusában  nyitotta meg  egy gyermekeinek szóló ajánlással(1931 május 23)

„ E könyv,ha majdan nem keszek többé, emlékeztessen titeket arra, hogy apátok egyszerű ki Mélypince vendéglőjében 1918 óta a Társadalmi és Szellemi élet kiválói között, kik részben törzsvendégek, részben vendégként fordultak meg és büszkén hirdetem ,hogy valamennyi vendég szeretetét és megbecsülését bírtam. Ezért is, ha már anyagi javakat nem hagyhatok reátok, ezzel a könyvvel  majdan büszkén odaálhattok ember és világ előtt, hogy apátok, a Poldi bácsi és anyátok, a Poldi néni mindenkitől szeretve és tisztelve voltak.

      Budapest 1931 május 23-án

A tizedik oldalon van Krúdy híres bejegyzése az ott töltött szép napokról és éjszakákról 1931 május 21-i keltezéssel .

Az írót – aki az első bejegyzést írta - valószínüleg maga Poldi bácsi kérte meg,  ne az első oldalra  szignáljon be, mert oda akarja írni az előzményeket 1918-tól kezdve. Egyébként a bejegyzések sorrendje és dátumozása teljesen véletlenszerű, egyetlen szempont az volt, hol van még hely a füzetkében

Nyilas idők

Az 1948-ban készült Zsolt Ágnes –féle interjúból tudjuk meg , hogy származása miatt a Krausz család élete már a Horthy –féle 1919-es hatalomátvétel után veszélybe került. Ekkor  váratlan segítség jött Krúdy Gyula öccse Krúdy Péter személyében, aki testőrtiszt volt akkoriban és állandó védelmet biztosított nekik  a fehérterror túlkapásaival szemben. A  nyilas időkben is jól jött volna effajta segítség.

Márai Sándor tovább gyarapította a legendák számát a vendégkönyv sorsát taglaló írásában:

„A vasárnapon, amely 1944. március 18-át követte, a kora délutáni órákban csöngettek budai lakásom ajtaján. Krausz Poldi állott az ajtóban, hóna alatt újságpapírba csomagolt albumot szorongatott. (…) Kis termetű, meghajlott hátú, tömött harcsabajszos, zömök emberke volt, kisalföldi ízes magyarsággal beszélt. (…) Reszketett a keze, amikor átnyújtotta az albumot, élete művét, egyetlen kincsét. A viaszosvászonba kötött albumba írók, újságírók, művészek, éjszakai emberek, a budapesti szellemvilág lézengő ritterjei írtak néha tréfás, néha komoly emléksorokat. A betű és a hontalanság vándorlegényei, ez a minden politikai, vallási szektánál hűségesebben összetartó társaság, ezek voltak a Mély Pince, Poldi kliensei.”

(Márai Sándor: Föld! Föld! Akadémiai és Helikon, 1991, 292. p.) 

  Márai, aki saját bizonytalan helyzete miatt nem vállalta az emlékkönyv megőrzését, emlékezésében azt sejteti, hogy Krausz Poldi is és a kötet is elpusztult a világégés végóráiban. Szerencsére Poldi túlélte az újlaki téglagyárat, túlélte a lengyelországi megsemmisítő tábort, és a vendégkönyv is megvan (jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában). 
  (Kelecsényi László: Az élet álom)

A vendégkönyv végső sorsa

A vendégkönyv a II. világháború után megjárta Amerikát is,  de végül  a külföldre szakadt  rokonság úgy határozott,nagyobb megbecsülésnek fog örvendeni az elhíresült beírásokkal és szignókkal teletűzdelt füzetecske otthon , mint az óceánon túl. Így azután hazaküldték T.J-.nak , aki azt a Petőfi irodalmi múzeumnak adományozta. (Xerox másolata a szerzőnél). 

A vendégkönyvet közzétettem a „tabánanno „ blogon is, amivel kiérdemeltem egy telefonhívást a PIM egyik vezető munkatársától. Kérdésére csak annyit tudtam válaszolni , hogy ő a vendégkönyvet én meg a másolatát egyazon személytől kaptuk. A hölgy érdeklődésének oka  egy- a MÉLYPINCÉ-vel kapcsolatosan tervezett (de pénz hiányában eddig megvalósulatlan) kiadvány volt.

Kelecsényi  cikkében  annyiban téved, hogy Poldi bácsi és felesége a szerencsének és Mariska lányuknak köszönhetően sem az újlaki tégla- gyárat, sem a lengyel haláltáborokat nem járta meg, hanem budapesti lakásokban rejtőzve vészelte át a nyilas korszakot Unokájuk, Kürti György erről így nyilatkozott  Csordás Lajosnak:     


„ Krausz Poldi és felesége a háború nehéz napjait 
lányuknál, a József körúton, majd Zuglóban, a Kerékgyártó utcában, végül egy Hungária körúti lakásban vészelte át, köszönhetően az üldözöttekkel szolidáris embereknek. Szövetség utcai lakásukat kifosztották, “Poldi mama” 1945-ben meghalt. Férje még tizenegy évig élt, 1956 őszén, nyolcvanhat éves korában távozott.”

kassius