Ujság, 1934.
július (10. évfolyam, 146-171. szám)1934-07-22 / 164. szám
Emlékezés a romantikus
régi Tabánra
Hogyan lettek nevezetesek a holdvilágos utcák és a vadszőllős
kiskocsmák?
Esténkint, amikor a
lebukó nap maga
után húzta póklábú sugarait
a Svábhegy mögé,
előbujik odújából a vén
garabonciás diák és reszkető
léptekkel végigtipeg az egykori Tabán romjain.
Esőcsináló iszákja csüggedten lóg le válláról. Szakálla ősz,
torzonborz. Arca sápadt.
Lábai rogyadoznak. Pedig hej,
valamikor, mikor még ifjú és deli volt, milyen vidáman,
hetykén rótta birodalmának, a Tabánnak,
holdvilágos kis utcácskáit.
Hiszen a lelke
itt élt már
akkor, mikor a müezzin
kiáltására háromszor fordultak
napkelet felé az
igazhitüek a Salem
Alejkummal. Itt élt a
lelke, mikor a
törökök városrészét a rácok
kezdték benépesíteni. Itt
élt a lelke, mikor
tűz és víz pusztította. 1810-ben
lángokban állt az egész Tabán.
A jómódú szerb és
sváb kereskedők a tűzvész
után másfelé szóródtak azét és
szegény munkásemberek fa- és kőkalyibái
épültek a családi
házacskák helyén. A negyvenes
években a viz
pusztított. Az ördögárok,
melynek vize most
már földalatti csatornán folyik le és csak az
Erzsébet-hid mellett lát
napvilágot, amikoriban egy
felhőszakadás következtében
annyira megáradt, hogy
negyven házat sodort el. Az elsodort épületek között volt „Az állhatos
tengeri malachoz" címzett kocsma is,
amelyet jó bora
miatt sokáig gyászoltak
a környékbeliek.
Emberek, korok váltakoztak
itt az évszázadokon és évtizedeken
keresztül. A Rácváros és Tabán teljesen
egybeforrt. A szerb
idők emlékét nem is őrzi más,
mint a görög utcai kettős keresztes templom.
Jelentéktelen, eseménytelen városrész
volt a Tabán. Legfeljebb
egy-két kocsmai verekedés vagy dráma jutott
a hírlapokba. Egyéb nevezetessége
a múlt század utolsó
negyedéig nem is volt.
Pest és Buda
egyesítése után a főváros
fejlődni kezdett. Utcák
szélesedtek, paloták emelkedtek.
Rövid húsz-harminc esztendő
alatt teljesen megváltozott
Budapest képe.
Csak
egy városrész maradt meg régi
primitívségben, földszintes kis házacskákkal,
girbe-görbe utcácskákkal, — a
Tabán. Ezért lett
romantikus a Tabán.
A nyolcvanas években
a pestiek közül
még csak a kocsisok ismerték.
A pesti köznép csak annyit tudott,
hogy a Gellérthegy
lábánál van a Ráczfürdö, melynek
iszapos, büdös vize
igen jó hatással van
reumára, podagrára, hát-
és derékfájásra.
A szegény
emberek tolószéken tolattak oda,
a tehetősebbek konflison,
fiákkeren. És mit csináljon
a derék kocsis,
amíg a pasas az
iszapban áztatja fájós
derekát? Markába fogja
az ostornyelet és
elindul a közeli utcákba, hogy
valami csendes, nyugodt
kocsmát találjon, ahol
eltöltheti az időt,
amig utasát visszaszállítja Pestre.
Rendes borivó emberek
ugyanis, tehát a mindenfajta
kocsisok is, nem
telepedtek le a Rácfürdő
körüli kocsmabódékban. A
fürdőt körülvették ugyan a
kocsmák és lacikonyhák, de mint
említettem, rendes borivó
emberek elkerülték ezeket.
Az egész környéket
áthatotta áz iszap kénes zápszaga.
A lacikonyhákból forró zsír és
rotyogó étel szaga áramlott. Itt
ölték szabadon a csirkét és malacot.
Léhütők és pernahajderok hemzsegtek
a bódék között, lesve, hogy lehetne a fürdőző beteg,
vagy egészséges részeg zsebéből
valamit kicsenni. A sánta
Xaverl bódéjában a „Mariandl“ cimü (ruletthez hasonló) szerencsejátékot játszották.
Naponta négyszer-ötször
összeverekedett itt a nagyérdemű közönség,
felborították a fabódét,
sőt, a vita hevében nem egyszer
féltucat bódét is szétvertek.
A pesti kocsisok
fedezték fel a „Vidám
bagolyhoz'' címzett kocsmát,
amelyiknek ajtaja felett tábla
hirdette:
ITT JÁTSZIK
Keszely Jóska karmester úr személyes vezénylete alatt
a közkedveltségű duna- farmosi
nemzeti zenekar. Sic!
Hogy ez utolsó
szó a latin
„sic‘“ (igy) szót jelentette, vagy pedig a
macskák megkergetésére irányuló
egyenes felhívást tartalmazta,
az akkori kocsmatörténészek bűnös
nemtörődömsége miatt, felderítetlen maradt.
Legfeljebb azért
nyugodhatunk meg benne,
mert sem igy, sem
amúgy semmi értelme
sincsen.
Idősebb Lazarovits László
bácskai nábob akkoriban
éles harcban állott
a „Nép zászlója"- cimű lappal.
A harc abból állt, hogy ahányszor Lazarovits valami
nagyobb mulatozást vagy verekedést rendezett,
a „Nép zászlója" mindig megemlékezett róla
és azzal fejezte
be, hogy azért van
annyi keserve a
magyarnak, mert a tehetősek
léha mulatsággal töltik
napjaikat, ahelyett, hogy mindnyájan
egybeforrva, vállvetve küzdenének
a bécsi kamarilla
ármánykodása ellen.
Lazarovits egyszer ismét
mulatós kedvében volt és
parancsot adott Hűbéri
fiakkeresnek, hogy olyan helyre
vigye, ahol az
„újdondászok" nem akadhatnak
rá Hová vihette
volna Hűbéri a nábobot máshová, mint a „Vidám bagolyhoz"? Lazarovits
ott igen célirányosan érezte magát. Mikor már
huszonnégy órája mulatott, megkérdezte
Hűbérit, hogy mi az ő
nótája.
Hűberi rögtön rákezdte:
Fiakker muss fahren
Bei Tag
und bei dér
Nacht.....
Lazarovits pedig kiadta
a parancsot a
nemzeti zenekarnak:
— Most pedig egy
napig ezt játsszátok'
És a cigányok további
huszonnégy óráig a fiakkeres
nótát húzták. A
napokig tartó mulatozás
azzal végződött, hogy
Lazarovits összetörte az
egész kocsmát és végigvert
mindenkit. Úgy történt, hogy
amikor a nábob
megelégelte a mulatságot, a
számlát kérte. Szemrebbenés nélkül fizette
ki a 872
osztrák értékű forintokat.
Ahogy azután szeme
rátévedt a hosszú papírlapra, elorditotta
magát:
— Csalók! Gazemberek!
Himpellérek! Vissza a 12
krajcáromat!
Kisütötte ugyanis, hogy egy
adag füstölt hallal többet
számítottak. A tulajdonos
hebegve magyarázkodott, hogy az
egyik zenész titokban ellopott egy tányér halat, azt számította
fel, de nem tudta befejezni a
magyarázatot, mert egyszerre
repülni kezdtek a
fejéhez a székek és asztalok. Lazarovits
végigverte a kocsmárost, kocsmárosnét, a
pincéreket, a tüzilegényt,
a szakácsnét, Keszely Jóskát
és a nemzeti
zenekar valamennyi tagját.
Mire
készen lett, romhalmaz volt az
egész „Vidám bagoly".
Hűbéri fiakkeres jelentette,
hogy a házból mindenki elmenekült, nincs már kit
megverni. Lazarovits erre, mint
aki dolgát jól
végezte, beült a kocsiba és elhajtatott.
A „Nép zászlója" öles
tudósításokat közölt
Lazarovits tabáni randalirozásáról .
A
pestiek napokon keresztül zarándokoltak
oda megnézni a rommá döngölt kocsmát.
„A vidám bagolyhoz" ezzel
jutott hírnévhez és
a romantikus hajlamú pestiek
kedvelt tanyájává vált.
Hamarosan konkurrenciát is kapott a „Hét Nyolcas' cimü kocsmában és
divatba jött Aitstetter
bácsi dunaparti
halászcsárdája is. Szabad
ég alatt főzték itt a halpaprikást,
Ez azonban csak kezdete volt a Tabán kocsmaromántikájának. A
romantikához tartozott a Szarvas-téri lámpás-ember is.- Amikor
még nem volt Budán gázvilágítás
és az egy-két
petróleumlámpa csak arra volt
jó, hogy a sötétséget annál jobban
észrevehessék, a Szarvas-téren posztolt egy
ember, aki abból
élt, hogy a
részeg embereket a
Lánchidig kalauzolta.
Éjszakánként tízszer is megtette az utat
rúdra tűzött lámpásával
A Tabán igazi
felfedezői a művészek
voltak.
Amikor Ferenc József
király, a művészet
nagy istápolója, elrendelte, hogy a Várbazár
üzlethelyiségeit
szobrász műtermek céljaira engedjék át, fellendültek a tabáni kocsmák. A
szobrászok invitálták Tabánba a
festőművészeket.
Czakó úrnak, a
jeles festőművésznek nem adatott,
hogy a hírlapok
foglalkozzanak művészetével. A
lapok csak akkor
vettek tudomást róla, mikor
megírták, hogy a
cilinderes festőművész nagy
nyomora miatt felakasztotta
magát. Életében azonban
vígkedélyü, bohém ember
volt és ő
hívta fel a „Mély Pince'' cimü kocsmára Bródy
Sándor figyelmét.
A „Mély Pince"
a Szarvas-tér és
 |
| MÉLY PINCE |
Görög-utca sarkán,
földszintes házban volt.
Téglákkal kirakott kis
udvarán egy tő
vadszőllőből végigfutottak az ágak
az egész ereszen és hűsen tartották
az udvart. A
tulajdonos, Krausz Poldi, maga
is művészlélek és
kollégiális szeretettel fogadta az
írás, rajz és
festészet mindenfajta
művészeit.
Nagy büszkeséggel
vezette le vendégeit
a pincébe, amely
igen nevezetes volt
és amelytől a kocsma elnevezését is kapta. A pince még a
török időkből származott
és benyúlt egészen a Várhegy
alá. A legenda
szerint a pince eredetileg titkos
alagút volt, amely a budai
fellegvárból vezetett ki
a Tabánba. Az alagút
folytatása beomlott és így lett
borospincévé.
Bródy Sándor akkoriban
öt fiával a
Rudas- fürdő szállodájában lakott.
Egy éjjel Czakó,
a cilinderes festőművész Pestre
indult. A Ranoldcr-utcában akart
szerenádot adni szive
szerelmének. Az Erzsébet-híd
budai oldalán találkozott
Sándor bácsival, aki
panyókára vetett felöltővel, jókedvűen,
fütyürészve jött az
Otthon Körből.
— Hová mész
fiukám? — kiáltott
Sándor bácsi a festőre.
— Muskátlis ablakban, szőke
delnő epekedik utánam, szűzi vágyakozással, — szavalta Czakó.
— Bolond vagy fiukám! Hisz szinjózan vagy. Ki látott
már józan fejjel
szerenádot adni?I
—Igaza van,' Sándor bácsi.
Menjünk el a Mély
pincébe. Szerenád előtt jót
tesz egy kis borocska.
Megjön az ember hangja
tőle.-
 |
| POLDI BÁCSI |
Így került Sándor bácsi a Mély Pincébe,
ahol igaz tisztelettel fogadták.
Poldi bácsi a
legjobb borát hozta, jólelkű felesége, Poldi néni,
olyan szalonnás, kolbászos rántottat
sütött, zöldpaprikával, hogy
a király is
megehette volna. Poldiék leánya.
Mariska pedig bájos
mosollyal terítette Sándor bácsi
elé a nehéz
damaszt asztalkendőt, amely még
Poldi néni stafirungjából származott.
Ettől kezdve Sándor
bácsi gyakori vendég lett
a Mély Pincében.
Egyik estén, az
Otthon Kör zöldasztala mellől
titkos beszélgetésre vonta félre Krúdy
Gyulát.
— Gyuluskám, új
kocsmát fedeztem fel, —
súgta Krúdy fülébe,
— nagyon jó kocsmát.
Jó bort mérnek, nagyon
jó bort. Mély Pincének
hívják, itt van
a Tabánban. Gyere
velem Gyuluskám.
Krúdy Gyula hamiskás mosollyal bólintott rá:
— Új kocsma? Jól
van. Elmehetünk.
Mikor beléptek, Bródy
Sándor majd hanyatt esett
a csodálkozástól. Az ő
nagy titokban felfedezett
új kocsmájában —„
Krúdy Gyula már esztendők
óta törzsvendég volt.
Krúdy Gyula számára Kálnay
Laci bácsi fedezte
fel a Mély pincét. Kálnay Laci bácsi
(kilencven esztendős korában
halt meg), akiről Krúdy
írásaiban így emlékezett meg: az utolsó nyíri pajkos, a
Rácfürdő mellett egy kis szállodában
lakott. Az öreg úr
Magyarország valamennyi kocsmáját
ismerte és nyilvántartotta. Nyirségi
pajtását, Krúdy Gyulát, ő vitte Poldi
bácsi kocsmájába. Kálnay Laci is jótollú iró volt és a két szabolcsi mesemondó sokszor
hajnalig álmodozott a régi szép időkről, mikor
még betyárok lappangtak
a nádasban és
legidősebb Kr. Gy.
ur volt Nyíregyháza
csendbiztosa.
A B C.-társaságnak hívták
azt a jókedvű, bohém társaságot,
melyet vezérférfiai kezdőbetűiről
neveztek el. Ábrányi
Kornél, Brozik Berci
és Czebe László
hírlapíró urak képezték a
gerincét a társaságnak
és tagjai az
idősebb és ifjabb borkedvelő újságírók voltak, akik lelkesedéssel
követték a vezéreket
tüzön-vizen, de leginkább kocsmákon
keresztül. Az ABC tanyát vert a Mély Pincében.
Boldogult Torday Adorján
szerkesztő vitte a
társaság tagjait a Romlehnerhez. Romlehner- nek földszintes
háza volt a'
Naphegy-utcának azon részén, mely
még a Tabánhoz
tartozott. Romlehner a saját
termésű borát árulta
és híres volt arról,
hogy a boron kívül
semmi mást nem adott.
Oda mindenki maga vitte
a vacsoráját Még a kenyeret is
vinni kellett, mert Romlehner még
azt sem árusított,
A kocsmát délután hat órakor nyitották, de már
félhatkor türelmetlenül topogtak előtte
úriemberek, elemózsiás csomaggal
a hónuk alatt
és várták a nyitást.
 |
| MARADA JÓZSEF VENÉGLŐJE A HADNAGY U 23-BAN |
Marada vendéglője a Hadnagy-utcában volt. Szép,
tágas udvarán schrammlizene játszott. Különösen alkalmatos
hely volt, ha
az ember egy-egy csinos
színművésznőt el akart
rejteni az ABC tagjai
elől. Gyakran előfordult,
hogy; egyszerre három-négy tag
is ült itt ifjú
hölggyel.
Ilyenkor persze nagyon
diszkrétek voltak és úgy tettek,
mintha nem is ismernék egymást Sohasem
kérdezték meg, hogy ki
az ifjú hölgy, mert másnap
reggel úgyis megtudhatták.
Ha például Kállay Pista
barátunk egy este
hölggyei jelent meg a
Maradánál, másnap reggel csak
meg kellett nézni
lapjának színházi rovatát és
tudtuk, ki volt
az előző esti
hölgy. „Új csillag tűnt
fel a magyar
operettszinpadon, Rózsafáy
Boriska, aki színes,
melegcsengésű hangjával,
stb.“. Tehát Rózsafáy
Boriskának hívták a hölgyet.
A Hadnagy-utca felsőbb
részén a Brandics kocsma már
komoly ivók céljait szolgálta. Oda nem jártak nővel. Teljesen
hasonló volt a „777‘‘ cimü kocsmához, mely
a Szarvas-tér északi sarkán
feküdt.
Közös tulajdonságuk az
volt, hogy mindkettő udvarán egy szál lombos akácfa szolgáltatta az árnyékot és mindkettőnek a rizling bora volt
jó. A „777"
azonkívül minden őszkor kiváló
„fixli“-vel örvendeztette meg
látogatóit. (Fixli a
neve a kissé
csípős, új siller bornak).
 |
| ITT VAGYUNK AZ ALBECKERNÉL |
Albecker kocsmája a
Kereszt-tér alsó részén emelkedett földszintnyi
magasságra. Különösen december
és január hónapokban keresték
fel a legényemberek. Disznótorosa
volt nevezetes. Az öreg
Albecker egyébként hires
goromba „Sau- wirt" volt.
Róla jegyezték fel,
hogy egy pesti ficsur
kiváncsi volt a
goromba kocsmárosra és minden
ételt, italt hangosan
ócsárolva visszaküldött. Az
öreg Albecker szó nélküi vitte vissza és
hozott másikat.
Végre
az ifjú megszólalt:
— Kedves kocsmáros
ur, hiszen csak
azért küldtem vissza mindent,
hogy a gorombáskodását halljam. És
maga egy szót
sem szól?
Az öreg Albecker megvetően végignézte a fiatalembert és
foghegyről válaszolt:
— Mit gondol, majd én minden ficsurral
ide- állok gorombáskodni?
Két Avarja is volt a Tabánnak. Az alsó Avar a Rácfürdővel
szemben volt, a felső
Avar a Kereszt-tér sarkán.
 |
| ITT VAGYUNK AZ AVARNÁL |
Az alsó Avar polgári hely volt, ahová a környékbeli munkások
és villamos kalauzok jártak.
Esténként nyárspolgári családok
vacsoráztak a ház előtti fácskák
alatt. Esténkint cigányzene játszott
Egy kocsmáros konkurrenciát
akart csinálni az alsó
Avarnak. A közmunkatanács szemben levő
házának sarokhelyiségét kibérelte,
vadszőlős farácsokból terraszt
csinált és táblát tett
ki:
A zene
áthallatszik.*
A táblának azonban csak a
vicclapokban volt sikere. A konkurrencia
hamarosan megbukott.
A felső Avar hosszú esztendőkön
át művészkocsma volt,
később azonban az
ál-romanlika melegágya lett.
A kommün utáni esztendőkben, amikor a Tabán kocsmái
fénykorukat élték, ide
jártak a titkos drámaírók,
alanyi költők és
a müvész- hajzatu, monoklis
álhirlapirók. A pesti
kávéházakban legendák keringtek
Krúdy Gyula és az
ABC tagjainak tabáni
kiruccanásairól, csupa
majmolásból ezek is
odasodródtak.
 |
| A ZIEGLER ELŐKELŐ LETT |
A Ziegler a Kereszt-tér felső szegélyén az első volt, amelyik
a tabáni kocsmák
közül kiugrott és „etablissement" lett.
Amikor még farácsos kiskocsma volt, kedvelt helye
volt az ABC
tagjainak és a
Gellérlhegy vasárnapi kirándulóinak. Körözött
liptói, szalámi volt
az étlap és félóránként friss
csapolás. A tőzsdei
konjunktúra idején új
kerítést csináltak, diszkrét
szeparékat alakítottak a
bokrokból, pálmák és délszaki növények
nőttek az udvaron és
szines lámpaernyők lógtak a villanydrótokról. A
közönsége is rögtön
kicserélődött.
Elmaradtak a bohémek
és a nyárspolgárok, jöttek
helyettük a gyors-gazdagok Esténkint
autón hozták a tőzsde
lovagjait és felcicomázott
hölgyeiket. A Ziegler divatos,
mondain hely lett
és példáját követte a „KAKUK' is, amely
eredetileg az említett
hirességü „Vidám bagoly"
volt.
 |
| KAKUK VENDÉGLŐ A KERESZT U 6-BAN |
Ma már mindebből
csak a Ziegler
maradt meg, romantika nélkül,
úri vendéglőül.
A tabáni romok közölt ma már csak az
öreg garabonciás diák jár-kél
nagy szomorúsággal. Egy meghagyott
küszöbről, egy árván
maradt fáról ismer rá,
hogy mi volt
ott. Ajkai gépiesen
morogják, mint egy
egykori csatatér öreg ciceronejáé:
 |
| BRANDICSNAK A KERESZT TÉRI MELLETT A HADNAGY U 35-BEN IS VOLT KOCSMÁJA |
Itt volt a Brandics, ahová
hátán cipelte a verklis a
sipládát... amott harmonikás
játszott ... ott túl
az öreg hárfás
asszony pengette spárgából
feszitett húrjait... emitt schrammlizene szólt...
attól balra cigányzene járta ... jobbkézről
pedig, a magányos
szederfa alatt ütötte
meg Szekula Jenő
a kucsébernél hatszor
egymásután a kvinternót.
Elmúlt. Eltűnt a Tabán,
eltűnt a romantika. Krúdy Gyula,
Ábrányi Kornél, Kálnay
László, Torday Adorján rég
a föld alatt
pihennek és nincs már
ABC társaság.
Sic
transit glória mundi
B abarczy István
forrás:
Ujság, 1934. július (10. évfolyam, 1934-07-22 / 164. szám
MEGJEGYZÉS
* a téma egy másik változatát Móricz Zsigmond is megírta " A TABÁNI KOCSMA néven
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése