1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2017. március 2., csütörtök

TAVASZI VERKLISZÓ BUDÁN

8 Órai Ujság, 1929. március (15. évfolyam, 50-73. szám)1929-03-22 / 67. szám

Buda,  március  21.


(Saját  tudósítónktól.)

 Borongós,  hűvös,  nedves  reggel. A hivatalos  tavasznak  kalcndáriomban megállapított kezdete. Nem bíztat sok jóval, kikényszeredett tavaszváró pesti polgárok rezignáltak legyintenek, mikor  ma  kinéztek  az  ablakon: nem lesz idén már sose tavasz..

Csak  Budán  más  a  helyzet.  Budán  már  tudjuk, hogy itt a tavasz. Biztos, csalhatatlan, minden meteorológiánál, sziriuszi tudománynál megbízhatóbb jele van annak Budán, hogy beköszönt a  tavasz:

tegnap  megjelent a budai  utcákon  a verklis-ember.   

Tél  múlásának,  tavasz  jöttének hírnöke: a  verkli.  Amikor  a  macskaköves  vízivárosi utcákon végigpörgött az ismert kétkerekű alkotmány,  elébe  rohantak  a  házakból  a  gyerekek,  ugrálva,  táncolva  adták  meg  a  díszkiséretet  a  két  jágerkalapos  zenésznek  s  mosolygó arcok  fogadták  a .zenélő  targoncát minden  udvaron.

Mert Budán  bizony nem megtűrt  jövevény  a verkli.  Itt  nincsenek  ridegszívü  táblák,  hogy: Kintornázás  tilos A  legsötétebb,  legősibb,  legédesebb vén budai körzetekben, a Vízivárosban, a  Tabánban,  Külsö-Krisztinában  a  verkli  délutánonkint várt, szívesen látott vendég, áhított, sőt  megkövetelt  zenei  produkció.  Mindennapos mulatság,  amelynek  elmaradását  a  legszigorúbban kell igazolniok a verkliseknek.


Villámcsapásként hatott tehát tegnap délután
,
 pontosan  négy  óra  huszonhét  perckor, 

amikor csendes  kis  utcánkban  megperdült  a  verkliszó. Kapuk  tárultak,  ablakok  nyiladoztak,  gyerekek ujjongtak,  vén  budaiak bólogatták  a taktust  a legújabb slágerhez. És sütött a nap és harsogott az  udvarokon  az "orchesztron“  és  recsegett  a verklire  transzponált  régi valcer  és  fütyültek kórusban  a srácok  és  égnek  meresztett  kerek szájjal  vonított   hozzá Tyip,  a  budai  kutyák gyöngye.
 És ez  olyan szép volt...

És házról-házra dübörgették a verklit a daliás jágerkalaposok. És megéreztük mi budaiak, hogy itt  a  tavasz.  Huszonnégy  órával  előzte  meg  a verkli  a  hivatalos  tavaszt
Mert  ha egy  fecske nem is,  —  de  egy  verkli igenis  már  csinál  tavaszt Budán.

                                                 
      

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése