1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2017. március 17., péntek

JÓHISZEMŰ ÚR ESETE A KUKACOKKAL



A tabáni szőlősgazdákat a XIX. század végén nemcsak az amerikából behurcolt szőlőgyökértetű, a borhamisítás,a szigorított bortörvények tartották rettegésben, de sujtotta őket a braunhaxlereknek (barnalábúak) nevezett szőlőmunkások furfangja is .Csoda-é ,hogy pár év alatt beszántották és villáknak felparcelláztak az addig magyarhon legnagyobb és legbőtermőbb szőlőit ,a budai borvidéket. Az alábbi kis történet bizonyítja , hogy nem csak fehér dinka meg hamvas dinka létezik, hanem jóhiszemű dinka is.



FURFANG
(Igazán megesett história,)


= Egyik-másik olvasónk talán okulhat az alábbi történetből, mely azt bizonyítja, hogy mégis csak van uj dolog a nap alatt — ha arról van szó, hogyan lehessen valakit becsapni.


Szőlőtelepítésről és talajforditásról szól a nóta. Egy ur — nevezzük Jóhiszemű úrnak — munkásokat fogad rigoláláshoz;* persze átlagmunkára és a mint most már általában szokás, a kifogott és beszolgáltatott pajorokért* külön díj fizetődik. A fordításért kapnak a vállalkozó munkások magyar holdankint 48 frtot. De a pajorok holdankint szintén vagy 15—20 frtot hoznak nekik a konyhájukra. Nagy munka lesz — egyszerre 5 hold.
Alig hogy Jóhiszemű úr a paktumot megkötötte, negyedik szomszédja is átlagmunkásokat fogad a három holdas szőlőtelepítés alá való rigolozásra. Ez a derék negyedik szomszéd „regále-bérlő", vulgo: kurta-korcsmáros; még pedig abból a fajtából, mely azt tartja, hogy „finis sanctificat média" vagyis hogy a pénz „nunquam olet."

De mivel őkelme nem tud deákul beszélni, mondjuk ki magyarán, hogy a bortörvénynek halálos ellensége és korcsmája vendégeinek egészségére legjobbnak tartja, ha a bornak idegizgató erejét vizadagokkal (még pedig nem homeopthikus adagokkal) mérsékli.

Ebbeli elveit méltatván, nevezzük Vizesboros uramnak.
Vizesboros uram megkérdi a munkáscsapat vezetőjétől, hogy mennyiért fordítanak ? „Csak annyiért, uram, mint a mennyi itt nálunk szokás: magyar holdjáért 48 frt, aztán minden 10 pajorért egy krajezár." —
„Pajorokért? mondja Vizesboros uram megvetően — szamárság \
Az ilyen bolondság a városi népnek való. Én nem adok a pajorokért egy garast sem. Miattam akár megehetik kigyeimetek. A fordítást megfizetem, de nekem férgeket ne hozzanak!"


„De már akkor nem vállalkozunk fordításra, — felel a munkásvezető -— mert ha a pajorokért semmit sem kapunk, szép kis pénzecskétől esünk el. Aztán meg Vizesboros uram a kétesztendős ültetésében minden hervadó szőlő alól kiásatja a pajort, jól tudja hát, hogy milyen veszedelmes kukacz az. Jobban is járna, ha a fordításnál fogatná őket ki."


„No már pedig én olyan buta nem vagyok. Abból a pajorból, a mi ebben a földben van, három fertályrész megdöglik addig, a mig a szőlőt beleültetem. Én majd csak a kiültetett vesszők alól forgatom ki. Hanem mondok kigyelmeteknek valamit, Nem bánom, fizetek a fordításért nem 48, hanem 50 forintot; aztán meg minden hold után egy litert kapnak az én jó fajta pálinkámból. A pajorokkal pedig csináljanak, amit akarnak; nekem nem kellenek. Nem is érek rá este kukaezokat olvasni, mikor a vendéglőm ivószobája tele van."

A munkások egymásra sánditanak, a bajuszukat pödrik — és majdnem ösztönszerűleg átpislognak Jóhiszemű ur földjére, a hol már neki is készülnek a munkának. „Tudja mit, korcsmáros uram? Várjon délig, majd gondolkozunk, aztán majd elmegyek és megmondom, mire szántuk magunkat."




Vizesboros uram ravaszul mosolyog és helyeslőleg bólint a fejével. Délben a munkáscsapat feje beállít hozzája, azzal, hogy hát nem bánják, hát 51 fortért meg egy liter pálinkáért fordítják holdját. Aztán megígérik, hogy férget nem hoznak neki egyet sem. A paktumot megkötik, isznak is rá egyet és délután kezdődik a munka.

Vizesboros uram nem sokat van a fordítók háta mögött. Mindennap odavágtat hirtelen a kocsiján, leszáll, megméri az éppen nyitva lévő rigoláló árkot, aztán a már fordított földbe beleszurkálja a botját és méterrel megméri, milyen mély az ásott réteg. Lát ugyan egy nyakig földbe ásott, és tarisznyájával takart fazekat, de ugy tesz, mintha nem venné észre a titokteljes edényt és nyomban megint hazahajtat.
Ebédnél a Jóhiszemű ur és Vizesboros uram két munkáscsapatja egy ákáczfa alatt fogyasztja el a bablevest, meg a mi még akad. És az természetes is, mert hiszen majdnem valamennyien sógorok és komák. Este, mikor már a nap lement Amerikába és mikor az ásókat kapákat összecsönditik, megintössze jön a két munkásbanda és holmi fazekakat ki is cserélnek, mert »az ebédnél összekeveredtek''''
Jóhiszemű ur aztán egész családjával esteli 10 óráig lámpavilágnál olvassa a sok fránya pajort, a munkásbanda néhány bizalmi férfiának jelenlétében. Mégis fájdul bele a fejük, mert ilyen rémitő sok még sohasem volt, mint az idén. Tavaly 15—20 frtba kerültek a pajorok holdanként, de az idén 30 frt is rájuk megy. „No, de szerencse — gondolja magában a Jóhiszemű ur — hogy ilyen jól kihalásztatjuk őket a földből, mert ha ezek benmaradtak volna, egy szál vessző nem sok, de annyi sem eredt volna meg."
Hát az igaz, hogy az ültetvény szépen kihajt: öröm rá nézni Hanem furcsa, hogy Vizesboros uram ültetésében sincs semmi hiba ; pedig hát az nem is szedette a férgeket! Jóhiszemű ur már-már azon gondolkozik, hogy — ilyen példát látva maga előtt — jövőre ő sem fogatja össze a férgeket.
Péter-Pál napján azonban kipattant a dolog.


A falusi atyafiak a korcsmában jól felöntöttek a garatra és csinosan elagyabuválták egymást. Egyik, aki a csetepatéban „alulra került," másnap bekötött fejjel besúgta Jóhiszemű úrnak, hogy ő vásárolta meg a Vizesboros kocsmáros kukaczait is. Jóhiszemű úrból pedig „rosszhiszemű" lett, mert föltette magában, hogy esztendőre csak azokat a pajorokat veszi át, amiket az ő szeme láttára hánynak ki a földből.



Borászati Lapok – 28. évfolyam – 1896.1896-08-09 / 33. sz

*rigolálás=talajforgatás szőlő telepítéskor
** pajor=
tágabb értelemben a fedeles szárnyu bogarak ama lárvái, melyeknek elül 3 pár ízelt lábon kivül a test hátsó végén még egy pár csonka nem ízelt lábuk is van; szűkebb értelemben pedig a lemezes csápu bogarak, különösen pedig a cserebogarak lárváit nevezik igy.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése