AZ ARANY MEG AZ ASSZONY

Film Színház Irodalom, 1943. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)1943-05-14 / 20. szám

(Riport egy ősbemutatóról)

Az Andrássy-úton mentein s egyre azt véltem, hogy Óbudán vagyok s a Templom-utcábaba igyekszem. Alacsony, kedves, öreg házba, ahol Gyula bácsi lakott. És ahol egy májushajnalon, kissé riadt, de még mindig férfias kézlegyintéssel fogadta a halált.

Istenem, hogy elfelejtették ...

Elfelejtették, de csak egy időre.

Őt... Krúdy Gyulát, a Belváros Hercegét, Őt, a porba tűnt Tabán Szinbádját, borok, sörök, szépasszonyok s lányok lovagját. Őt, a gyöngybetű elegáns óriását, álmok tudóját, az örök magyar irodalom Gazdag- szegényét.

Azóta, hogy itthagyta a Szigetet, a Belvárost, Óbudát, Tabánt s a boldog emlékű Mély Pincét, ahol Poldi bácsi egyetlen szál vályogossal muzsikáltatott- ahol halgatag szót váltott velünk, ahol Máraival és Várkonyi Titusszal, Poldival és a hűséges lelki segédtisztjével, Kállay Pistával iddogálva mulatta magát, itthagyta a vén szerkesztőségi szobákat, miniatűr asztalát s a gyertyafényt, amelynél írni kényszerült az óbudai templomutcai otthonban, mert ?., — bocsánat, — lovagiatlanul kikapcsolták a villanyát__ Itthagyott bennünket.de óriási örökséget mért ránk.

 Vagy száz kötet könyvet. Ó, Szinbád, ó, régi mesterem mily jó még boros hazatérés után is, így esős május hajnalon olvasgatni a Podolini kisértetct. Nagy, mélyen lélegző elbeszéléseket zord és mégis forró szívű lovagokról, pompás asszonyokról, akik úgy szívják ki lelkedet a szádon át, mint zsongó anyaméh a forró viráoport..
__

 Ó Szinbád, nagyköpenyes lovag, elmentél, de tudod-e, hányan utazunk azóta is a Vörös Postakocsin?.

Magyarország egyik legdaliásabb. soká legerősebb, legszebb férfia volt.

Kissé oldalt hajlott fejével, szelíd, nyírségi tekintetével, borús, magyar csillaglátásával milyen gyönyörűen mesélte a világ ábécéjét... Fejtett álmokat, fejtett bort, szőtt álmokat legendás hímzéssel, szeretett vörös, szőke, barna és feketehajú nőket, örök lovag volt, védvén polgári eszményeket, dicsérvén és átkozván vért és bort kedvelő éjszakákat.  Ővolt Krúdy Gyula.

Ő volt a legkülönösebb tragédia megláttatója, — mi történik, ha a férfi az arany miatt otthagyja az élet és a szeretem aranyát, a nőt...

Katona Nándor: Andrássy út esőben (olajfestmény)

Nos, esett az eső.

Az Andrdssy-úton mentem. Déli tíz óra volt. Zsebemben a m. kir. Operaház meghívója- Krúdy-opera főpróba! Igaz ez? Lehet ez?

Igaz volt.

*

(Gyula bátyám, bocsáss meg, de ezeket a kissé sírós, kissé büszke és nagyon boldog sorokat a Kéhli vendéglőben írom, a kis emléktábla alatt, amelyre ezt vésették Hegedűs Gyuláék: Itt szokott ülni barátaival Krúdy Gyula, a nagy 'magyar író...” Gyula bátyám, engedd meg, kértem egy fröccsöt, most „hozta ki" a Józsi, ó, olyan jó. Pincehideg.)

Szóval drága Gyula bátyám, bementem az Operába. Mert operát írtak szived, lovagiasságod és a múlt barnává melegedő mélyéből vájárolt művedből, amelynek címe: Az arany meg az asszony... A félhomályos nézőtéren úgy suttogtunk, halkan tisztelettel, mint a misét váró gyerekek. Tudtuk, nagyon szép művészmisét celebrál majd Kenessey Jenő mester, hangok és akkordok tudója, a kottás szóvivő, a magyar muzsika nemes éltetője. Gyula bátyám, micsoda ünnep volt! Tíz évvel halálod után, ott zengtek szavaid, veretes és tiszta zenei gúnyába öltözötten a m. kir. Opera színpadán. Ilyen mesét a lőcsei polgárokról, az okos, talán ravasz, de a maga küszöbén belől hatalmas úrról, aki legyőzi a király zsoldos kapitányát, meg az aranyról, aki már előbb legyőzi a kapitányt... Ilyen mesét, a hálókamrájában szenvedő gyönyörű és hűtlenségre oly könnyedén hajló széphitvesről senki sem tudott írni, csak Te. Csak Krúdy Gyula, daloltató boroknak hercege. Hogy mondjam el, mennyire nagyon mélyen a Te szíved íze van abban a zeneileg új alkotásban. 

Soraidat nem faragták versre. Te szólsz, Te mesélsz és szárnyat ad mesédnek a zene.

Gyula bátyám én tudom, hogy májusi távozásod tizedik esztendején, ott,ült él a nézőtéren te is Mint Mávilai Szinbád Ugye, tetszett az opera? Ugye, azért vannak még tiszta és lelkes híveid? Vannak Nagyon sokan.

Az opera, Gyula bátyám, az tíj, magyar Kenessey-Krúdy-opera áldozatosan nagy siker.

(Alássan jelentem Neked, Józsi, a fő pincér most hozta a második fröccsöt. Jó, pineehideg.)

Egyszerű szavakkal hadd mondjam el, nem vagyok zenekritikus és Egyed nem is ezért küldött el a főpróbára, ez a lap se zenei beszámolót vár tőlem, hanem valami mást és én ezt nagyon köszönöm, — szóval az idősebb férj, a lőcsei asszonyát és házát védő és visszanyerő polgárt Koréh Endre ábrázolta. Gyula bátyám, biztosan tudom, hogy nagyon tetszett Neked is.

 És, ugye, láttad szőke szépségében, forró vágyaiban, a szerelem édes és szőke aranyát, Osváth Júliát. Én könnyeztem, ittam a hangját, tragikuma szépségét, mozdulatainak tiszta báját. És mind a többi igen tisztelt énekes és komédiás uraimék, neveze lesen és főként Rösler Endre s aztán Laurisin Lajos, Komáromi Pál, Szabó Miklós, mind egész és lovagias lélekkel szolgáltak téged, színpadi életük létrehívóját, de eképpen Kenessey mestert aki beselymezte régi művedet a magyar zene eredeti és világgá induló szépségeivel.

Oláh Gusztáv megépített egy hatalmas, stilizált gótikus szobát. Esik a hó a színes üvegek mögött. Oly szép Gyula bátyám, meghatódtunk és Téged idéztünk.

Nádasdy Kálmán szíve minden szeretetél beoltotta a rendezésbe. Lehet. Te kissé halkítottad volna az arany miatt vérpadra kerülő kapitányt és az egész játékot, de hi szen -— a fröccsök és csókok mások néha itt, ott...

Hát ilyen nagy ünnepség van idelenn, Teérted drága Gyula bátyám!

Csillagod fényesen tündököl.

Krúdy operája mai feldolgozásban (részlet)

Kelt Budapesten, 1943. esztendőben, halálod havában, májusban.

Alázatos pohárnokod

BABAY  JÓZSEF