1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2019. augusztus 17., szombat

VISSZA A TERMÉSZETHEZ

BECSÜLETES BEDŐLÉS
Élet, 1912. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)1912-03-03 / 9.

A vég kezdete

A főváros rendezi a Tabánt. Összevásárolt vagy száz telket, házat és az ósdi viskókat mérnökeivel megvizsgáltatta, hogy kibírnak-e még néhány telet. A szakértő vizsgálat fölmentő ítéletet hozott. A viharos múltú, török-világot átélt, mecsetkalapú omladványok megmenekültek a bontócsákány könyörtelen csapásaitól. A házak homlokára ráütötték a lakhatóság bélyegét és kilencven — száz forintokért kiadták a szobákat a Hadnagy-utcai partájoknak.
Ám a házikók szive sincs fából. Összeszorult, megremegett a lelkűk és morfondírozni kezdtek.




Szentkeressí Nagy Károly fotója

— Nagy ég! Miért e Mathuzsálemi kor? Miért e kegyetlen kegyelem ?! Háromszáz esztendeje már, hogy dacolunk a korral ! Magunkba szívtuk háromszáz esztendő búját, bánatát s még az elmúlás gyönyörében se legyen részünk ? Hiába! Mi ósdiak, maradiak vagyunk! A moderneké a dicsőség. Azok nem húzódnak meg földszintes magányban, hanem büszkén vetik föl fejüket négy-öt emeletes magasságig és joguk van már a nyolcadik napon összeroppani. Előre proletárok! Ne hagyjuk legázolni magunkat, tegyük meg az első, legfontosabb lépést!
Es megtették.
... A Hadnagy-utcai kis házikók leléptek a mélybe. Rommá, törmelékké váltak. Joguk volt hozzá.
A lakók, a szegény lakók pedig az udvarra költöztek, egyik napról a másikra természetimádókká váltak; szőnyegük a föld, mennyezetük a csillagos ég; éjszaka egyik fülükön feküsznek, a másikkal takaróznak.
Mi a tanulság? Az, hogy a szakértői vélemény lehet kitűnő, de viszont a házak, ha rozogák, bedőlnek, olyan ez, mint a mikor az operáció pompásan sikerül, de a beteg — meghal. Már most aztán ahhoz kellene szakérteni, hogy mi történjék a hivatalos megnyugtatás által hajléktalanokká vált családokkal ? Mert így, a szabad ég alatt tanyázni, annak nincs szakértelme; ez egy tragikus állapot...
A házak viselték magukat legjobban. Nem dőltek össze hirtelen. Elébb recsegéssel, ropogással figyelmeztették lakóikat, hogy kívül tágasabb, sőt mindenesetre : egészségesebb. Csak, miután a lakók a jó Isten sátora alá menekültek ; dőltek össze a régi-régi, de kedves és hangulatos öreg házikók.
Kár értük. Más városban idejekorán restaurálták volna valamennyit, nagy becsületük lévén másutt a múltaknak. Kár, annyival inkább, mert Budapest új város, alig-alig van benne történelem, az is elrejtve


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése