1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2019. augusztus 18., vasárnap

MA UGYANOTT........


Szilágyi György 
Új Magyarország, 1995. szeptember 

MA UGYANOTT......


Scmidt Nábdor: Tabán anno 1925

Megkértem a szerkesztőt, hagyja „érvényesülni" a maga teljességében a fenti régi fényképet, amely az egykori Tabán egyik hangulatos utcáját ábrázolja. A kép sok mindent elmond helyettem, én ugyanis nem mondok semmit... Még kísérletet sem teszek arra, hogy „vetélkedni" kezdjek a valamikori török idők maradványaként Budán „felejtett" Tabán (Rácváros) mérhetetlenül gazdag irodalmi és történelmi tárházával. Akit közelebbről érdekel a legendás hírű „várostöredék" története, csekély utánajárással megtalálja a „jobb" könyvtárakban, neves magyar írók és történészek jóvoltából. Egyvalami biztos: 1933-ban bontották le a Tabán épületeit, s főváros lakosságának reménytelen tiltakozása ellenére. Nagyszabású „sajtósirámok" előzték meg „sírbatételét"... Mutatóba egy rövid cikkrészlet: 
„Nem szabad szó nélkül elmenni a barbár cselekedet mellett. A tabáni házak kincset érnek, csodaszép emlékek. A gangok vaskorlátait művészek csinálták. Sipőcz polgármesterhez fordulunk, ha még nem késő. Emelje fel tiltakozó szavát a Tabán lelketlen eltüntetése ellen. Bűn csákánnyal nekimenni a török időkből itt maradt műremekeknek. Csináljanak itt egy író- és művésznegyedet, adják ki a házakat íróknak, újságíróknm, festőknek, szobrászoknak. Költők tanyája legyen a Tabán. A Fehér Sas-utca virágos udvarai teli felßtökkal, madárkalickákkal. Itt minden terméskő, ezek a házak elélnek még száz évig. A Hadnagy-utca régi szederfáit nem szabad ledönteni, a Kereszt-tér s a Holdvilág utca romantikus interieurjét szétzúzni. Ennél szebb ésfestőibb utcát a legnagyobb művész sem tud alkotni. Maradjon mega Tabán, hagyják meg a csodaszép utcákat, udvarokat, a kis, édes ablakokat. Ne tüntessük el a föld színéről múltunk legszebb régiségmúzeumát." 

Ötéves lehettem, amikor anyám időnként elvitt magával látogatóba Budán élő nővéréhez, a Városmajor utcába. Villamossal mentünk át a régi Erzsébet hídon, útközben alkalmam nyílt megbámulni a Naphegy oldalán „kuporgó" Tabán szembetűnően apró házacskáit. Láttam, de nem jártam ott soha. Hallani viszont sokat hallottam róla, főleg az akkori „öregektől", akik gyakran emlegették előttem legénykoruk aranyfényű tabáni napjait. Mindazt, amit a tájékozott olvasó tud a Tabánról, én is tudom, elmondani azonban lehetetlen! Amikor „ugyanott" jártunk a fotóskislánnyal, érdeklődve nézett a parkosított hegyoldalra. - Mit fényképezzek le, a fákat? Mindegy, mert amit látsz, ott volt valamikor a Tabáni 
Nehezen hitte el, hogy az 1529-ben épült és négyszáz év előttinek megmaradt Tabán, Budapest egyetlen excentrikuma a maga török hódoltságbeli jellegével, a '30-as évek első felén örökre eltűnt. A „Kis-Gellérthegy" oldalán kahyargó girbe-görbe utcák mentén felsorakozott házflcök, palánkos kapualjak, híres-neves borkimérések, csodás ízű magyar, sváb és szerb ételeket kínáló fogadók, zöldellő bokrokkal, gyümölcsfákkal beültetett udvarok emlékét elnyelte az örvénylő idő. A romantikus elnevezésű utcákkal együtt. Nincs többé Cipó utca. Arany Kacsa utca és Arany Kakas utca. Bár az első szárnyas a Tabán lebontása után 16 évvel alaposan belehápogott a magánéletembe. 
Honnan is tudtam volna 1933-ban, hogy 1897. január 25-én, a dzsámiból átalakított Alexandriai Szent Katalin római katolikus plébániatemplomban, Zierer Károly tabáni plébános előtt Holler Szilárd helybeli napszámos örök hűséget esküdött az Arany Kacsa utcában lakó Schidlik József lámpagyújtó Erzsébet nevű leányának. Azt még kevésbé, hogy 1898-ban született leánygyermekük, 16 éves korában, 1914. december 28-án házasságra lép Gürtler János szűcssegéddel. Utóbbi frigyből három gyermek született: egy fiú és két lány. Az idősebb leányt 1949. tavaszán feleségül vettem. Három fiamat köszönhetem neki. Negyedszázadnyi házasság után távozott az élők sorából. 
Néha eljátszom a gondolattal: ha a múlt században bontják le a Tabánt, Holler Szilárd sohasem találkozik Schidlik Erzsébettel, én pedig Gürtler Ilonával. Lám, ez is egy igaz „tabáni legenda" a sok közül. 
Aminthogy az is igaz: Isten útjai kifürkészhetetlenek...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése