EMLÉKTÁBLA EGY TABÁNI HÁZ FALÁN anno 1880

Magyarország és a Nagyvilág, 1880 (17. évfolyam, 27-52. szám)1880-09-19 / 38. szám

Virág Benedek egykori budai lakhelyén szép ünnepélylyel leplezték le e hó 13-án az emléktáblát. Az ünnepély istentisztelettel vette kezdetét a ráczvárosi templomban, melynek oltáránál Virág Benedek hajnali négy órakor szokta tartani miséit a Tabán szegény napszámosainak, kik a volt pálos-szerzetest a maguk papjának tekintették. 

Pauer János székesfehérvári püspök mondta a misét fényes segédlettel. Végeztével az oltár elől lelkes beszédben dicsőité »a szent keblű öreg« életét és érdemeit. Elmondá, hogy a Magyarországon keletkezett s József császár által eltörült jeles Pálosszerzet, melyhez Virág tartozott, mily kiváló történeti múlttal birt; elmondá, hogy ő, mint fehérvári püspök, azért mutatta be a kötelesség örömével a hálaáldozatot Virág lelki üdvéért, mert az ö elődje, Nagy Ignácz püspök vette föl a Székesfehérvárit feloszlatott pálosokat, köztük Virágot is, a fehérmegyei áldozárok közé; elsorolá a Virág irodalmi és hazafiúi érdemeit s azzal fejezte be szónoklatát, hogy »a halandó ember halhatatlanná válik érdemei által.« A beszéd végeztével megindult a nagy közönség, élén a püspökkel, Virágnak szépen feldiszitett egykori lakása elé, a hol Országh Sándor, az emlék-bizottság elnöke mondott rövid beszédet, miközben lehullt a lepel a ház emléktáblájáról, melyre fekete márványon, aranyos betűkkel van följegyezve Tárkányi Béla ez emlékversezete :

Nemzeti léleknek tüzes ébresztője lakott itt,

Zengve dalát s írván nemzete Századait,

Itt élt, halt — nem halt . . . meghalva is él, a ki úgy élt,

Mint a magyar nemzet dísze : Virág Benedek. Állították tisztelői 1880. jan. 23.

A Virág-alapitványt, nyolczszáz arany forintot, melynek kamatából évenkint nyolcz oly idegenajku szegény iskolás gyermek fog kapni jutalmat, kik a magyar nyelvben jó előmenetelt tesznek, Gerlóczy alpolgármester meleg köszönettel vette ezután át, kijelentve, hogy a tanács megtette a lépéseket az összeg megkettőzésére. A dalegylet a »Szózat«-ot zendité rá s megindult a menet a távoli krisztinavárosi temetőbe.Virág sirjához, ahol Györffi Gyula egyetemi polgár beszélt. Kiemelte nagy érdemeit a költészet, történetírás és nyelvmivelés terén s azzal fejezte be szózatát:

»ki korának jobbjait emelte, minden kornak élt.«

Majd dr. Toldy László, a bizottság jegyzője mondott buzdító
beszédet a közönséghez és ifjúsághoz Virág szellemében, hálásan megemlékezvén mindazokról, kiknek az ünnepély létrehozásában részök volt. Ez után következett a koszorúk lerakása.

A fővárosi hatóságét, melynek sárga-piros-kék szalagján ez a fölirat ragyogott:

»Virág-Benedeknek, a koszorús költőnek, az igaz magyarság ébresztőjének, Budapest főváros,«

Gerlóczy Káeoly alpolgármester




 tette le, kifejezve, hogy a főváros közönsége nevében hajol meg Virág hatalmas szelleme előtt. Az ünnepélyen egy ősz ember is vett részt a közönség soraiban, könnyes szemmel hallgatva a szónokok dicsőitö beszédeit. Ez aggastyán talán az utolsó élő ember azok közül, kiket Virág Benedek vezetett föl a múzsák szent hegyére. Ujváry Mihály budai háztulajdonos ez, Marczibányi Liviusnak, a kihalt Marczibá- nyi család rég elhunyt majoreskojának egykori nevelője, ki klasszikái műveltségénél s a költészethez való vonzódásánál fogva Toldy Ferenczczel és Bajza Józseffel mindennapos volt Virág Benedek szerény lakásában. A lánglelkü agg szerzetes kalauzolta a három jó barátot a magyar irodalom ösvényén. A triászból ma már csak egy él: Ujváry Mihály. 1830  január havának 25-ik napján kisérték Virág Benedeket örök nyugalomra a krisztinavárosi temetőbe.

a költő első sírja a tabán-kisztinavárosi temetőben


Istenítéletszerü, borzasztó idő volt; hóförgeteg kavargott a levegőben, ember, állat félve bujt födél alá. Ekkor haladt az egyszerű fekete fakoporsó után a három-négy emberből álló menet а sirkert felé; a magyar irodalmat egymaga Ujváry képviselte ott, s ő egyedül dobott megáldott rögöt Virág Benedek örök ágyába.

A megható emlékünnepély alkalmából álljon itt Virág hátrahagyott müveiből egy — nyilvánosságra csak most került — kis töredék, bevezetése tervezett nagy nemzeti eposzának »a magyarok kijöveteléről: 

«

„Rettenetes hadakat s egy lelkes skytha vitéznek tetteit énekelem, ki vadon honának öléből,

Intetvén, az egek titkos végzéseik által,

E nemes országnak boldog mezejére verődött.

Tudta, hogy őseinek szép birtoka volna,

hogy őtet Illetné birodalma ezen nagy földnek egészen.

Ámde sok és szörnyű akadályok tűntek elejbe,

A mellyek bátorkodtak rettenteni szivét, ’

És ha lehetne, tüzének eloltani bajnoki lángját.

 Bujdosván valamerre magát terjeszti világnak

 Győzött. Isteneit, népét, elvégre letette

Attila pusztáin vert sátoriban, hol idővel

Egy Istent több templomban tisztelne, imádna

 A később maradék és bátor fegyvere mellett

 Őrt állván szemesen, hiv jámborsága gyümölcsét

Vidámul szedné s élné még hamva után is.

Óh te dicső honunk szép angyala mostan is, a’ ki

Édes atyáinkhoz, noha szent pajzsodnak alatta

Nem tudták magukat még akkor lenni s hatalmas

Karjaid által ezer meg ezer veszedelmeik ellen

Védettetni kegyes voltál ! jer Hunnia boldog Angyala,

 légy Múzsám kalauzza s ha kedves előtted

E nemzet, ha vitézségén mindeddig örültél:

Kérlek, légy ezután is az ő védője, baráttya!

Ha mostanában az Apród utca félé jártok ,e táblát ne keressétek! Már a ház sincs meg. Budapest ostromakor 1945-ben megsemmisült. Helyén ma Pátzaiy Pál  álló nőalakja tartja tartja a szemlélő elébe Virág Benedek arcképét