VILÁG 1925 JULIUS 31
Történet abból az időből amikor a trianoni trauma után felszítva a közhangulatot egyesek kiutat és bünbakot kerestek és ezt a szociáldemokraták és a zsidók üdözésében találták meg. Egy volt közülük Lehner Lendvay István * nemzetgyűlési képviselő,ujságíró, tabáni botrányhős.
Az 1920-as években Szabó Dezső író és társasága: Rozványi Dezső, Lendvay István újságíró, szerkesztő, Farkas László botanikus a Hadnagy utcában volt rác Marada korcsmában gyűlt össze**
Krúdy Gyula egy ilyen alkalommal Lendvayt meg is leckéztette valamely tabáni kocsmában. Mikor a jelenlétében hangosan hőzöngve hirdette fajvédő tanait, a hatalmas erejű író, a szóbeszéd szerint egy kézzel galléron ragadta és kilógatta a vendéglő ablakán, hogy lecsillapítsa. Sikerült neki. Lendvay a negyvenes években irányt váltott és a német megszállást bíráló cikkeket írt. A nyilasok elhurcolták . Szombathelyen a börtönben halt meg.
***inflációs árak a pengő bevezetése előtt
Történet abból az időből amikor a trianoni trauma után felszítva a közhangulatot egyesek kiutat és bünbakot kerestek és ezt a szociáldemokraták és a zsidók üdözésében találták meg. Egy volt közülük Lehner Lendvay István * nemzetgyűlési képviselő,ujságíró, tabáni botrányhős.
Az 1920-as években Szabó Dezső író és társasága: Rozványi Dezső, Lendvay István újságíró, szerkesztő, Farkas László botanikus a Hadnagy utcában volt rác Marada korcsmában gyűlt össze**
Krúdy Gyula egy ilyen alkalommal Lendvayt meg is leckéztette valamely tabáni kocsmában. Mikor a jelenlétében hangosan hőzöngve hirdette fajvédő tanait, a hatalmas erejű író, a szóbeszéd szerint egy kézzel galléron ragadta és kilógatta a vendéglő ablakán, hogy lecsillapítsa. Sikerült neki. Lendvay a negyvenes években irányt váltott és a német megszállást bíráló cikkeket írt. A nyilasok elhurcolták . Szombathelyen a börtönben halt meg.
Marada József tabáni vendéglőjében,
ahol Lendvai István a keblén melengette a kígyót
Tabán hegynek kanyargó uccájában, a Hadnagy uccában, ahol a pittoreszk kis házak közé nem jut el Pest lármás és lázas lélekzetvétele, áll Marada József kocsmája, ahol tegnap este Lendvay István nemzetgyűlési képviselő egy vendéglős és hentes barátja kíséretében fajvédelmi propagandát űzött, és kígyó-estét rendezett. A borissza-honatya, miközben a vízisiklót kocsmai ötlettel a fehér abroszos asztalra helyezte, összehasonlító műveletet végzett a női hűség és a kigyó-természet között és becsmérlő kifejezésekkel illette a nőket, no meg a zsidókat, akiket virágos hangulatában megvetésével akart sújtani. Amint ismeretes, hangos botrány követte Lendvai Istvánnak a csendes kis budai kocsmában rögtönzött fiókprogrambeszédét és csak rendőri segítséggel sikerült őt eltávolítani Marada József vendéglőjéből, mert erősen hangoztatta, hogy védi a mentélmi jog mindenféle rendőri igazoltatás ellen.
Lendvai István napos vendége volt a - Marada-kocsmanak, de ma este már nem jelent meg a vendéglőben és így a szelíd tabáni polgárok spriccerező nyugalmát ma nem borította föl semmiféle incidens. A terebélyes eperfa árnyékában pihenő vendéglői udvaron ma szinte álmosító csönd uralkodott a tizenkét fehérabroszos kerek asztal körül, a szőlővel befuttatott lugas alatt és annál az asztalnál, ahol tegnap este Lendvai István hangoskodott. Ennél az asztalnál ma este egy sportsapkás tabáni polgár, meg a barátja békésen ültek a félliter „rizlingi“ mellett és derűs elégedettséggel hallgatták a fiatal F arkas Antal bohémprímás vezénylete alatt álló négytagú zenekar muzsikáját, meg a prímásnak nem kis színészi alakító képességgel és jó hangon előadott mókás nótáit, köztük a régismert Tutankhamcn-nótát, melynek szövegében a tájvédelemnek egyik levitézlett hőséről, Budavári Lászlóról is szó esik.
Az öreg Marada József, szélhűdött hatvanhét éves köpcös öregúr, békésen ül családja körében az egyik sarokasztalnál és ifjú Marada József, a fiatal legényfia, meg az egyik leánya, Etelka, egy szemrevaló, barna leány, fürgén szolgálják ki a vendégeket, mialatt Farkas Antal bandája pattogó ritmusokkal szítja a borfogyasztó hangulatot.
Itt ebben a derűs, kis zöld tabáni kocsmában nincsen étlap és ifjú Marada József, mikor ily irányú kérdéssel fordulunk hozzá, mosolyogva jelenti ki, hogy a húsz év óta fennálló tabáni vendéglőjükben az étlap ismeretlen, náluk csak hideg ételek vannak, szalámi 15.000 koronáért, vadászkolbász
10.000 koronáért és ugyanilyen árért körített liptói, ezenkívül mindennap friss sertéssült kapható náluk 25.000 koronáért. A borárjegyzék is csak két tételből áll: a literenkint 20.000 koronás asztali borból és a 25.000 koronás rizlingiből.*** A kedves és intelligens nyurga fiú némi tartózkodás után nyilatkozik csak a tegnapi incidensről, amely pár perc alatt kiürítette az árnyas kis vendéglő udvarát.
— Máig úgyszólván mindennapos vendég volt nálunk Lendvai István képviselő — mondja — , de rem éljük, hogy amint ma nem jött már el, nem látogat el többé hozzánk. A tegnapi botránya nem az első volt itt, már többízben zsidózott nálunk és zavarta meg a vendégek nyugalmát. Tegnap, amikor a vízisiklót kitette az asztalra és rendes szokása szerint zsidózni kezdett, én mentem oda hozzájuk és felkértem őket, hogy viselkedjenek csendesen, vagy pedig hagyják el a vendéglőt. A Lendvai társaságában lévő egyik úr erre rámlegyintctte a spricceres poharának tartalmát, mire én a kezemben lévő három fröccsöt öntöttem rájuk. Jött a rendőr, Lendvai képviselő úr még kitombolta magát, azután csend lett az udvarunkban, mely ekkorra azonban kiürült, mert a megriasztott vendégek mind elszállingóztak.
Idős Marada Józseffel is beszélni akartunk, de a fia figyelmeztetett bennünket, hogy meddő lesz ebbéli kísérletünk, mert az édesatyját két évvel ezelőtt szélhüdés érte, azóta nagyon megromlott az emlékezőtehetsége. Tegnap is néma szemlélője volt a kocsmájában lezajlott botránynak és ma már bizonyára nem is emlékszik rá, aminthogy a vendéglő időnként hangoskodó életét megszokta az az öt lakó is, aki-az udvarra nyíló szobákban lakik. Laurencsik asztalos, Rochony kőműves, Kocor Antal sofőr, Újhelyi Antal bankszolga és Kieffer Károly, a Déli vasút főellenőre.
Farkas Antal bohémprímás éppen dévajkodó nótára zendít rá, amikor elbúcsúzunk Maradáéktól és a nótája nyomán fölcsattanó taps jelzi, hogy Lendvai István kocsmai kiruccanása csak bárányfelhő volt ennek a csendes kis tabáni kocsmának az egén.
*
Lendvai István 1888. július 5.-én született Budapesten.Középiskolai tanulmányai utKalocsán az érseki tanítóintézetben szerzett tanítói oklevelet. Szegeden, majd Budapesten több lapnak is munkatársa volt. Versei az Életben és a Nyugatban jelentek meg. Az I. világháború után a "keresztény-nemzeti" irányzat képviselője és a Horthy-korszak egyik jellegzetes alakja volt. 1914-től az Új Nemzedék munkatársa, 1919-től a Központi Sajtóvállalat lapjaiba írt, 1923-ban Cegléden fajvédő programmal képviselővé választották. A 2. világháború idején elfordult korábbi elveitől, a Magyar Nemzet munkatársa lett, ide Nomád írói néven a német fasizmust bíráló cikkeket írt. 1944. július 18.-án a nyilasok elfogták és Tapolcára, Zalaegerszegre, végül Szombathelyre hurcolták. Itt a börtönben meghalt
**Bevilaquai-Borsodi Bélától( Régi pest-budai csetepaték)ahol Lendvai István a keblén melengette a kígyót
(A Világ tudósítójától.)VILÁG 1925 JULIUS 31
Tabán hegynek kanyargó uccájában, a Hadnagy uccában, ahol a pittoreszk kis házak közé nem jut el Pest lármás és lázas lélekzetvétele, áll Marada József kocsmája, ahol tegnap este Lendvay István nemzetgyűlési képviselő egy vendéglős és hentes barátja kíséretében fajvédelmi propagandát űzött, és kígyó-estét rendezett. A borissza-honatya, miközben a vízisiklót kocsmai ötlettel a fehér abroszos asztalra helyezte, összehasonlító műveletet végzett a női hűség és a kigyó-természet között és becsmérlő kifejezésekkel illette a nőket, no meg a zsidókat, akiket virágos hangulatában megvetésével akart sújtani. Amint ismeretes, hangos botrány követte Lendvai Istvánnak a csendes kis budai kocsmában rögtönzött fiókprogrambeszédét és csak rendőri segítséggel sikerült őt eltávolítani Marada József vendéglőjéből, mert erősen hangoztatta, hogy védi a mentélmi jog mindenféle rendőri igazoltatás ellen.
Lendvai István napos vendége volt a - Marada-kocsmanak, de ma este már nem jelent meg a vendéglőben és így a szelíd tabáni polgárok spriccerező nyugalmát ma nem borította föl semmiféle incidens. A terebélyes eperfa árnyékában pihenő vendéglői udvaron ma szinte álmosító csönd uralkodott a tizenkét fehérabroszos kerek asztal körül, a szőlővel befuttatott lugas alatt és annál az asztalnál, ahol tegnap este Lendvai István hangoskodott. Ennél az asztalnál ma este egy sportsapkás tabáni polgár, meg a barátja békésen ültek a félliter „rizlingi“ mellett és derűs elégedettséggel hallgatták a fiatal F arkas Antal bohémprímás vezénylete alatt álló négytagú zenekar muzsikáját, meg a prímásnak nem kis színészi alakító képességgel és jó hangon előadott mókás nótáit, köztük a régismert Tutankhamcn-nótát, melynek szövegében a tájvédelemnek egyik levitézlett hőséről, Budavári Lászlóról is szó esik.
Az öreg Marada József, szélhűdött hatvanhét éves köpcös öregúr, békésen ül családja körében az egyik sarokasztalnál és ifjú Marada József, a fiatal legényfia, meg az egyik leánya, Etelka, egy szemrevaló, barna leány, fürgén szolgálják ki a vendégeket, mialatt Farkas Antal bandája pattogó ritmusokkal szítja a borfogyasztó hangulatot.
Itt ebben a derűs, kis zöld tabáni kocsmában nincsen étlap és ifjú Marada József, mikor ily irányú kérdéssel fordulunk hozzá, mosolyogva jelenti ki, hogy a húsz év óta fennálló tabáni vendéglőjükben az étlap ismeretlen, náluk csak hideg ételek vannak, szalámi 15.000 koronáért, vadászkolbász
10.000 koronáért és ugyanilyen árért körített liptói, ezenkívül mindennap friss sertéssült kapható náluk 25.000 koronáért. A borárjegyzék is csak két tételből áll: a literenkint 20.000 koronás asztali borból és a 25.000 koronás rizlingiből.*** A kedves és intelligens nyurga fiú némi tartózkodás után nyilatkozik csak a tegnapi incidensről, amely pár perc alatt kiürítette az árnyas kis vendéglő udvarát.
— Máig úgyszólván mindennapos vendég volt nálunk Lendvai István képviselő — mondja — , de rem éljük, hogy amint ma nem jött már el, nem látogat el többé hozzánk. A tegnapi botránya nem az első volt itt, már többízben zsidózott nálunk és zavarta meg a vendégek nyugalmát. Tegnap, amikor a vízisiklót kitette az asztalra és rendes szokása szerint zsidózni kezdett, én mentem oda hozzájuk és felkértem őket, hogy viselkedjenek csendesen, vagy pedig hagyják el a vendéglőt. A Lendvai társaságában lévő egyik úr erre rámlegyintctte a spricceres poharának tartalmát, mire én a kezemben lévő három fröccsöt öntöttem rájuk. Jött a rendőr, Lendvai képviselő úr még kitombolta magát, azután csend lett az udvarunkban, mely ekkorra azonban kiürült, mert a megriasztott vendégek mind elszállingóztak.
Idős Marada Józseffel is beszélni akartunk, de a fia figyelmeztetett bennünket, hogy meddő lesz ebbéli kísérletünk, mert az édesatyját két évvel ezelőtt szélhüdés érte, azóta nagyon megromlott az emlékezőtehetsége. Tegnap is néma szemlélője volt a kocsmájában lezajlott botránynak és ma már bizonyára nem is emlékszik rá, aminthogy a vendéglő időnként hangoskodó életét megszokta az az öt lakó is, aki-az udvarra nyíló szobákban lakik. Laurencsik asztalos, Rochony kőműves, Kocor Antal sofőr, Újhelyi Antal bankszolga és Kieffer Károly, a Déli vasút főellenőre.
Farkas Antal bohémprímás éppen dévajkodó nótára zendít rá, amikor elbúcsúzunk Maradáéktól és a nótája nyomán fölcsattanó taps jelzi, hogy Lendvai István kocsmai kiruccanása csak bárányfelhő volt ennek a csendes kis tabáni kocsmának az egén.
*
Lendvai István 1888. július 5.-én született Budapesten.Középiskolai tanulmányai utKalocsán az érseki tanítóintézetben szerzett tanítói oklevelet. Szegeden, majd Budapesten több lapnak is munkatársa volt. Versei az Életben és a Nyugatban jelentek meg. Az I. világháború után a "keresztény-nemzeti" irányzat képviselője és a Horthy-korszak egyik jellegzetes alakja volt. 1914-től az Új Nemzedék munkatársa, 1919-től a Központi Sajtóvállalat lapjaiba írt, 1923-ban Cegléden fajvédő programmal képviselővé választották. A 2. világháború idején elfordult korábbi elveitől, a Magyar Nemzet munkatársa lett, ide Nomád írói néven a német fasizmust bíráló cikkeket írt. 1944. július 18.-án a nyilasok elfogták és Tapolcára, Zalaegerszegre, végül Szombathelyre hurcolták. Itt a börtönben meghalt
***inflációs árak a pengő bevezetése előtt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése