1893 óta fényképezett, szakkönyvekből és Gévay Béla fényképésztől tanulta a szakmai alapokat. 1902-től foglalkozott a fotómechanikai sokszorosító eljárásokkal. 1908-tól Budapesten élt, 1914-től jelentek meg képei az Érdekes Újságban, az Új Időkben, a Fotóművészeti Hírekben, a Fotóművészetben, a Fotóéletben, a London Newsban, a Die Wochéban, a Das Magazinban, a National Geographicban. 1920-23 között a Nemzeti Sportnak, majd a Színházi Élet sportrovatának külső munkatársa. Sportképeit ekkoriban a német, lengyel és svéd sportlapok is gyakran közölték. Az 1920-as években Balogh Rudolffal, Kankowszky Ervinnel járták az or- szágot, népi életképeket, népviseleteket, falvakat fotóztak. Így vált belőle a magyaros stílus egyik jelentős alkotója. Nem volt a fényképezésnek olyan ága, amelyet sikerrel ki ne próbált volna. Életműve nehezen szorítható kategóriákba, de legfontosabb képeit piktorialista stílusban, valamint a magyaros irányzat keretében készítette.
1920: a MAOSZ tagja, 1927-28 között főtitkára, 1932-től alelnöke. Előadásokat tartott, sokat publikált a szaksajtóban, 44 megjelent tanulmánya, cikke ismeretes. 1941-ben Kankowszky Ervinnel megszervezték az Amatőr Fotó Múzeumot a MADOME helyiségeiben, ennek gyűjteménye, s vele a magyar fotótörténet számos pótolhatatlan ereklyéje Budapest ostromakor teljesen elpusztult. 1957: a Magyar Fotóművészek Szövetsége, a múzeumi bizottság tagja.
Több mint hatvan éven keresztül megállás nélkül fényképezett, nem csoda hát, ha a fény útján való leképezés szinte minden eljárását ismerte és művelte, a nemeseljárások számtalan fajtájától a fotómechanikai sokszorosításon és a Lumière-féle autochromon át a fotóplakettekig. Számos trükk-képe is ránk maradt.
Több maga készítette fényképezőgéppel dolgozott. Egyike a magyar fényképezés klasszikusainak
Tabáni temető
Esti beszélgetés
Holdvilág utca 01
Holdvilág utca 02
Kiskocsma kerthelyiség
Koldus a Holdvilág utcában
Hadnagy utca télen
Tabáni részlet
Búcsú a Holdvilág utcában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése