KISKOCSMAI TÖRTÉNETEK 01

1.A  BUDAI  KISKOCSMA

8 Órai ujság 1930 május16

Már  ilyenkor  aktuális.  Akár  rossz  idő van, akár  jó.  Az  ember azt  mondja: Ma este  egy  budai  „kis"  kocsmában  vacsorázunk.  Az  ember felkerekedik és  társaságával   rendszerint   gyalog   indul   el Budára;  ugyanis   így   romantikusabb. Útközben  legalább  ideje  van  eldönteni, hogy  melyik  „kis"  kocsmába   menjen. A  „Kakukk, ‘-ba,  vagy  a  „Fürj“-be,  a „Zöld  libába! ‘,  vagy  a,  „Sárga  macskába' ‘,  a   „Keselyűbe",   vagy   a  „Bagolyba" ? Mikor a társaság végleg  eldöntötte  a  helyet,  ahol  az  esti  táplálkozás isteni  szín játéka  lezajlik,  — autótaxiba ülnek  és még  azt  a   kétszáz  méternyi utat a „kis"  kocsmáig taxin  teszik  meg, mert  így — elegánsabb.

A  taxi megáll a „Zöld  liba"  elölt  és a budai  „kis"  kocsma  kapujában  oliv- zold  kabátban,  arany  sujtásokkal,  fejen ellentengernagyi   sapkával   egyenruhás portás fogadja az érkezőket.

A  társaság  bemegy  a  „kis"  kocsma kerthelyiségébe.   Aranygombos,   frákkos pincérek  rohannak  és  közrefogva  terelik őket  befelé.  A. kerti  fákon  lampionok lógnak,  kis  zászlók   lengedeznek,   lila. sárga, piros és  kék  villanykörték  égnek mindenfelé.  Mintha majális  volna. A társaság végre  az   ötvennégy   üres   asztal közül hosszú  megfontolás,  tanácskozás  és keresés  után  egyet  kiválaszt  és   helyet foglal.  A  középarányt  véve  tekintetbe, a társaságnak   mondjuk   hat  tagja  van. A  hat  vendéget  tizenkét  pincér  fogja körül.  Minden vendégre  jut  kettő.  Egy éthordó  és  egy  italos.  Kezdetet  veszi  a rendelés.

Miután  jó   negyedórái  kérdezösködés után kisül,  hogy  kész   étel  nincs,   az ember tehát  csináltat  valamit.  Mit  csináltat ilyenkor  az  ember? 

 Az  étlap  fő dísze,  illetve fö programpontja ilyenkor:

„Idei  rántottcsirke."

A  rántás idei, a csirke  tavalyi.  A  rántottcsirkére   középeurópai   időszámítás szerint  egy   óra  negyven  percig   kell várni.  Közben  kellemesen  telik  az  idő. Pajzán  csevegés,   az  összes  közeli   és távoli  ismerősök úgynevezett   „letárgyalása"  és  közben  eszeget  is  az  ember. Először  két-három sóskiflit, majd  fonott kis  mákos kalácsot,  utána  egy-két  kisebb serclit,  közben  sörök.  A   rántott csirke végre,  megérkezik.  Hatalmas   ezüsttálon (amilyenen  egykor   Salome   tálalta  fel Jochanan  fejét)  pihen  a   rántottcsirke. Sőt  nyugszik.  Körötte  körítés.  Két  szem idei  burgonya,  egy   salátalevél,   három szelet cékla  és  négy  szál zsírban  kisütött petrezselyem.   Most  kedves   szórakozás következik. A  társaság  tagjai  a  körítés közt,  megkeresik  a  rántottcsirkét.  Hallatlan szórakoztató  játék.  Aki  előbb  megtalálta, az nyert.  Majd élénk  vita  indul meg.  Ha  a  csirke  tavalyi,  akkor  azon vitatkoznak,  vájjon spanyol  harci  kakas volt-c,  avagy  több százgyermekes   családanya-tyúk.  Ha a  rántott-csirke  idei  volt, (ez  csak  véletlen  lehet)  akkor  a  vita arról folyik,  hogy  a  két  és  félméter hosszú tál  közepén  rejtve  nyugvó  láb, szárny  és  nyak  idei stiglic,  vagy  tavalyi pacsirta  tulajdona  volt-e.  A  kérdés  eldöntetlen marad.

A  tészta  szintén  a  budai  kiskocsma specialitása.  

Palacsinta.   Tudniillik   ezt nem kapni  másutt.  Közben  játszik  a cigány  is.  Édesbús  melódiákakat,  mintha a rántott  pacsirta  korai  halálát  siratná. Közben hideg van   és  fázik  az  ember. A  társaság tagjai forralt bort rendelnek. Most az  eső  szitálni  kezd. Bevonulás  a kocsma  belső  termeibe.  A  feketekávé elfogyasztása és a számlafizetés már ott  történik.  Ez utóbbi zivatar, vagy  eső idején nagy előnyt jelent a  „kis"  kocsma tulajdonosának,  mert  a  Jóisten  szabad ege alatt nem  tanácsos a számla összege! hangosan  kimondani.  Ilyenkor  tudniillik néha villámlik.  És mit lehet tudni?

Egy  nagyobb   társaság   vacsora

számlája  az  összes mellékesekkel  együtt   kisebb  családi  ház  értékével  egyenlő.   Az idén   egyszer   kint  vacsoráztam   ilyen „kis"  budai  kocsmában  és  másnap  a kocsma   tulajdonosát új   sportautón láttam  robogni a  Váci-utcában.  Ezt nem szemrehányásképp  mondom,  Isten   látja lettemet,  nem  irigylem  tőle.  Ha az  autó jósága  egyenes  arányban  áll az  általam elköltött   vacsorával,   akkor  nem   lesz benne  soká  öröme.   Hamarosan  visszaadja. Vég eredmény-ben meg kell állapítanom, hogy  az   ilyen  budai  „kiskocsmához" képest a  berlini Adton  hotel  direkt   a „Csárda  romjai"  Petőfi Sándortól.

Békeffi László.