1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2016. október 14., péntek

SZINDBÁD A MÉLY PINCÉBEN



VILÁG  napilap 1947 május 13


SZINDBÁD 
A MÉLY PINCÉBEN

Valamikor, nem is olyan régen Poldi bácsi, teljes nevén Krausz Lipót nevezetesség volt Budapesten. Tizenöt éven át — 1933-ig, amíg a zeg-zugos, regényes Tabánt le nem bontották — Ő mérte a legzamatosabb bort, felesége, Poldi néni konyhájából kerültek ki a legizesebb falatok, az egykori Fehér Sas- és Görög- utca sarkán álló ódon kis kocsmában, amelynek cégére messzire jelezte: "Vendéglő a Mélypincéhez. "

  A vendéglő saját képeslapja

Bort mértek itt már a török idők óta, rác hajósok, lókupocek. szerencsejátékosok vidám nótázással verték fel az éjszaka csendjét, sőt a legenda szerint Casanova is itt bujt meg egy alkalommal, amikor egy régi hadnagy- utcai ház ablakán át kellett menekülnie a féltékeny férj haragja elől. Gyakran betértek egy pohár italra azok a ledér hölgyek is, akiket feslett erkölcsük miatt Mária Terézia telepített ki a császárvárosból. 


A művészet pártoló Krausz házaspár , a Mély Pince tulajdonosai

A sok évszázados kocsma azonban Poldi bácsi vezetése alatt lett híres hely. Nyaranta a macskakövekkel kirakott apró udvar egyetlen ecetfájának árnyékában a magyar szellemi élet kiválóságai hűsöltek- A törzsvendégek: írók. költők, újságírók reggelig tartó koccintgafások közben vitatták meg az eseményeket. Operaénekesek daloltak rögtönzött rímekre az egyetlen szál cigány, Jocó kísérete mellett. Úgy jártak a Mélypince Poldijához, mintha hazamennének. 



Krúdy hajnali felfedezése

A Mélypince igazi virágzását és fellendülését Poldi bácsi személyének, pontosabban egyik diszkrét ruhadarabjának köszönhette.

— Egy szép nyári éjszaka, 1918-ban — emlékszik vissza

Poldi bácsi — még alig pár hete voltam a Mélypince gazdája, arra ébredtem, hogy zörgetnek az ablakon. Kiugrottam az ágyból és úgy, ahogy voltam, siettem felhúzni a redőnyt. A beszűrődő holdvilág fénye egy gyönyörű szál barna férfit és egy alacsonyabbat világított meg előttem, akinek ezüstös fürtjei a homlokába hulltak. Egy barátom társaságában érkeztek, ő odasúgta nekem: »Ez Krúdy Gyula és Bródy Sándor*.

— Krúdy szelíden végignézett rajtam és odafordult Bródy hoz: -Sándor, ide fogunk járni mindig. Ez a Poldi csak tisztességes ember lehet, ha hosszú gatyát hord. Ilyet se láttam vagy húsz éve.-

— Krúdy megtartotta szavát, mindennapos vendégem lett, bizalmas pertu barátom. Megosztotta velem gondját-haját. Egy- egy átkártyázott éjszaka után kora reggel átkonflisozott hozzám az Otthonból és ragyogóan színes szavaival mesélte el kalandjait.

— Bródy és Krúdy után szinte sereglettek hozzám az írók, művészek, tudósok a Mélypincébe — meséli tovább könnybelábndt szemekkel.
Két oldal a vendégkönyvből

Büszkeséggel veszi elő a régi szép idők emlékeit őrző vendégkönyvet, felolvassa a törzsvendégek neveit, akik között ott szerepel a magyar szellemi élet színe- java. Szerb Antal, Fényes Adolf, Rákosi Szidi, Ábrányi Kornél, Szamory Emil, a színész Hegedűs' Gyula, Pünkösti Andor, Ráskai László, Márái Sándor, Laczkó Géza, Székely Mihály, Ignotus, Várkonyi Titusz, Mihályfi Ernő, Rónay Mária. Keresztury Dezső, Zsolt Béla.

Ahogy Poldi bácsi felolvassa élete legboldogabb korszakát idéző neveket, mindegyikhez megjegyzést fűz, legtöbbször azt, hogy »pertu barátom" 


Egy csokor a Mély Pince híres vendégeiből

Poldi bácsi ma hetvenhét éves. »Kéthetes«.**  ahogy ő mondja. Kis udvari szobájában féltő szeretettel őrzi a sárguló lapú vendégkönyvet. Ez minden, ami neki a Mélypincéből megmaradt. A muzeális értékű vendégkönyv nem száraz autogram-gyűjtemény, hanem a vallomások könyve.
 »Életem legszebb napjait és éjszakáit a Mélypincében töltöttem*

— olvasom benne Szindbád gyöngybetűs sorait és a jókedvű rímek és tréfás rajzok után hosszú oldalakon keresztül versben és prózában siratják a törzsvendégek a halálra ítélt Tabánt, amely Mély Pincével együtt végleg a múlt emléke lett.

Dutka Mária

Világ napilap 1947 május 13

Dutka Mária (Győr, 1906. dec. 9. – Bp., 1973. aug. 19.): művészettörténész, művészeti kritikus, Rózsa Ferenc- díjas (1960), ~ Ákos költő leánya, Mihalik Sándor művészettörténész felesége. A bp.-i egy.-en a művészettörténetből szerzett doktori diplomát (1936). Cikkei jelentek meg a Magyarország, Magyar Művészet c. lapokban, majd a Magyar Nemzetnek volt évtizedeken át vezető munkatársa. Öngyilkos lett.
**
Krausz Lipót,azaz Poldi bácsi 86 évet élt
1956 októberében halt meg


Poldi bácsi sírja a Kozma utcai temetőben

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése