1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2019. február 28., csütörtök

A TABÁN SZÉPSÉGE

Nemzeti Ujság, 1925. augusztus (7. évfolyam, 171-194. szám)1925-08-15 / 183. szám




Tabán szépsége

Tabán: fogalma a duettben történő holdfényes sétáknak, a kedélyes citera- muzsikának, a jó bor mellett üldögélésnek. a leanderes udvaroknak és kis görbe utcáknak. 
Azt hiszem, sokan vannak, akiknél e budai városszéle  emlegetése némi nosztalgiát kelt, mert ha végigmiennek cipő- koptató utcáin, régi önmagukkal találkoznak. egy-egy kapu alól vagy kerítés mögül elszaladt ifjúságuk hetyke és mosolygó arca villan  elő. Jóval a háború előtt történt Pest részéről Tabán felfedezése. ahová eleinte inkább csak költők jártak, amatőr fotografusok. diákok és diákhölgyek, később azonban eljöttek a börziáner-arszláuok és démonok, élvezni a drága bólét és az olcsó hangulatot. Divat lett Tabán. Egész irodalma támadt, amely neo-biedermeyer hangját és alakjait itt találta meg, tizenöt percnyire a belvárosi házak nagyvilági  légkörétől, a Váci-utca páráitól, egy bábsütő és harmonikával szórakozó kisváros profiljában (Krúdy Gyula, Miklós Jenő írásai képviselik legpompásabban e helyi bélyegü litteraturát.) Ez a kisvárosiasság a zugó, csilingelő és rohanó nagyvárosiasságban. a vasbeton, a villany, a körutak Budapestjével szemben egy ódon. alapvonalaiban még középkori eredetű utcaalakulás közelsége és ellentéte: ez volt egyrészt az az ünneplő valami, amely idevezényelto azokat a fogékony és ráérő embereket, akik Tabán híveiként vágtak neki a budai hegyoldalnak, amely egyébként magyar kesergők helyett inkább sváb dalok és laendlerok termőföldje. Tabán divatja ma sem csökkent, főleg ilyenkor, nyáron virul erősen, bár vannak, akik azt mondják, hogy e vidék pirospozsgás romantikája nem az, ami egykor volt. Ennek ellenére e sorok írója is abba a szektába tartozók, amely itt iól érzi magát s számontartja. ha netán valami nevezetesebb változás adódik a tabáni határokon belül. 



Hosszú ideje nem adódott semmiféle változás, most azonban a magasság és szélesség ugyancsak imponáló méreteivel az Attila-köruton elkészült egy lakóház, amelyre a szomszédos kis ablakok és öreg tetők ijedten tekinthetnek. Azt juttatja ugyanis eszükbe, amiről időközben joggal megfeledkezhettek: a sorsot, amely vár rájuk, s amely, hiába, az elmúlás sorsa- Ez a miniszterelnök nevére keresztelt sokemeletes építmény, friss falaival és komfortjával felidézi azt a kérdést. ami a háború előtt lett aktuális s Tabán szabályozása címen szerepelt. Papíron a kérdés már el volt intézve, a városrendezés korifeusai kimondották az ítéletet Tabán fölött, végrehajtását azonban felfüggesztette a kitört fegyverzaj, s Tabán helyzete ahhoz a siralomhásban merengő halálraítélthez lett hasonló, akinek utolsó napjai nincsenek megszámlálva. Ma sem mondhatni ugyan, mintha könnyű volna megszámlálni azokat a napokat. amikor majd lassú, de általános költözködés fog megindulni ezeken a budai lejtőkön, a sárgára mázolt házak falépcsőiről, a szerény tabáni udvarokról, amelyeknek mélye, pincéi és elföldelt gödrei azonban egész bizonyosan régi idők harcos emlékeit fogják kivetni, kupámvágott török koponya mellett békésen heverő magyar szablyát. Egyelőre nincs még itt az az idő, amikor a huszadik század túrni. ásni. rombolni és építeni fog azon a történelmi földön, amelynek pompás vize hajdanában—danában annyi epikur-örömet okozott lubickolni szerető derék ás dicső pasáknak, de az uj ház az Attila-köruton halk harangkondulásként már jelzi, hogv ehhez a szigoru és kérlelhetlen mérnökmüvelethez közelebb vagyunk, mint voltunk tegnap s el fog jönni, akár akarjuk ezt mi, tabánpártiak. akár nem akarjuk. 
Vájjon miféle viszonyba kerülhet itt a veszteség a nyereséggel, mi jelenthet többet: a régi szépség, amely elmegy, vagy az uj, amely érkezik helyébe? Nehéz, sőt nem is lehet felelni rá. 



Nekünk mindenesetre az az arc kedves, amely előttünk van: Tabán mai arculata, amely tegnapelőtt. nagyanyáink postakocsin nászutazó idején ugyanilyen volt. Mi az utcák hirtelen szögbe szaladó rendjét. a házfalak, öblös kapuk, kémények, éles kiszögellések képét s a körülöttük és mögöttük folydogáló élet kimért ritmusát úgy szeretjük. ahogy megszoktuk. Sajnálni fogjuk, ha majd eltűnik, mint ahogy hosszan szokás nézni az álomképszerüen távozó díszletek után. De ha konzerválni kétségkívül lehetne s konzerválni érdemes is volna egynémely részletét _ —- például a templomot az előtte lévő tér és házfront zárt kis egységében —. az egész kispolgári Tabán sorsa mégsem lehet más, mint amire ítélve van. S ez jól van így, főleg persze akkor, ha az. amit az új építők tervezőplajbásza és körzője ideteremt, valóban szépség lesz. Képzeletüktől, izlésüktől, találékonyságuktól függ, hogy ez miként fog sikerülni, de csak akkor sikerülhet, ha azokból a princípiumokból születik, amelyeket a régi Tabán pallóra! és ácsmesterei főiskolai oklevél nélkül is tudtak és respektáltak. Az első számú elv: a talaj alakulásának döntő számbavétele. Tisztelni kell a hegyet, amelynek háta az otromba háztömegeket, elterpeszkedő monstrumokat nem tűri szívesen, távlataival, kanyargó vonalával viszont szinte kínálja magát, hogy az uj építők az uj idők ízlése szerint, de továbbra is azt varázsolják ide. amit a tabáni földbe makacsul kapaszkodó házacskák világa képvisel: festői utcahatásokat. enyhe lugast az idilli, szabad udvart a napfény számára, otthonjait a jó alvásnak. a. baráti poharazásnak, szivek ábrándjának ás lágy zongoraszónak. 

Dömötör István



 A mai Tabán

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése