Uj Nemzedék Uj Nemzedék, 1926. október (8. évfolyam, 222-248. szám)1926-10-16 / 235. szám
_ (Ének a vasparipáról.) Valamikor régen, amikor még mutatóba pöfögött az autó s a soffőrök magyar kocsisnak öltözve feszítettek a bakon más volt a romantika:
a sötét éjszakába nem szúrta be fényességés szemét a roflektor s az ifjak, akik keleténél gyorsabban akarták helyüket változtatni, lóháton vágtattak a messzi csárdák, halászkoesmák és mulatók felé. Fa derekához kötötték a lovat, amely türelmesen várta a hajnalt, hogy megszabaduljon a nagy mozdulatlanságból.
A lovagok lovon jártak és tekintélyt tartottak: duellumokat vivtak a lövöldében és rajongó tisztelettel viseltetének szivük hölgye iránt. Azóta azonban elmúlt minden: a lovagok mo- torbiciklire görbülnek, párbajaikat vértelenül bonyolítja le a párbajiroda, sziveik hölgye pedig mögöttük guggol a motorbicikü ülésére s szédületes iramban robognak a kanyargós utakon, elütvén a kóbor kutyákat. A motor- bicikli megváltoztatta az ifjak szerelmi életét:
Könnyüvérü hölgyek kapaszkodnak két vállukba, vagy süppesztik bele miagukat az oldalülésbe s esténkint, amikor a Marada bácsinál felnyög a harmonika, benzines futással jönnek a biciklik, amelyeket odapányváznak az öreg eper fa alá s a tabáni uj generáció ellenséges szemmel nézi a pöfögvenyeket, amelyek elverik á csendes utcáról a hallgatást, a hangulatot, megfojtják az őszi szél sóhajtását, megváltoztatják a leányzók erkölesét, mert hiszen most már nem lóhátas robogóéról álmodnak, hanem motoros rohanásról, amelyre példát adnak a lipótiak, kinek hölgyei merészen lemeztelenített lábszárral iramlanak Isten tudja merre! A motoros bicikli tesz tönkre mindent. Elharapja a hallgató esték csendességét, tolakodó, szemtelen íveléssel dnrrog végig utcákon, amelyeken ennekelőtte andalogtak. Mindenütt ott van, mindenüvé eljut s az öreg asszonyok, akik ifjúságukban csak síneken láttak mozogni gépet, keresztet vetnek, mint amikor a gonosz kisérti őket. Pedig nem is gonosz, csak utálatos. Idegen. Idegen a hangja, formája, mozgása, célja, idegen aki rajta ül. De sokasodik, mind több lesz belőle s mi régi emberek riadtan térünk ki neki, mint ahogy a gyilkosnak szokás: gyilkosnak, aki megölte a csendet, az utcák álmodását s megölte a sok-sok elmúlt romantikát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése