Tabán a budai oldalon fekszik, a snapszerverseny pedig Tabánban van.
Az I. kerületi Ipaioskör rendezi a Szarvas téri Horváth-féle vendéglőben.
Hogy az olvasó kellő szakértelemmel kövessen bennünket a nemes vetélkedés színhelyére, közölnünk kell mindazt, amit a snapszerről megtudnunk sikerült. Eszerint:
a snapszer egy kártyajáték, amelyet husz lappal játszanak, amennyiben a hetes, nyolcas és kilences nemszámit. Majdnem olyan, mint a Máriás. Van adu, van húszas és negyvenes bemondás. Az adu felső és király a sláger Akinek ilyen van, az két pontot ir. Egyébként a játék addig megy, amig valamelyik játékosnak hét pontja nincs.
Ez a snapszer, amely, mint látható, semmi rokonságban sincs a snapsszal.
(Zórád Ernő akvarellje)
Ha csak ugy nem, hogy ezt a játékot snapszba szokás játszani. De itt komolyabb nyereménytárgyról van szó, -mert az Iparoskör tizepnégy libát és öt kiló kockacukrot tűzött ki a verseny bajnokainak.
Hét órára volt jelezve a verseny kezdete, de már fél hétkor annyian voltunk, hogy mozogni sem lehetett a szűk helyiségben. A balpart kártyás körei nyilván nem tudtak a dologról, meri nem láttuk ott a pesti kaszinók diadalmas kártyahőseit.
Akadt egv hölgy is a versenyzők között: özvegy Pun Lajosné. Nyolcvanhét éves. Valószínű a pun-háboru idején tanult meg snapszert játszani.
Mindenki kapott egy számot, aztán sorsolással döntötték el. hogy kinek ki lesz a partnere.
Halálos csöndben indul meg a játék. Ez a szabály. Beszélni nem szabad. Kibicek sem ülhetnek az asztal mellett Inni lehet, de ezt sem szabad hangosan kérni. Van egy megbeszélt jel. Aki egy ujját nyujtja fel : az fröccsöt kap. Aki kettőt: az házmestert. Aki hármat: az hosszulépést. A párok hangtalanul viaskodnak egymással, a játékbiró asztaltól asztalig megy és nézi a bummerliket. A vesztesek félreülnek egy sarokba, a győzteseket újra párosítják.
Tizenkét órakor már csak néhánv pár játszik, özvegy Pun Lajosné korát meghazudtoló energiával nyomul a lista élére. Mindössze egy veszélyes ellenfele van még: Hermann János. A nyolcvanhét éves amazon vele kerül a döntőbe. Az első és második díjért folyik az ádáz küzdelem. Első dij: egy pár pulyka, második dij : egy pár kacsa. A kacsák izgatottan hápognak.
Az arcokon verejték gyöngyözik. özvegyünktől egészen elfordult a szerencse, minden bemondást Hermann János csinál meg.
— Negyven ! — kiáltja diadallal .
Özvegy Pun Lajosné megadással rogv a kacsákra. De a nézőközönség ajkán fölharsan az éljen.
Hermann Jánost a vállukra emelik és ugy hordják körül a termen. A matrona nem tudjaja. ezt irigyelje-e jobban, vagy a pulykákat. De tekintete a saját nvereménytárgyára esik és láthatólag megnyugszik:
— Lesz vagv két liter zsírjuk — mondja.
Pedig a kacsáknak már nem lesz, csak neki.
Szinházi Élet 1925/49
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése