A mai Tabán köl
A mai Tabán költője vagyok,
ha így megy, azé a Tabáné,
ahol nincsenek ablakok semmire se,amit megbánnék.
A Rác-fürdő úgy szél felől,
hagyjuk el autóparkolóját,
s ha egy ünnep kidől-bedől,
rockzenészek tépik a nótát.
Hej, pódiumról rockzenészek,
madaraink lelke nem ébred föl reátok,
mégis a legjobb, ha ti ott torkon
és gitáron dalra kaptok,
dobot vertek, szaxofont fájtok,
vagy más rezet, fát, és a többi,
a légi útjog szabad!
Hajlongnak s rezegnek a fák
a közönség s madaraink felett.
Más nincs a Tabánban,
ami engem érintene.
Teniszpályák, na jó, egy-két emlékmű,
de különben csak gyatra étkű lépcsők -
korláttalan -, létesítmény a távfűtéshő',
úthajlatok, persze, e pár kanyar szép.
Gyerekek játszanak, medvék velük,
vannak madarak,
és lábtengó zajlik drótkerítés mögött,
s van egy nagy lyuk,
az Ördögök Árkának mélyedése,
ott sok csavargó megalhatott már,
de arrébb csak mind a kocsmák,
és egy kereszt őrzi az egyik
meredek út nevét, Kereszt,
mint Hadnagy utca
úgy is megfelelt szánkózáshoz
- honos is, idegen is,
hát röviden ezt mondhatom:
a Tabán költője lettem,
mert halottaimon kívül
semmi sincs ott nekem,
legfeljebb tetten érhető vagyok
egy-egy bor mellett a Rác-kertben,
vagy inkább a fürdő büféjében,
mert ott magányosabban elintézem,
ja, és apám mesélte még,
milyen volt, mikor valóban élt még a
Tabán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése