A húsvét Pesten.
Kiválólag szép idő kedvezett az idén húsvét két napjának, mintha a fellegek körül figyelemmel lettek volna az emberek ünnepére. Azelőtt, s még azután is közvetlenül borongó napok voltak; húsvét két napja versenyzett egymással, hogy melyik legyen szebb. Föl is használta a főváros népo és a zöldben töltötte o napokat. Nem űgy zöldben, mintha igazán zöld volna már és fris lomb boritaná a fát, — azért még várjunk egy kicsit, — hanem a fővárosi ember, ha kivül megy a városon mulatozni, azt mondja, hogy a zöldbe megy.
Mennyi vaj és mennyi sör elfogyott e napok alatt, uram isten! Igen, mert a zöldben vajjal és sörrel szokás vendégeskedni, ha vaczog is az ember foga a csípős északi széltől. Piros tojás, öntözködés, támasztási processiók, — ezek másutt is megvannak húsvétkor; ezekről nem írok. írok olyanokról, a mik csak Pesten vannak, másutt sehol.
Első a Gellért-hegy, tetején hálósipkaként a citadellával, annak ormán sárgafekete lobogóval. Hol van a Gellért-hegy Pesten kivül másutt?
Húsvét másodnapján minden esztendőben boritva vannak a meredek hegy oldalai emberrel; most ugyancsak sűrűn voltak boritva.
Máskor ott meredez a kopasz vénség egész esztendőn át ; alig mászkál rajta egy-két alak, a kik messze akarnak látni, vagy a dörgedelmes citadellát belülről megnézni: husvét-hetfőjén mintha oda költözött volna Pest és Buda népe.
Valóban, ha nem tudná az ember, hogy a városerdő is tele van, Uj-Pestre, Kőbányára, az Orczy-kertbe, budai hegyek közé is jó sokan mentek; otthon is csak maradott, a vénjéből és az aprójából legalább, — azt kellene hinni egy tekintetre, hogy a Gellérthegyen van Pest is, Buda is.
Hogy hozzávetőlegesen mégis megmérjem, mennyin voltak ott, azt mondom, hogy még annál is többen, mint Jókait amennyien éljenezték megválasztatása után.
Fent a hegyen sorjába vannak sátorok verve, étellel-itallal, pogácsával, kalácscsal, sörrel, borral, rozsolissal. A kintornásoktól hemzseg a hegy; fölfogad egyet-egyet néhány tagból álló társaság, és „Uczu neki Becskereki" úgy eltánczolnak mellette , mintha Patikárius Ferkó húzná. Jól teszik!
Van kutya-tánczoltatás, majom-mutogatás, levelező ördög, s ki tudná, mennyi mindenféle mulatságos dolog. De legmulatságosabb a narancs és tojáshajitás. A kiknek kedvök telik benne és pénzök van hozzá, azok a sátrak körül állanak; alantabb negyvon-ötvon öllel gyerek-csoport foglalja el a tért és lesi a mannát. Felülről aztán kozdik hajigálni a narancs és tojást, — közben narancs- és tojáshéjat gyeppel kibélelve. A gyerekek hurráznak a fölrepülő fényesnek; szaladnak, taszigálódnak, tépelődnek érte; ha pedig csalódnak, lekiabálják. Az pompás mulatság. Kővel is dobják szegényeket néha; a mi hogy szokásossá vált durva tréfa, abból látszik, hogy az idén a budai kapitányság főkötelességül tette rendőrei elé, a kőhajitást meggátolni.
E nap voltaképon búcsújárás napja a Gellérten; azt mutatja az a legalább 13 kápolna is, a melyek a vérmező felől fölmenő út hosszába vannak épitvo, ilyenkor fölvirágozva, lámpákkal ellátva.
A Gellért-hegyre kimenni különben maga a kilátás is megérdemli, mert az mosszeterjedő és gyönyörű. Pest és Buda egészen, környékök is messze-messze, föl a nógrádi hegyekig, és keresztül a végtelen Rákoson, meg le a jezsuiták káposztás kertjén a Csepel-szigeten, — előtted fekszenek. Ha akkora ur volnék, mint a Gellért-hegy, palotát építtetnék rá magamnak, valahova a teteje felé; de csak akkor, mikor a citadella nem lesz már tetején, mert addig félnék, hogy a szörnyűséges ágyubömböléstől egyszer csak beszakad a nagy hegy palotámmal és uri személyemmel együtt minthogy a sok meleg forrás át meg átlyukgatta alapját.
A városerdőben ugy ment a mulatság, a hogy már tavaly is leirtam: Ringspiel, csolnakázás, villanyozás, czéllövés, tánczolás, evés-ivás, heverés, sétálás stb.
Volt most húsvétban egy rögtönzött lóverseny is, melyről, minthogy nem lehettem jelen a Gellért miatt, — más lap után közlöm a mint következik:
A húsvét másodnapi akadályverseny legalább is fél Pestet kicsalta a lőportárak közelében elterülő uj versenytérre. E versenynek az idő is különösen kedvezett, s a földhányásokat elfoglaló előkelő hölgyvilág, a festői urlovarok és a versenytéren széltében, hosszában fel és alá hullámzó ünnepi tömeg gyönyörű tavaszi képet nyújtottak. A versenyre 3 óra körül a királyné is megjelent, s a számára elkészitett pavillont foglalta el, melyben Eötvös bárónővel s több delnővel, továbbá Andrásy Gyula és Szapáry Géza grófokkal társalgott. Ő Felségét, ki nehéz fekete selyemruhát, kis fekete magyar kalapot kék fátyollal viselt, érkeztekor úgy, mint távoztakor, a közönség lelkesülten megéljenezte. A verseny rendkivül érdekes volt.
A bejelentett 9 ló közül 6 indult. WenckheimCzindery Béla b. „Parvá-"ja már az első akadálynál felbukott, s lovagját is maga alá temette, mindazáltal komolyabb következmények nélkül. Több ló a pályáról letért, vagy az akadály előtt megcsökönyösödött, úgy hogy a pályát másodszor csak Szapáry Iván gr. Coquette-je és Esztorházy Miklós gr. Sylph-je futotta meg. Elején Sylph vezetett, az akadályoknál azonban Coquette rendesen utolérte versenytársát, s hosszú ideig együtt tartottak. Igy közeledtek a czél felé is, melynél végre a legnagyobb küzdés után Sylph Coquette-ot egy lóhoszszal előzte meg.
1880-tóI 1919-ig a Városligeti pálya (a mostani Puskás Ferenc stadion) volt a régiek szerint talán a legszebb, mert oda úgy mentek a fogatokkal, hogy "végighajtottak a Stefánián":
Rendes tárczairó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése