Szüleim szóbeszéde már régebben utalt arra, hogy apám öccse miként hagyta ott a vidéki jónevű kisnemesi asztalos famíliát Zalaegerszegen, és állt be pincérinasnak Pesten. Itt is ragadt a fővárosban és a Keleti pályaudvar melletti hírhedt Fehér Ökör vendéglőben, mint főpincért ragadta el az infarktus, jóval 60 éves kora előtt, karrier nélkül. De ő csak nagybátyja nyomdokain akart haladni, pech, hogy nem sikerült. A nagybácsi felfutó karrierjét két éve már közkinccsé tettem, úgy illő a most kiderült bukás is legyen megosztva.
Kaszás: A Jászapáti Kaszás család a Dunántúlra került nemes jász család.
Kincses Kalendárium Kincses Kalendáriom, 1910Magyarország régi köznemessége
Jászapáti Kaszás család címere 1580-ból
Nemrég kezembe került a Vendéglősök Lapja digitális változata (arcanum.hu jóvoltából) a múlt század elejéről, ahol megütötte fülemet a Kaszás név, családunk neve, mégpedig nemesi előnevünkkel egyetemben. Persze ez ma semmit se jelent, de azonosításra jó.
Lássuk tehát hogyan csinált karriert az ifjú vidéki nagy-nagybácsim, jászapáti Kaszás Lajos és mi lett a veszte.
Először is felküzdötte magát különböző vidéki éttermekben és szállodákban egészen a főpincérségig, majd Pesten indult be karrierje. Úgy látszik jól forgatta a számolócédulákat, amire a vendégnek fizetendő összeget részletezték a vendéglőkben. Mellékállásban szerkesztő lett a Vendéglősök Lapjában, végül a Bp-i Pinczér Egylet Elnöke. Időközben vagyont szerzett, szállodát vett, de a Rákóczi úti Muhr vendéglőbeni főpincéri állását nem adta fel.
Kaszás Lajos elnöki kinevezése idején...
Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)1899-03-20 / 6. szám
az elnökké választásról már beosztotti "alázattal " ír
Örömhír.
L a p u n k zártakor a legnagyobb örömtől eltelve jelentjük, hogy a magyarságot képviselő Kaszás Lajos, lapunk kitűnő munkatársa Muhr György nagyvendéglő- jének derék főpinczére a lelkes hazafi; a Budapesti Pinczér egyletnek f. hó 20-án megtartott gyűllésén, Mitrovácz Adolffal szemben szavazattöbbséggel elnökké választatott.
Az új elnök.
A sokszor önmagával ellentétbe jutott, de hajdan a gavallérosságot és jótékonyságot feltűnően gyakorló Budapesti Pinczéregylet kebeléből örömhírek szivárognak ki.
A minap lefolyt rendes évi közgyűlés alkalmával történt új tisztikar megválasztásáért a józanon és hazafiasan gondolkodó többségnek a legnagyobb elismeréssel adózhatunk. Mivel az új tisztikar megválasztásával végét látjuk szakítani a régi időből fenmaradt korhadt nézeteknek, melyeknek kiküszöbölésével az előbbeni presidium, hazafias szempontból — tisztelet a néhány kivételnek — csak alig foglalkozott.
Sajnálattal konstatáltuk többször, hogy az egyleti tagoknak csak ritkán volt alkalmuk a tisztikar helyes megválasztásához; pedig minden humánus egyletnél az emberi törekvés oda irányul, hogy az élére állított vezetőség minden egyes tagja a maga tiszteletbeli bizalmi állásának hivatásosan megfeleljen és annak fontosságát teljes mérvében átérezze.
Az átalakulást élö korszakban bőséges tapasztalatunk lehet mindenről, ha csak némi figyelmet fordítunk is reá. Igen, tapasztaljuk és látjuk, hogy minden szakegylet és kör, az uj eszméktől ösztönözve, arra törekszik, hogy minél nagyobb tért hódítson magának a társadalomban, a mely az ily köz- szakegyleteknek biztos alapját és jövőjét képezi.
Az utóbbi időben nem voltunk megelégedve a központi pinczérszakegyletnek különösen a társadalmi téren kifejtett működésével. Nem vett részt — jobbnevű testvérszakegyletek mintájára — semmiféle akcióban, amely az egylet anyagi és szellemi érdekének javára szolgált volna. És éppen ezért nem volt csodálni való, hogy sokan megunva a vezetőség hanyag és lanyha törekvését — jobban mondva tespedését — elmaradtak és az egylet tagjainak száma napról napra csökkent. Mai napon tehát minden — a mi ügyünket és elveinket szolgáló szaktársaink örömmel értesülnek az új elnökség megválasztásáról, miután ez új elemben erőt látunk a kör felvirágoztatására, — uj eszmetársulást, melyben minden kivánatunknak megfelelő szellemi tehetség és nemes ambiczió összpontosulva van. Reméljük, — a helyett, hogy a régiek hasznavehetetlen nyomdokain haladna — magának egy mindenkinél pártolásra találó feladatot tűz ki nemes törekvésének czéljául, melyhez a kellő támogatás sem fog elmaradni s a körré alakult szakegylet iránt megcsappant érdeklődés kikorrigálva lesz, miáltal nem soká érezni fogja leginkább a kör az uj eszmeharczosok működésének jótékony hatását.
Üdvözöljük tehát szivünk legmélyéből mindazokat, a kik az uj tisztikar megválasztásánál közreműködtek és ez által rászolgáltak régi óhajunk teljesülésének előmozdítására, melyet az uj elnökség megválasztása által rövidesen megvalósulva látunk.
Üdvözöljük különösen a választmány élére állított derék tollharczosunkat, magát az elnököt: Kaszás Lajost, kiben a legjobb eszme hódított, — nem sokára a legjobb hírnévnek örvendő, minden tekintetben kifogástalan egyéniséget fedeztünk fel.
Czafuta Alajos.
Később átvette a nagyvendéglő ( melyet ezentúl Kaszás vendéglőnek hívtak) teljes irányítását.
Hol volt a nagyvendéglő?
Az EMKE épületében a régi Nemzeti Színházzal szemben.....Rákóczi út 44.
Miután 1882-ben lebontatta az Akácfa utca (Akácfa u. 1.) és a Rákóczi út sarkán álló, korábban Mandák Pál tulajdonában lévő emeletes házat dr. Szelényi (Stressel) Lajos orvos, Jahn József terve alapján ide háromemeletes, historizáló bérházat építtetett fel. Az épület kőfaragásait Áprily János, épületdíszítő tagozatait, groteszk ornamentikáit pedig Szandház Károly és Szabó Antal faragta ki. Miután Schwab Antal kocsmáros megvásárolta a házat, 1893-ban átépíttette, ekkor alakították ki a róla elnevezett vendéglőt is a földszinten. A terveket Jakabffy Ferenc, Szabó János és Ruppert Vilmos készítette el.
A vendéglős halálát követően örökösei Muhr György kocsmárosnak, majd 1907-tól Kaszás Lajos vendéglősnek adták ki az éttermet. Ezt az "L" alaprajzú vendéglátóhelyet 1912-ben vette át tőle Keszey Vince, aki a szemközti Nemzeti Színház művészeit látta leginkább vendégül. Az országgyűlési képviselőként (Nemzeti Egységpárt) is tevékeny vendéglős évtizedeken át 2-2 színi növendéket (például Gobbi Hildát) ingyen ebédeltetett. Keszey Vincének és vendéglőjének emlékét 2012 óta emléktábla őrzi a ház falán.
Keszey vendéglője magyaros konyhájáról volt híres, a tulajdonos megkülönböztetett vendégeinek személyesen vitte ki a velőscsontot, sok rajta felejtett hússal. Hamar ide is szoktak a szomszédos Orient Szállóból a Pósa Asztaltársaság tagjai, melynek elnöke Pósa Lajos költő volt, tagjai pedig Ambrus Zoltán, Endrődy Sándor, Gárdonyi Géza, Kassai Vidor, Rákosi Viktor és még sokan mások, összesen mintegy kétszázan. Az intézmény 1946-ig működött, a Schwab-családtól ekkor vette el az állam a ház tulajdonjogát. 1957-ben árkádosították.
Rokonom már tőkeerősen eladta a vendéglőt, és vett Székesfehérváron egy szállodát, melyet nem sokáig élvezett, mert felújítás után bérbeadta.
Szállodabelső a Magyar Királyban .
Elköltözött a Rákóczi út 44-ből is, ifjúkori karrierje helyszínéről és megvette a Teréz körút és Szondi utca sarkán levő levő éttermet a mai Béke szálló épületében.
Kaszás -étterem a Szondi utca sarkán
Eddig ível felfelé a karrier. De a vendéglősök sem nőnek az égig. Elég egy apró hiba, egy kis hiszékenység és fuccs a vagyonnak, néha a házasságnak is.
Öröm után üröm - A Hullám áldozata
Budapesti Hirlap1912 márc.23
Szeged és Vidéke Szeged és Vidéke, 1912. július (11. évfolyam, 149-175. szám)
Tönkretett budapesti vendéglősök.
(Budapesti tudósitónktól.) Két hét óta egy bűnvádi följelentés fekszik a budapesti ügyészségen a Hullám vendéglősök szikvizgyára részvénytársaság ellen. A bűnvádi följelentés első következménye: Kaszás Lajos, a Székesfővárosi Vendéglősök Ipar társulata elnöke és a Hullám díszelnöke, a Szegeden is jól ösmert vendéglős, most kénytelen volt eladni Rákóczi-uti vendéglőjét, lemondani arról az élénk szereplésről, amelyet a fővárosi vendéglős-ipar élén kifejtett. A Hullám ügyei más családi bajokat is idéztek elő. A népszerű vendéglőst három héttel ezelőtt felesége, Eberhardt Lujza is elhagyta és beadta Kaszás ellen a válopört.
Török Gerőnek volt valahol a Józsefvárosban egy kis tengődő szikvízgyártó telepe. Hogy a vendéglősöket fogyasztóknak megnyerje, gondolt egy zseniálisat, szövetkezett Rémi Gyula lókereskedővel, átalakultak ketten részvénytársasággá és az elárvult kis telepre kiírták az új, nagyhangú címet: Hullám — budapesti vendéglősök szikvizgyára r.-t. A cím azonban még édes-kevés volt az üdvösséghez.
Hogy tehát Kaszás Lajost is megnyerjék, a derék vendéglőst megfogták a hiúságánál. Elvittek hozzá díszes keretben egy diszközgyülési határozatot, amelyben őt díszelnökké választották. Jászapáti Kaszás Lajos belement a kelepcébe, a pompás iniciálés diszokmányt kifüggesztette a Rákóczi-uti éttermében, a vendégeknek büszkén mutogatta és attól fogva rendületlen híve lett a Hullámnak.
Török és Rémi pedig most már a „díszelnök“ firmája alatt százkoronás részvényeket nyomattak, elkezdtek vele házalni és számos vendéglőssel sikerült is egy sereg részvényt megvétetni.
Ámde az ügybe beleszóltak a hatóságok. Először is a kereskedelmi és váltótörvényszók utasította vissza a cégjegyzést, mert a részvénytársaságnak egy fillér alaptőkéje sem volt. Mivel pedig a hangzatos címet tovább is használták, az elöljáróság jogosulatlan címhasználat miatt pénzbírsággal sújtotta őket.
Két hét előtt Böhm Arthur fővárosi vendéglős több károsult társa nevében bűnvádi följelentést adott be Török, Rémi és Kaszás ellen csalás és közokirathamisitás miatt, mivel egy nem létező részvénytársaság részvényeit adták el nekik.
A rendőrség a nyomozást megejtette és a följelentést áttette az ügyészséghez.
A vendéglősök körében csakhamar mind nagyobb lett az általános fölháborodás a Hullám manipulációi ellen.
Se pénz, se nő
Kaszás Lajost, aki — úgy látszik — nemcsak a nevét, de a pénzét is odaadta a Hullám üzelmeihez, a hatósági üldözések és a veszteségek teljesen megrendítették.
Súlyos összeütközésbe került családjával is és az Eberhardt- dinasztia végre is úgy döntött, hogy Kaszás Lajostól a felesége, Eberhardt Lujza váljon el. Elvitték a szép fiatal asszonyt éppen három hete, aki már nem bírta elviselni férje idegességét és beadta Kaszás ellen a válópört.
Kaszás Lajos nem bírta el a Hullám révén fejére tornyosult hullámokat és Rákóczi-úti üzletét eladta Keszely Vince volt fővárosi vendéglősnek, Várady Andrássy-úti vendéglős vejének.
Ettől több adat nincs , és arról se hogyan telt élete tovább, s hogyan halt meg viszonylag fiatalon 1923-ban Pécsett.
Egy-két korabeli reklám, képeslap, ami a családra maradt örökségül és emlékezetül.
Tanulság: Hiszékeny és hiú ember ne legyen vendéglős
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése