Elkészült a Tabán építési tervezete
Az Attila-körúton modem hatemeletes bérpaloták, a meredélyeken pompás villasorok, sétányok és díszes középületek épülhetnek
Kritika az uj Tabánról és múltba merengő séta az ötszázéves, pusztulásra ítélt házsorok között
(A Nemzeti Újság tudósítójától.)
Rendjén van, hogy a rohanó élet és továbbfejlődés elsodor magával multat, régi szépségeket, aztán ráhordja a romokra, az emlékek fölé a maga új produktumait. Így volt ez történelmeken, időkön keresztül, amikor a hellén kultúrára a római birodalom épült rá, a klasszikusra a modern világ. Ma is, egy rettenetes világháború után, az újabb átalakulás pillanata előtt állunk, amely pillanat hamarosan megváltoztatja majd a képét mindennek. Hiszen érezzük is, hogy a „régi jó béke" régen volt, viszonyaiból kinőttünk. Haladtak az események, fejlődött a kultúra és az, amit a kinőtt közelmúlt itt hagyott, múlt már, aminek produktumainál a ma többet tud. így lesz a fejlődés során az egykori uj házból is régi ház a legújabb építkezések mellett és ezeknek az uj házaknak sorozatai mutatják a fejlődési iramot. Ha nagy az iram, egyik uj a másikat éri és uj utcák, uj városrészek, majd uj város támad az aligmult régi tetején, amint ez Budapesttel történt a múlt század hatalmas építkezési reneszánszában. De legyen az iram bármilyen erős, alakuljon át valamely város képe egyik napról a másikra, maradnak respektált pontok minden városban, amik talajához történelem tapad . . . Ezeket a pontokat szépen, kegyelettel körülfogja a rohanó fejlődés, hagyja roskadozni, hogy emléke maradjon a — régi szomorú szép időkből. Van ilyen városrésze Bécsnek az Alt- Wienben, Prágának, Rómának, Párisnak és nekünk Budapestnek is a mi szép, roskadt, meg- támasztgatott török hódoltságkori Tabánunkban.
Azonban az idő nem kegyelmez sokáig. Közel ötszáz estendeig türte, omlasztotta ezt a régből maradt kis városterületet, amelyre rájegyezte most az elmúlás kézjegyét azzal a minap elkészült uj tabáni palotával. Elkészültek ü további épitési tervek is, amiket úgy a főváros, mint a népjóléti minisztérium approbált és ezzel a régi Tabán sorsa meg van pecsételve.
A tervek szerint ugyanis Budapest legelső- torban a Tabán felé akar terjeszkedni, do szigorúan olykép, hogy ez a terület legyen a főváros legszebb és legmodernebb része. A végleges elhatározás ngy képzeli a Tabán kiépítését, hogy az Attila-köruton, ott, ahol az uj Bethlen-udvar bérpalota készült el. kétoldalt
A lejtős utcát a Gellérthegyig nivellálni fogják, mégpedig vagy építkezésenként, tehát minden uj házzal a ház környezetét töltik fel, illetve a feltöltendő helynék megfelelő helyzetben építtetik a házakat, vagy, ha egész utca építtetését kilátások szerint magánvállalkozás, tőkecsoport végezné, úgy egyszere folytatják le az utcanivellálásl munkálatokat.
Még egy bérpalota-sor a Tabán felé legfeljebb a hátsó utcában, a mai Árok-utcában épülhet, de úgy, hogy alapterjedelme egy uteaközt adjon az ide lejtősödő dombig. Mert a domb lábaitól fölfelé modern villasorok épülnek
Kereszt-tér a torok hódoltsági kőkereszttel
hagyott, múlt már, aminek produktumainál a ma többet tud. így lesz a fejlődés során az egykori uj házból is régi ház a legújabb építkezések mellett és ezeknek az uj házaknak sorozatai mutatják a fejlődési iramot. Ha nagy az iram, egyik új a másikat éri és új utcák, új városrészek, majd új város támad az aligmult régi tetején, amint ez Budapesttel történt a múlt század hatalmas építkezési reneszánszáában.
De nek ki a Gellért-hegy Tabánra ereszkedett oldalán.
A Tabán domboldala tehát díszes villavárosrésze lesz a fővárosnak, olyan, amilyen (legalábbis a közóhaj szerint) például New-Yorkban az V. Avenue. Fejedelmi pompa a királyi palota alatt, apró paloták nagyértékű berendezésekkel, díszkertekkel, parkokkal és szobrokkal teli. A magyar gazdagok és nagyurak sze
A törökkori Kömíves-ucca
legyen az iram bármilyen erős, alakuljon át valamely város képe egyik napról a másikra, maradnak respektált pontok minden városban, amik talajához történelem tapad . . . Ezeket a pontokat szépen, kegyelettel körülfogja a rohanó njfejlődés, hagyja roskadozni, hogy emléke maradjon a — régi szomorú szép időkből.
Van ilyen városrésze Bócsnek az Alt- Wienben, Prágának, Rómának, Párisnak és nekünk Budapestnek is a mi szép, roskadt, megtámasztgatott török hódoltságkori Tabánunkban.
Azonban az idő nem kegyelmez sokáig. Közel ötszáz estendeig tűrte, omlasztotta ezt a régből maradt kis városterületet, amelyre rájegyezte most az elmúlás kézjegyét azzal a minap elkészült új tabáni palotával. (Bethlen udvar) Elkészültek a további épitési tervek is, amiket úgy a főváros, mint a népjóléti minisztérium approbált és ezzel a régi Tabán sorsa meg van pecsételve.
A tervek szerint ugyanis Budapest legelsősorban a Tabán felé akar terjeszkedni, de szigorúan olyképp, hogy ez a terület legyen a főváros legszebb és legmodernebb része. A végleges elhatározás úgy képzeli a Tabán kiépítését, hogy az Attila-köruton, ott, ahol az új Bethlen-udvar bérpalota készült el. Kétoldalt végig modern, minimálisan hatemeletes bérházak épülhetnek csak. A lejtős utcát a Gellérthegyig nivellálni fogják, mégpedig vagy építkezésenként, tehát minden uj házzal a ház környezetét töltik fel, illetve a feltöltendő helynék megfelelő helyzetben építtetik a házakat, vagy, ha egész utca építtetését kilátások szerint magánvállalkozás, tőkecsoport végezné, ngy ogy- szorro folytatják le az utcanivellálásl munkálatokat. Még egy bérpalota-sor a Tabán felé legfeljebb a hátsó utcában, a mai Árok-utcában épülhet, de úgy, hogy alapterjedelme egy uteaközt adjon az ide lejtősödő dombig. Mert a domb lábától fölfelé modern villasorok épülnek ki a Gellért-hegy Tabánra ereszkedett oldalán.
A Tabán domboldala tehát díszes villavárosrésze lesz a fővárosnak, olyan, amilyen (legalábbis a közóhaj szerint) például New-Yorkban az Y. Avenue. Fejedelmi pompa a királyi palota alatt, apró paloták nagyértékü berendezésekkel, diszkeretekkel, parkokkal és szobrokkal teli. A magyar gazdagok és nagyurak szeparált városa, aminek utcára forduló külsőségei azonban jól szolgálnák Budapest szépítése célját. Nincs is kifogása ez ellen senkinek, de vajon — honnan veszik majd a tervező urak azokat a dúsgazdagokat és nagyurakat, akikkel beépíttethetnék az egész domboldalt és úgy építtetnék, amint elgondolták!
Sajnos, csonkaország lettünk, a nagy gazdagság, amely luxusba zsákolhatná a pénzt, elmult a szörnyű gazdasági rázkódtatásokban. A nagyurak vagyona is széthullott a megszállásokon végrehajtott földreformokkal . . . Pedig az új építkezéseknek haladéktalanul meg kell kezdődni mindjárt, amikor szertelapátölták a dombról az ötszáz éves Tabánt.
Vagy maradjon meg minden a mai képében addig, mig a gazdagság megerősödik Magyarországon és képes lesz magának villávárost, V. Avenuet felépíteni.
A tervezett sétányok terveiben pedig ismét kifelejtett a középitkező bizottság valamit, nagyon fontosat, amit azonban következetesen kifelejtget minden park- és sétányépités tervéből: a szobrot. Nem győzzük eleget hangsúlyozni, hogy képzőművészeti kultúránk a világ vezető nemzeteivel áll legalább egyszinben, amely nagy kuliura azonban a város külső képén sehol nem mutatkozik meg. A köztér- díszítés viszont, van annyira jelentős városfejlesztési ok, mint a paloták sora. Szobrászművészeink a legkényesebb izlést ki tndják elégíteni fejlett állásukban, hiszen láthatjuk hazai és külföldi tárlatokon, hogy mekkora értéket képviselnek alkotásaik internacionális művészeti viszonylatban is. Ne szorítsuk rá müvészeinket megadott, eddig csak hősi kultuszt tárgyazó produkciókra, amikor majd mindegyik szobrászműterem tele van dekorativ nagyplasztikai remekekkel. Szobor kell minden köztérre, hogy innen is hirdethesse a nagyszerű magyar kultúrát.
Járja be tohát a bizottság a műtermeket és válogasson megfelelő műalkotást a megfelelő, kiépítendő közkertek, parkok és ligetek feldíszítésére. Ez a tulkiadás lesz — biztos meggyőződésünk szerint — a legminimálisabb azon a lajstromon, amelyre az építkezések folyamán majd az „előre nem látott költségek“ számfolyama kerül.
A Tabán sorsa tehát meg van pecsételve. Az építkezések sürgősek, a tervek szerint három év alatt elvégzik a fejlesztést. Eltűnik ismét egy illúzió az életünkből, a török hódoltság ittmaradt valósága, az Árok-utca-táji tülkölő vörös postakocsi, bidermeyer szépasszonyok és szürkecilindercs, csipkemandzsétás ifjúság ködképe . . . amiknél? tanúi már csak a Tabán.
El- indultam benne, görbe utcákon keresztül, a szép régmúlt illúziói közé, hogy az ősi köveket j ngy láthassam — talán utoljára —, amilyenek akkor voltak . a nagy múltnak méginkább megszépült szépségeiben . . .
A Tabán mindjárt ott kezdődik, ahol a Rác- fürdő mellé bekanyarog az első utca. Itt aztán kőzrefogják az embert az emlékek, hangulatok és vezetik hegyre kúszó utcákon át egymásra támaszkodó, földbe süppedt házak mellett visszaködlő messzeségekbe, amikor Szolimán szultán a mohácsi vész után egyszercsak Budán termelt és rabolt, felégetett mindent.
A messzi múlt a Virág Benedek-utcával kezdődik tulajdonképpen, melynek falkuporgó macskahátu kövei már Szolimán adószekereit is ngyondöcögtették. Nem változott semmise rajta a nagy századok alatt, legföljebb újra- falaztak néhány házat és cserepesre fedték a régi-régi zsnppos tetőeskéket rajtuk, amik mögül most kíbólogatnak a dió- és akácfák, az ablakokból meg piros mosollyal kandikálnak elő a muskátli virágok. Ez az atca husz-harminc lépésnyi mindössze, mely a végén hamar összőlelkezik a Görög utcával és a mellettük kanyargó meredek Kereszt utcával.
Ezen felfelé haladva, a domboldalon nagy térre jutni, melynek közepén egy 1686-ból ittfeledett rácfeliratú kőkerészt áll, kopottan, málottan, földbe- gubbaszkodva a nagy idő terhével, kőkareszt, ami Budának a tőrök uralom alól való felszabadítása előtti négy évvel készült, tehát kerek 245 évvel ezelőtt!
A történelmi Tabán tovább vezet. Jobbra egy még magasahbra felkanyargó ut kígyózik a hegyre, a vadregényes Holdvilág-utca, ahol а Fehérsas-tér szóinkét megadott, eddig csak hősi kultuszt tárgyszó produkciókra, amikor majd mindegyik szobrászmfiterem tele van dekorativ nagyplasztikai remekekkel. Szobor kell minden köztérre, hogy innen is hirdethesse a nagyszerű magyar kultúrát. Járja be tehát a bizottság a műtermeket és válogasson megfelelő műalkotást a megfelelő, kiépítendő közkertek, parkok és ligetek feldíszítésére.
Ez a tulkiadás lesz — biztos meggyőződésünk szerint — a legminimálisabb azon a lajstromon, amelyre az építkezések folyamán majd az „előre nem látott költségek“ számfolyama kerül.
A Tabán sorsa tehát meg van pecsételve. Az építkezések sürgősek, a tervek szerint három év alatt elvégzik a fejlesztést. Eltűnik ismét egy illúzió az életünkből, a török hódoltság ittmaradt valósága, az Árok-utca-táji tülkölő vörös postakocsi, biedermeyer szépasszonyok és szürkecilindercs, csipkemandzsétás ifjúság ködképe . . . amiknek tanúi már csak a Tabán.
El indultam benne, görbe utcákon keresztül, a szép régmúlt illúziói közé, hogy az ősi köveket úgy láthassam — talán utoljára —, amilyenek akkor voltak . * . a nagy múltnak méginkább megszépült szépségeiben . . .
A Tabán mindjárt ott kezdődik, ahol a Rácfürdő mellé bekanyarog az első utca. Itt aztán kőzenfogják az embert az emlékek, hangulatok és vezetik hegyre kúszó utcákon át egymásra támaszkodó, földbe süppedt házak mellett visszaködlő messzeségekbe, amikor Szolimán szultán a mohácsi vész után egyszercsak Budán termelt és rabolt, felégetett mindent.
A messzi múlt a Virág Benedek-utcával kezdődik tulajdonképen, melynek falknporgó. macskahátu kövei már Szolimán adószokercit is ngyondöeögtették. Nem változott semmi se rajta a nagy századok alatt, legföljebb ujra- falaztak néhány házat és cserepesre fedték a régi-régi zsuppos tetőeskéket rajtuk, amik mögül most kíbólogatnak a dió- és akácfák, az ablakokból meg piros mosollyal kandikálnak elő a muskátli virágok. Ez az utca husz-harminc lépésnyi mindössze, mely a végén hamar összeőlelkezik a Görög utcával és a mellettük kanyargó meredek Kereszt utcával. Ezen felfelé haladva, a domboldalon nagy térre jutni, melynek közepén egy lGEO-ból ittfeledett rácfeliratu kőkerészt áll, kopottan, málottan, földbe- gubbaszkodva a nagy idő terhével, kőkareszt,
A történelmi Tabán tovább vezet. Jobbra egy mégmagasahbra felkanyargó ut kígyózik a hegyre, a vadregényes Holdvilág-utca, ahol аz
utcakőzépen szennyvizpatak csörgedezik alá a Kereszt-tér felé, ott átbújik az egyik ház palánk keritésán, aztán a jó Isten tudja, hova tűnt. A Holdvilág-utca pedig olyan táj, amilyent ember ma a déli országok tengerpartjain láthat csupán, a dalmátparton Spalato, Raguza, Castelnnovo ősvárosokban.
Sziklás hegyoldal meredek lejtőjén ülnek a régi házacskák, a kapukig mindenütt kivájt, morzsoltra tapodott kőlépcsők visznek, néhol három, néhol tiz. A házak meg mind ősépületek, itt-ott festői romba dőlve egypár. Aztán a kerítések fölött mér sárguló lombok integetnek, hajladoznak a budai örökszélben és mesélnek a törökről, háborúról, szenvedésekről, Virág Benedek romantikájáról, mindarról, amit ez a Tabán őrizget titkon, szomorúan a mai dübörgő, élvhajszoló Budapest számára.
Aztán a többi utcák és a III.Károly alatt épült Krisztinaváros a hires szép Lógody-utcával, az óbuda-eleji Niedermeyer-uteával, a Gülbaba sírjának vidékével és a kilakoltatásra itélt remek tabáni temetővel ... az egész múlttal, amely a kontemplált három év múlva beleporlódik a semmibe a lecsapott csákányzuhogások nyomán.
És ami ebből feltámad, az lesz a modern, mindennél szebb, díszesebb —
ÚJ BUDAPEST
RADNAY OSZKÁR
Pádua Kálmán illusztrációival
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése