1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2019. április 1., hétfő

MÚZEUMA VAN A TABÁNNAK 5/4 rész


Fischer bácsi Tabánja

A Budavári Önkormányzat és a Márai Sándor Kulturális Köz- alapítvány Batthyány utca 65-67. szám alatti galériájában május közepéig látható Fischer Árpád tabáni képgyűjteménye.(1998)

Miről ismerszik meg az igazi lokálpatrióta? Ki erről, ki arról. A nyolcvankilenc éves Fischer Árpád például a képeiről.
Ő gyűjt. Mindent, ami kapcsolatos szülőhelyével, a Tabánnal.
Fischer bácsi az I. kerület díszpolgára. Családja több mint háromszáz éves tabáni múltra tekint vissza, ősei Buda visszafoglalásakor, vagyis 1686-ban telepedtek meg e dombokkal, völgyekkel tarkított budai tájon.

A tanár úr (aki statisztikusként tevékenykedett) több évtizedes kitartó munkájának eredményét, festményekből, grafikákból, valamint korhű felvételekből álló gyűjteményét két éve ajándékozta a budavári önkormányzatnak. A kerület vezetői a most elkészült galériában rendezett kiállítással köszönték meg a páratlan értékű adományt. (Ezúttal másodszor. Először 1960-ban fejezte ki háláját ily módon az akkori tanács.) Áz alkalmi állványokon - merthogy a tárlók nem készültek el időben - lógó kisebb-nagyobb műremekek segítenek felidézni a Tabán zegzugos utcáinak emlékét, a festői elrendezésben egymáshoz simuló házak hangulatát.

A Tabániak Virág Benedek Köre Társaság tagjai — köztük Fischer bácsi - 1955 óta, minden november 25-én, vagyis a helyi plébánia névadója, Szent Katalin napján összegyűlnek, hogy némi eszem-iszom mellett emlékezzenek azokra a régi szép időkre, a Három Hetesben és az Arany Kakasban rendezett búfelejtőkre.

Bojcsics Simon kocsmája a Szarvas téren -a Három Hetes


A törökök debághane-nak, vagyis tímártelepnek, majd a betelepülő rácok által nemes egyszerűséggel thaban-nak elnevezett történelmi városrész ma már tulajdonképpen csupán nevében él .

Az 1890-es városrendezési tervekben már felmerült felszámolásának gondolata. 1933-ban visszavonhatatlanul munkához láttak a csákányok. A Fővárosi Közmunkatanács városrendezési terve néhány műemléknek számító épület kivételével halálra ítélte a kanyargós lépcsőiről, aprócska házairól nevezetessé vált városrészt.

 Ma már csak a régi fényében pompázó Szarvas vendéglő, Semmelweis Ignác szülőháza, az Orvostörténeti Múzeum és a Szent Katalin-plébánia, néhány Döbrentei téri ház, valamint a Rác-, illetve a Rudas fürdő jelzi egykori létezését. No meg Fischer bácsi gyűjteménye.
(Tabán Helytörténeti Gyüjtemény)


Szarvas vendéglő

Szigeti Ildikó

Népszabadság - Budapest melléklet, 1998. április1998-04-22

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése