Mint az öreg anyókák,kik már
Beérik az
ócska fotellel,
Úgy örülünk, hogy a
múltból
Megmaradt a karcsú propeller.
Mert csak a propeller az, ami még
Boldog multunkkal
paralel,
A lóvasut már nincsen többé
S a konflis lassan ballag el.
S most. hogy május van
és frissen zöldek
A korzón a Buchwald féle székek,
Mint egy régi dal, mely vissza jár még,
A propeller is üzembe lépett.
Propdler ! Mennyi édes emlék . . .
Mintha nyitnánk poros
szelencét / ...
És azt képzeltük a
Bor áros-téren,
Hogy látjuk az álom-Velencét.
Mily jó volt, úgye,
összebújni A kajüt szélén,
kis babám ?
Ilyenkor látta, hogy
milyen öreg
Ott fenn Budán
a vén Tabán.
S emlékezz vissza búcsúinkra,
Hogy megindult a
könnyem árja,
Mintha tengerentúlra
mentél vóna,
S nem hazafelé, Óbudára
Bár kilencszázhuszonnyolcat írunk
S reális minden dolog ma,
A propeller mégis a
Duna vizén
Mintha
kacsalábon forogna.
Kellér Dezső
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése