LEBONTANI CSAK AMI NEM LAKHATÓ...

Ujság, 1927. szeptember (3. évfolyam, 197-221. szám)1927-09-18 / 211. szám

Mit terveznek a Tabánnal?

Az Újság ankétje az illetékesekkel — Wolff Károly szerint 1500 modern lakást kell teremteni a lebontandó viskók helyén — Szövetkezeti házak és villák építésére gondolnak Évek óta kész a Tabán szabályozásának terve, amelyet most a szükségletnek megfelelően átalakítanak — Kiürítik és lebontják a rozoga épületeket, de egyetlen lakható házat sem bántanak — „A romantika megőrzése ma már nem komoly argumentum!"

— mondja Liber tanácsnok

Az Újság munkatársa körülsétált a halálraítélt Tabánban

Újjá kell építeni a Tabánt. Ezt a jelszót újabban egy esztendővel ezelőtt adta ki a főváros közgyűlése. Azóta kavarognak a hullámok a Tabán körül. Azóta már van „Tabán- probléma“, amely egyre több gondot ad a városházi pártoknak és az illetékeseknek.

Hogyan oldódjék meg ez a probléma? Ez a legfőbb alapja a sok vitának. Mi történjék a derék tabáninkkal, közel ötezer lélekkel, akiknek most máshol kell otthonra, exisztenciára találni.

A régi Tabánt, amely minden poétikus volta mellett valóban meg is érett erre, le akarják rombolni. A kis vityillók, ősrégi apró házak helyére hatalmas, modern bérpalotákat terveznek. A legmodernebb, legújabb városrész lesz az, amely ma a legelmaradottabb, legrégibb.

Az eredeti elgondolás az volt, hogy társasházak emelkedjenek a tabáni utcákon. Még pedig 1500 ilyen társasház. Wolff Károly pendítette meg az eszmét, sőt már azt is bejelentette, hogy tőke is volna a vállalkozáshoz, amelyet tehát minél hamarabb nyélbe kellene ütni.

A városrendező urak ugyan már hosszú évekkel ezelőtt gondoltak erre a nagy átalakításra. Pompás tervek vannak készen, amelyeket azonban most, a mai szűkös viszonyoknak megfelelően át kellene formálni. Egyéb akadályok is tornyosulnak, mert hiszen az csak természetes, hogy az ilyen nagyszabású tervnek, amely egész városrészek képét formálja át, sok akadállyal kell megküzdeni.

A legfőbb akadály a tabániak huzódozása. Nehezen hagyják ott a mai viskójukat, akár egy jobb, kényelmesebb lakásért is. Évtizedek alatt szövődött szálak fűznek egyeseket a vén Tabánhoz. Ezért aztán nehezen egyeznek bele abba, hogy a főváros másutt kínál számukra uj hajlékot.

A város azért most már mégis eltökélt akarattal viszi keresztül azt a tervét, hogy a mai Tabán romjaiból uj városrészt éleszt. A lakosságnak azt a részét, amely hajlandó távolabbra is menni, az ez évben épült városi házakban helyezi el, a többiek számára pedig — mint ezt éppen most elhatározták — külön házakat épit megszokott lakóhelyük közvetlen közelében. Ezeknek a házaknak 1928-ban el kell készülniök. A főváros pedig addig szorgalmasan folytatja a telkek kisajátítását, amelyeket igy kiván folytatólagosan megszerezni, mert már a régebben városi tulajdonba került telkekben nem kevesebb mint 21 millió aranykorona fekszik.

Ilyen nagy problémáról, Budapest egyik jelentős városrészének átalakulásáról lévén szó, az Újság szükségesnek tartotta, hogy a beavatottakkal elmondassa, mit is terveznek a Tabánnal? A sok verzióval szemben igy a való tények együtteséből tisztán fog kialakulni olvasóink előtt a jövendő Tabán képe.

1909 óta vár megoldásra a Tabán-probléma

Gárdonyi Albert dr., a főváros fölevéltárosa, igy ir a Tabánról az „Ötven esztendő Budapest történetéből* című müvében:

— Mig a főváros pesti oldalának szépítése az állam hathatós támogatásával nagymértékben haladt, addig a budai oldal a várhegy kivételével nem részesült a megérdemelt figyelemben. Pedig a budai városrészek közül különösen a Tabán szorult volna rá a gondozásra,

mert az Eskü-téri hid felépítésével közel jutott a főváros szivéhez, s apró házaival és görbe utcáival erős ellentétben állott a gyönyörűen ki épített Pesttel.

 Minthogy arra nem lehetett számítani, hogy a tabáni háztulajdonosok a saját erejükből fogják a városrész újjáépítését megindíthatni, a közgyűlés vette gondjaiba a kérdést, s 1907 julius 5-én elhatározta,- hogy az Árok-utca vonalán uj köutat létesít, a munkát azonban a kormány által a budai körüt kiépítésére rendelkezésre bocsátott előlegből kívánja végrehajtani.

A tárgyalások folyamán merült fel azon terv, hogy a Naphegy és Gellérthegy között elterülő egész városrészt szabályozni kellene.

A terv rokonszenves fogadtatásra talált, s az. 1909 julius 6-i közgyűlés magára vállalta annak végrehajtását. Tekintettel azonban a nagy költségekre, a közgyűlés azt kívánta, hogy az 1908. évi XLV1II. törvénycikkel az Attila-körut rendelkezésére kijelölt két millió koronán kiviil további három millió korona államsegély bocsátlassék rendelkezésére. Ámbár a kormány a kívánságok teljesítését megtagadta, a kisajátítási eljárás megindult s az 1910 december 23-iki közgyűlés nem csupán az ehhez szükséges 2,612.000 koronát szavazta meg, hanem további kisajátításokra is felhatalmazást adott a tanácsnak. A kisajátítások valósággal tovább folytak, a régi rozoga házak lassankint eltűntek, a Tabán újjáépítése azonban mindeddig elmaradt, mert a világháború folyamán az építkezési tevékenység teljesen megakadt

1500 uj lakást akar teremteni a Tabánban Wolff Károly

Wolff Károly volt az, aki a Tabán újjáépítésének régen elfeledett problémáját újból felszínre hozta. Terve akkor a közgyűlés valamennyi pártjának helyeslésével találkozott, s igy jött létre az a döntés, hogy a mai Tabán helyén mielőbb uj, modern városrésznek kell emelkedni.

Wolff szavait idézzük az alábbiakban, amikor azt akarjuk elmondani, hogy mit is terveznek a régi Tabánnal. A Keresztény Községi Párt vezére igy körvonalazta a Tabánra vonatkozó elgondolását:

-— Nyolcvankétezer négyszögöl áll a Tabánban építkezés céljából rendelkezésre. Ebből a 82.000 négyszögölből 41.000 négyszögölet kontemplát a városrendezési terv a beépítésre, tehát 41.000 négyszögölet szán utakra és parkokra, vagyis kétségkívül olyan óriási fényűzéssel vau megoldva ez az egész városrendezési terv, hogy

egészségügyi szempontból is a legideálisabb városnegyed beépítésének a lehetősége kínálkozik a Tabánban.

— 18 millió koronát adott a főváros a kisajátításokra, s talán 8 ház van az Atlila-köruton, amely a közmunkatanács pénzalapjának a tulajdona. A Tabán újjáépítését célzó rendezési terv gyönyörű, ki volt állítva, a szakszerűség szempontjából vitán felül áil. Ha ezt a tervet veszem alapul, akkor a 41.000 négyszögölet 200 négyszögöles parcellákra felosztva 200 házhelyet tudok ebből biztosítani. A jelenlegi városrendezést tervben ugyan 150—400 négyszögöl közötti parcellatervekkel operálnak, de én azt mondom, hogy Tabánban, Budapest szivében 400 négyszög- öles telek ma is olyan pazarlás volna, hogy lehetetlen ezt a szabályozási tervet jentartani. Én tehát a 150-et kevésnek, a 400-at pedig soknak dekralálva, 200 öles középarányban állapodtam meg a magam tervének előterjesztésénél. Ez a 200 négyszögöles parcellázás 200 házhelyet biztosítana.

Kétségkívül itt kizárólag és egyedül szövetkezeti házak építkezésére lehet gondolni és pedig az alsó rayonhan nagyobb, magasabb, három-négyemeletes házakra, feljebb pedig villarayonokra.

E viilarayonban is elegendő 4—5 lakás egy tető alatt.

— Ha tehát kétszáz négyszögöles parcellákat veszek, akkor ennek az értékét a mai forgalmi árhoz viszonyítottan, négyszögölenkint 100 aranykoronával számítva, egy telek ára 280 millió papirkoronát tenne ki. Ez kerek összegben 300 millió, vagyis 4% mellett 12 millió korona az évi kamatozás. Miután a közmüvek 7 és félmillió aranykoronára vannak kontemplálva, a székesfőváros, ha 200 házhelyet adna ki és ott 4% kamatozást biztosítana magának a telekért, az egész beruházandó tőkének 2%-os kamatozását tudná pillanatnyilag a maga javára biztosítani. Ez feltétlenül olyan kedvező alap volna, hogy a főváros egyáltalán semmiféle súlyos terhet nem vállalna, ha ö venné át az egész építkezésnek a garanciáját.

— Ezt meg lehet csinálni 90 éves bérlet formájában. És pedig rá kell térni az angol rendszerre, de némikép változtatva ezen jogilag és pedig nem úgy csinálni, mint az angol jog, hogy ,90 évi bérlet után a telektulajdonosoké lesz a felépítmény, mert ennek Angliában az lett a következményé, hogy a felépítményeket a lehető legsiralmasabb állapotban adták át, hanem ugv, hogy 90 évi bérlet után jogában legyen a telektulajdonosnak 50 százalékkal megváltatni az épületet,

vagy pedig az építtetőnek legyen joga további meghosszabbítást igényelni, esetleg a telket megváltani.

— Tervem realizálása érdekében beszéltem a népjóléti miniszter úrral, aki kijelentette, hogy a tegmesszebbmcnöcn szimpatizál ezzel a tervvel, kész a kölcsönt is közvetíteni és a fővárosnak mindenben segítségére lenni, mert az építkezésnek ezt a formáját tartja a maga részéről is ebben a pillanatban egyedül lehetségesnek.

— Tervem szerint a Tabánban 40.000 négyszögölön lehetséges lenne, ha kizárólag 3 szobás lakásokat veszek, 1400 lakást, ha pedig 4 szobás lakásokat vészek, 1-200 lakást felépíteni. Ha azonban 2 szobás lakásokat is kontemplálunk — és kétségtelen, hogy a társasházakban, a szövetkezeti házakban 2 szobás lakásokat is létesíteni kell —, akkor 1-400 lakást tud ilyen módon a főváros teremteni.

— Ha okosan vezetjük a dolgot, akkor az 1000 lakáshoz beállíthatunk 7.500 fizetőképes egyént az építési akcióba. Ezek fogják a főváros helyett teljesíteni a fizetést s igy a hitelezőnek semmiféle észrevétele nem lehet a rentabilitás tekintetében.

Pénz is van. A népjóléti miniszter ur kijelentette előttem, hogy egy holland érdekeltséget azonnal tud közvetíteni, ha e terv mellett a főváros konkrété állástfoglnl.

Kétségtelen, hogy 1500 lakás megteremtése a magániparban és kereskedelemben is nagyjelentőségű áramlást idézne elő és közgazdaságilag a mai rettenetes válságban valóban enyhüléssel járna.

Sürgősen felülvizsgálják a Tabán szabályozásának régi terveit

Solly Lajos tanácsnok, a fővárosi középitési ügyosztály vezetője, igy nyilatkozott a Tabánnal kapcsolatos tervekről:

— A tabáni albizottság ezúttal is megállapította a Tabán mielőbbi újjáépítésének a szükségességét. Javasolta a tanácsnak, hívja fel az illetékes ügyosztályokat, hogy ebben az ügyben az előkészítő munkálatokat folytassák. Evégből szükségesnek tartja a bizottság, hogy az esztendők óta készen levő szabályozási tervek és a közmüvek tervei sürgősen vizsgáltassanak felül és végleg állapíttassanak meg, a közmunka- programm sürgősen összeálliltassék, a közmunkák költségei biztosíttassanak és a Közmunkák Tanácsával a birtokában lévő telkeknek átengedésére nézve a végleges megállapodás megtörténjék. Ezután a bizottság szükségesnek tartja a Tabán lakóinak kitelepítését és evégből 1928. során megfelelő kitelrpitési lehetőségekről való gondoskodást.

Addig is azonban kívánja a bizottság, hogy amennyire lehetséges, a Tabán lakosai közül minél többet telepítsenek át az 1927. évi lakásépítő akció kapcsán épült házakba. A Tabán kitelepítése céljából- visszatartott 1000 lakás köztit a tabániak állal igénybe nem vett lakások pedig más igényjogosullak közölt osztandók ki. Az egészségre ártalmas tabáni lakások a kiköltözés után azonnal lebontandók.

Elsősorban a lakhatatlan, dülédezö tabáni házakat rombolják le

Liber Endre tanácsnok, a szociálpolitikai ügyosztály vezetője a következőket mondotta el a Tabán-akcióról az Újság munkatársának:

— . Tabánt most vagy később ki kell üríteni. Amint a pénzügyi lehetőség adva lesz, a helyére tervezett kertváros építését nyomban meg kell kezdeni, mert nagy mulasztás, sőt bűn lenne ezt a város szivében fekvő, nagyszerű és értékes területet mai formájában megtartani.

A történelmi múlt emlékeihez való ragaszkodás, a romantika megőrzése, ma már néni komoly argumentum.

A régi Tabánt nagyrészben már lebontották, őslakói igen kevés kivétellel kihaltak, vagy szerteszéledtek.

— Városépítésre ideáiisabb ésgyönyöriibb terepet, mint n Tabán, elképzelni sem lehet, de ugyanakkor tudjuk azt is, hogy ma ez a Tabán Budapest legrendezetlenebb, legpiszkosabb városrésze, ahol nincsenek rendes utak, kiépített közmüvek, nincs csatornázás, az utca felszínén van a kanális, ott folyik fertelmes illatot árasztva a házakból kicsorgó szennyvíz. Egészségtelen, nedves, elhagyott odúkban laknak itt az emberek, — ugyanakkor, amikor a pesti oldalon leromboljuk a Suhnjda-telepet és a hozzá hasonló veszedelmes nyomortanyákat. A kiürítés tehát higiéniai okokból is kötelességünk. Egyetlen argumentum előtt deferálok csak ebben a kérdésben, s ez az, hogy Budapesten még mindig lakásínség van és közel 17.000 kielé- gittetlen igénylő van még előjegyezve. Ilyen körülmények között kétségtelen, hogy egyetlen lakható épületet sem szabad megsemmisíteni.

A Tabánnak is vannak kétségtelenül értékes és sűrűn lakott részei, mint például a Szarvas-tér, az Attila-körut, amelyeket egyelőre kímélnünk kell.

— Éppen erre való tekintettel átmeneti megoldást, alternatív lehetőségeket kell keresni. Részlegesen kell a kiürítést keresztülvinni, úgyhogy elsősorban az emberi lakásra alkalmatlan, veszélyes, düledező házakat ürittetjük ki.

— A tabániak mozgalmát nem tartom megokoltnak, mert hisz azokat, akiket Budára köt az élethivatásuk, a megélhetésük, el tudjuk majd helyezni a közelben, a németvölgyi-uti házakban is. Nem áll meg tehát a kifogás, hogy túl messze helyezik el őket. Aránylag még csak drágábbnak sem igen mondható az uj lakások bére, mint amit ma fizetnek. A lakások felszabadítása után pedig sokszor még drágább is lenne a száz- százalékos régi bér.

— Mi felajánljuk a tabániaknak a cserelakásokat. Ha nem fogadják el azokat, akkor kiteszik magukat annak, hogy ha a lakásfelszabaditás bekövetkezése után a főváros meg akarja kezdeni az építkezést, felmondást kapnak, s akkor maguknak kell lakást keresniük.

Erőszakos kiürítésre természetesen senki sem gondoL

Senkit sem kényszerithetünk, hogy elfoglalja a felkínált uj lakást. Remélem azonban, hogy a tabáni lakosság hamarosan be fogja látni, hogy a javukat akarjuk,

Séta a festői Tabánban

A mai Tabán már csak igen kicsiny része az egykori Tabánnak. Az öregebbek még emlékeznek arra az utcasorra, amely fecskefészek-sor módjára tapadt a Gellérthegy aljához. A Duna partja akkor még nem volt kiépítve s a Gellérthegy testét kisebb-nagyobb barlangok vájták ki. Azokhoz csak oldalfalat kellett vályogból tapasztani és megvolt a száraz és biztos hajlék. A millennium tüntette el a gellérthegyalji cigánysort, amely bizony nem volt méltó a világvárossá készülődő Budapesthez. Valamivel utóbb a Tabán egyéb részeibe is beleharapott a bontó csákány. A város urai úgy vélték, hogy lehetetlen örök ideig megtűrni a város szivében, Buda legszebb és legkönnyebben megközelíthető pontijain a nyomortanyák éktelen sorát. Megkezdődött a kisajátítás. Egy sereg vityillót le is bontottak. Az volt a terv, hogy a főváros angyalföldi telkein építenek kislakásos házaikat a többi kitelepítésre várónak. De a háború minden tervet szétfútt.

Most azután megint arról beszélnek, hogy lehordják a Tabánt. Az a terület, amely elsősorban szóba kerülhet, a Naphegynek a Várhegy felé néző lejtője. Exponált terep, mert mindenfelől látható. Épp azért fölötte értékesek rajta a telkek. Néhány aránylag rendezett utca határolja -és szeli át ezt a területet: a Naphegy- és a Lisznyai-utca felső része, a Hadnagy-utca, a Kereszt-tér. Ezek ősi útvonalak, rájuk jövőre is szükség lesz. 

Több, mint bizonyos, hogy a szabályozás nem fogja 'érinteni őket.

Amire a csákány fogát feni, az aránylag nem nagy terület: a Kereszt-tér, az Árok- és Lisznyai-utca határolja. A háború előtt itt, meg a Gellérthegy lejtőjén bontottak le legtöbb épületet, nem egy utcát is teljesen eltüntettek róla. De nemhogy építésbe fogtak [volna, a rombolást sem végezték el teljesen. !A beszakadni készülő tetőket, a düledező falakat eltakarították, de meghagyták helyükön az alapfalakat, sok helyütt még a pinceboltozatokat is. Azokat azután a fáradhatatlan természet vette gondjai alá és olyan dudva-, imeg szamártövis-ligeteket termelt rajtuk, hogy őserdőnek beillenek.

Bejárjuk ezt a regényes tájékot, bucsuzkodunk tőle. Ugyanazt teszi egy sereg műkedvelő-festő is. Lépten-nyomon találkozunk velük, amint ki olajjal, ki vizfestékkel igyekezik megörökíteni ezt vagy azt a házikót, Nehéz ma már ennek a Tabán-negyednek a topográfiáját megállapítani. A háboru előtti házbontások egész utcákat és tereket eltüntettek, más utcáknak csak az egyik felét hagyták meg, ismét másokból csak egy-egy házikót. Utcajelző-tábla sehol. Legfeljebb a helye legyik-másik házon. Ki tudja, milyen gyakorlatibb célt szolgálnak azóta a derék vastáblák.

A „főútvonal a Kőmüves-utca. A legrendezettebb is, mert lépcsőkkel enyhített meredek pályáját faoszlopokra erősített villany- körték világítják meg este. Nagy eset ezen az Istentől, embertől elhagyott tájékon. Ebből az utcából ágazik ki a némi túlzással fantasztikusnak is mondható Holdvilág-utca. Kedvesen kanyarog ez az utca lefelé és kanyarog az úttest közepén évtizedek alatt magavájta medrében a házak szennyvize. Mert a csatornázás áldását ezek az utcák nem ismerik.A Kereszt-térbe torkollik' a Holdvilág-utca.Ugyancsak a Kereszt-tér a vége az Aranykacsa-ulcánnk is, amely viszont az Arany- kakas-utca mellékutcája. Ez a két utca az előkelő negyede a naphegyi Tabánnak. Bennök már emeletes házak is állnak;

Fönnebb, a Naphegy teteje felé már csak egy-egy ház képviseli az eltűnt utcákat. A Hullám-utcának úgyszólván csak a neve van meg. A Harkály-utca is mindössze egy-két ház. Az előtte lebontott házak helyén kis tér alakult, azon paradicsomkerti vegetáció fejlődött, az élősdi virágok sűrűje. Kár, hogy a nyár agyon száritotta és fakószínűvé  változtatta hajdan üde zöldjüket. A Harkály-utca sarkán egy kicsi ház fapalánkján mint a soha meg nem haló reménység kandikál át a falra- futó paszulyvirág színes tölcsérkéje. Az Ácsköz is mindössze egy ház ma. A 3-as számot viseli, ajtaja pedig föliratot, mely harapós kutya ellen óvja az idegent.

Nézzük, keressük, mi van erre maradandó. Valami olyan, ami megérdemelje, hogy megtartassák, vagy megörzessék. Nincs itt semmi. Egy kapufélfa, egy házorom, egy falba eresztett szobrocska sem. Semmi. Ezen a tájon örökidők óta szegény emberek lakhattak. Buda legszegényebbjei, akik úgy tákolták össze viskójukat, abból az anyagból, amit a helyszínén találtak. Ezért van az, hogy a legtöbb házikó alapfala kő. Abból a palamódra lemezekre hasadt mészkőből való, amely Buda egész határára nézve jellemző. A felső falakat téglából rakták össze. Ahol téglából nem futotta, ott vályogból. S a házak teteje? Nincs az a tetőfedő-anyag, amire itt példa ne akadna. Akárhány házon valamennyi anyagot együtt látni. Legelső volt a fazsindely. Ahol az elkorhadt, ott deszkával töltötték ki az ürességet; ahol a deszka fölmondta a szolgálatot, ott tetőfedő szurkos-papirost szögeztek a lécekre, ahol az se használt, ott kályhacsövek szétfejtett bádogéval takarták be a hézagokat.

Nincs itt semmi megmentenivaló. Ha csak a Kőmüves-utca egyik házafalába eresztett vastábla nem, amely mondja a következőket:

a dunasempontja fölölt 179’ 3”

budapesti lejtmérés.

így tudjuk meg, hogy 179 láb 3 hüvelyknyi magasságban vagyunk a Duna szintjétől számítva. «Sempont», «lejtmérés> — szócsava- rintások boldog korszakai

Nem, nincsen itt semmi, ami arra való lenne, hogy az élete megnyujtassék. Legföllebb egyvalamiért lehet sajnálatos ennek a budapesti tájéknak eltűnése.

 A festőiességeért.

Nem csoda, hogy halálra ítélt utcácskáin csak úgy hemzseg a festő. A Tabán és különösen ez a része mindig kedves kirándulóhelye volt festőinknek. Undi Mariska, Örkényi István, Csánkv Dénes — hogy csak azokat említsük, akik szinte rendszeresen bejárták mappájukkal a Tabánt — a vizfestményeknek hosszú sorozatain örökítették meg azt, ami festői ebben a kidölt-bedőlt világban.

Hogy mi a festői benne? Az esettsége, a züllöttsége. Az, hogy házainak vonalai nem egyenesek, hogy falai nem simák és egyszi- nüek. A kopottsága, a rongyossága — a folt- szerűsége. Mert festői az, ami nem vonalak alakjában, hanem foltokká szétterülve jelenik meg a szemnek. És festőiek benne a házikók kis udvarai, bennük az egymáshoz teremtett kicsi építmények, a szinte maguktól kihajtó kertecskék, az udvarokon terebélyessé megnőtt gesztenyefák s a szegényemberek fája: a fanyarszagu virágot hajtó ecetfa.

Akármilyen düledezők is a viskók, ablakaikban színes virágok mosolyognak.

Ezt az intim témabányát most bizony elvesztik festőink. S aki ilyenre vágyik, messzebbre lesz kénytelen kirándulni: Óbudára és környékére.

(E.A)