ERZSÉBET NAP

Erzsébet napon emlékezzünk egy királynéra ,Ferenc József feleségére , aki köztudomásúan nem csak szerette a magyarokat, de tett is értük. Szívesebben lakott Gödöllőn , mint a bécsi Burgba , talán legszívesebben Korfun kívűl. Nem a birodalmi érdekeket képviselte, de a magyarság fellendülését.
Nagy érdemei voltak a kiegyezés létrejöttében.Tragikus sorsú asszony volt, fia Rudolf öngyilkossága után
őt is elérte a végzet egy olasz anarchista merényletének lett áldozata. Nevét őrzi  a János-hegyi  Erzsébet kilátó emlékmű ( ide életében többször is visszatért) vagy pl. az Erzsébet híd, amit először Eskű-téri hídnak neveztek.


Erzsébet kitűnő politikai érzéke ellenére ritkán avatkozott bele az államügyekbe. Legnagyobb győzelmét a magyarkérdésben érte el. A poroszoktól 1866-ban elszenvedett vereség után kétségbeesve igyekezett megőrizni a birodalmat férje és fia számára. Nem ultimátumszerűen, hanem kitartóan és szívósan, minden diplomáciai és női eszközt bevetve küzdött a magyarság előnyben részesítéséért az osztrák udvar azon tagjaival szemben, akik továbbra is ragaszkodtak az „erős kéz” elvéhez. Ez olyan lépés volt, mely egyrészt más nemzetiségek, főleg a csehek háttérbe szorításával járt, másrészt viszont az egész birodalomban döntően erősítette a liberális irányzatot. Nem lehet eltekinteni azonban attól, hogy e lépésének egyik mozgatórugója az Andrássy Gyula grófhoz, 1848–49 egyik volt forradalmárához és későbbi magyar miniszterelnökhöz való barátsága – egyesek szerint vonzalma – volt.
Az 1867-ben megtörtént kiegyezés az Osztrák–Magyar Monarchia megalakulásához vezetett. Erzsébet ekkor férjével együtt Budára utazott, ahol magyar királyi párrá koronázták őket június 8-án a budai Nagyboldogasszony-, azaz Mátyás-templomban. Ősi hagyomány szerint koronázáskor a nemzet megajándékozza a királyt, a király a nemzetet. A királyi pár az Erzsébet által kedvelt gödöllői, hajdani Grassalkovich-kastélyt kapta ajándékul a hozzátartozó birtokkal és 100 000 arany forintot. Az utóbbit az 1848–49-es szabadságharc honvédözvegyei, árvái és hadirokkantjai javára ajánlották fel. A király nagylelkű gesztusa – ami felháborodást váltott ki a császári-királyi hadsereg veteránjai között – valószínűleg a királyné közbenjárásának volt köszönhető. (wikipédia)

(München, 1837. december 24. – Genf, 1898. szeptember 10.)

A Vasárnapi Újság 1898 szeptemeber 18-i száma gyászkeretben jelent meg és teljes egészében az elvesztett királynőt gyászolja  

VASÁRNAPI ÚJSÁG 1898 SZEPTEMBER 18