Ódon szobák vén illatot lehelnek,
Avult selymeket símogat kezem,...
Lillára, borra, bús dalokra
Elmélázva emlékezem.
Úgy rémlik: Tihany riadó leányát
Hallom dalolni messzi fák alól...
A lelkemen aranyhúros gitárok
Bús éneke dalol... dalol...
Valaki jön. Puhán tipegve lebben,
Az ó szobák porlepte szőnyegén...
Tornyosra fésült hófehér hajáról,
Lágyan peregve hull a fény...
Ellibben itt a sápadt öreg árnyék -
Leűl... Játszik a karcsú zongorán
Fonnyadt jóságos szellem-kezével, -
Valamelyik öreganyám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése