Még tavaly ősszel jelent meg az alábbi cikk a 2012 nyarán bezárt Tabán Terasz vendéglőről. Időközben tatarozásra hivatkozással az önkormányzat bezáratta a Tabán Múzeumot is, felmondva a szerződést a Tabán Társasággal. Azóta a helyzet változatlan, a Döbrentei u 9 elnéptelenedett,udvarát felverte a gaz, kapuja bezárult. Tudomásunk szerint a tatarozás el sem kezdődött, és az épület további sorsárol sem jelent meg nyilatkozat. A szomszédban nagy csinnadrattával megnyílt egy mese-múzeum, itt pedig a felejtés és az enyészet lepi be a jobb sorsra érdemes épületegyüttest Csak az interneten kering még néhány ottfelejtett ismertető a múzeum és a vendéglő nyitvatartási rendjéről és szolgáltatásairól.
Kiadó a Tabán Terasz
Vinkó József (Heti Válasz 2012 okt 18)
Nevezték Rácvárosnak is a betelepült rácok után. Bohém körökben csak magyar Montmartre-nak hívták, hiszen a két világháború között sehol nem lehetett úgy elmerülni a mámorban, mint ebben a Vár-, Gellért- és Nap-hegy közé ékelődött városrészben, a macskaköves görbe utcák, füstös, alacsony viskók romantikus világában. "A külföldi - írta Gundel Imre - joggal gondolhatta, hogy magyar barátja megbolondult, hogy ilyen obskurus helyre hozza." De aztán minden megvilágosodott. Aki sült libát akart, Godl asszonyhoz ment a Nap-hegy lejtőjére, esetleg a Víg Sereskocsishoz a hajdani Öntő utcába, ahol negyed libát kapott 45 krajcárér. Aki ürmösborban abált potykára vágyott, annak a Burgzsandár fogadóban volt a helye (a mai Attila utcában). A legjobb halászlét Albeckernél főzték, itt ücsörgött az árnyas fák alatt Ujházy Ede. A Bagyik vendéglő a kispörköltről, a Három 7-es a töltött káposztáról volt híres. Mindenütt mérték a kőkancsókba ledugaszolt plicer-wirmet, ami habzóborhoz hasonlított, és aki nagyon berúgott, azt a legendás Rudi bácsi (a Lámpás Rudi) kísérte ki a Döbrentei térig, kezében petróleumlámpással.
Tabán Terasz, amikor még műküdött
A Mélypince volt a leghíresebb kocsma. Krúdy és Bródy mellett ez volt a törzshelye báró Fejérváry Géza hadügyminiszternek, számos képviselőnek, hírlapírónak, s az idős Kálnay Lászlónak is, aki hajnalban a pikolóval küldette el vezércikkeit a Budapesti Hírlapnak. Őt nevezte Krúdy a "Tabán pajkosának", aki tudta, hogy "akkor legjobb a kocsmába menni, amikor az ebéd íze még az embernek a szájában van".
Amikor 1933 májusában döntött a városháza, hogy a Tabánt ledózeroltatja, Krausz Lipót, népszerű nevén Poldi bácsi, a Mélypince bérlője bement a hivatalba, és az urak elé öntötte a sok-sok cikket, amit róla és kocsmájáról írtak. Azt remélte, hogy a főváros megkíméli a legendás épületet, s meghagyja hírmondónak az utókor számára. Hiszen az ő pincéje 1549-ben épült, és az 1800-as évek elején már Virág Benedek, Vahot Imre járt ide. Május 13-án meg is jelent a kocsmában a főváros és a műemlékvédelem tizenöt fős bizottsága báró Babarczy kormánybiztos úr vezetésével. Csupa szakember, ezt rögtön látta Poldi bácsi. Megnézték a római boltíveket, bekukkantottak a két emelet mély pincékbe, hümmögtek, majd kimondták a halálos ítéletet: "500 éves építkezés, igaz, de mégsem műemlék".
Az udvar és a belső helyiségek
Mintha Krúdy Gyula sejtette volna, mi következik. Két héttel korábban, "egy zivataros, sötét éjszakán" kiszökött a kórházból, és Poldi bácsival szótalanul megittak egy üveg jászberényit. Aztán visszament a kórterembe, és egy nappal a fővárosi bizottság döntése előtt, május 12-én meghalt. Ez volt a Tabán első halála.
A régi városrészből egyetlen épület maradt meg (hajdan fogadó, majd kelmefestő műhely), a Döbrentei utca 21. szám alatt álló Virág Benedek-ház. Itt működött tíz éven át a Tabáni Terasz. Idén tavasszal azonban az önkormányzat (sorozatos fizetési késedelem miatt) felmondta a vendéglőt üzemeltető vállalkozás bérleti szerződését. Azóta az épület ablakában rongyos hirdetésfoszlány látható: "Kiadó". Különös módon a Tabáni Múzeum is zárva tart, "műszaki okok miatt". Pedig az nem bérlemény. Időnként megállok az épület előtt és várom, hogy megjelenjen valamilyen hirdetmény. Mi lesz a terasz és a múzeum sorsa? A Tabán meghal másodszor is? Ahogy Tarnay József írta: "Már nem sokáig állnak a falak / Mindent, mi régi, elpusztítanak, / Az apró, csendes kis házak helyét / Gőgös villáknak osztják szerteszét."
Valaki nyugtasson meg, hogy nem így lesz.
Forrás : Heti Válasz 2012 október 18 Vinkó József
Maximálisan egyetértek a cikk írójával. Még nem késő megmenteni,hasznosítani a műemlékkomplexumot. A legjobb formája a megmentésnek a működtetés, még ha ráfizetéssel is, de megőrizni a régi Tabán emlékeit akár múzeumi gyűjteményekben , fotókban,festményekben akár vendéglátása ízeiben.
Szeretnénk hinni, nem az a cél, hogy a folyamatosan romló állapotú épületet a tulajdonos elkótyavetyélje.Valamikor nem is olyan régen 50 étterem ,kocsma, kerthelyiség élt meg a Tabánból. Milyen kor a mienk, ha egyet sem tudunk eltartani?
Az internetes média , mint ha mi sem történt volna, tovább hírdeti a Helytörténeti Gyűjteményt és nyitvatartási idejét, telefonszámát.Íme néhány példa:
Az internetes média , mint ha mi sem történt volna, tovább hírdeti a Helytörténeti Gyűjteményt és nyitvatartási idejét, telefonszámát.Íme néhány példa:
http://port.hu/pls/w/organization.organization_page?i_organization_id=67271&i_city_id=3372&i_county_id=1&i_area_id=27&i_topic_id=
http://bekesest.hu/hely/1545/taban_muzeum/kiallitas
Ugyanez a helyzet a Tabán Terasz esetében is :
Ugyanez a helyzet a Tabán Terasz esetében is :
http://www.diningguide.hu/ettermek/etterem-informacio-288
http://www.etterem.hu/10098
https://maps.google.hu/maps/ms?ie=UTF8&oe=UTF8&msa=0&msid=203564937730999908416.000497d8222d73d9f4022
kassius
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése