Mostani betegsége végzetes volt s május 21-ére virradó hajnali egynegyed kettőkor, épen Budavár 1849-iki visszavételének évfordulóján, közeli hozzátartozói körében örökre lehunyta szemét, a mely hazánk történetének annyi döntő fordulatát látta.” (Görgei gyászjelentése)
Görgei Artúr a tudós tábornok 1916. május 21-én, legnagyobb katonai diadalának emléknapján hunyt el. A világosi fegyverletétel miatt Kossuth árulónak bélyegezte. Ezt a szörnyű, igazságtalan, egy politikus által a közéletbe bedobott vádat 67 éven át viselte méltóságteljes nyugalommal.
1818. január 30-án Toporcon született. Iskoláit Késmárkon és Lőcsén végezte. A fiatal Görgei tanár szeretett volna lenni, de a szigorú, és néha durva apja a katonatiszti pályára kényszerítette. 1832-től a tulni utásziskolában tanult. 1837-ben hadnagy lett a magyar nemesi testőrségnél. Főhadnagyi kinevezését 1842-ben a Nádor-huszárezredben kapta meg. Az egyhangú szolgálatot apja halála után otthagyta, s régi vágyának engedve Prágába ment vegyészhallgatónak. Redtenbacher professzor tanársegédjeként komoly tudományos munkát végzett: megoldotta a zsírsavak homológ elválasztását, fölfedezte a laurilsavat és több komoly folyóiratban is megjelent a kókuszdió olajának zsírsavairól írott dolgozata.
1848 márciusában pályázott a műegyetem kémiai tanszékére. De felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak, a forradalommal rokonszenvezve ekkor hagyta el családnevéből a nemesi y-t, s bár az utókor mindmáig így írja nevét, ő maga élete végéig következetesen a Görgei aláírást választotta. 1848 júniusában századosi rangban belépett az alakuló magyar Honvédségbe. Rövidesen őrnagyként Szolnokon szervezte a Tiszán inneni mozgó nemzetőrséget. Jellacic horvát bán betörése után a Csepel-szigetre rendelték, a dél-dunántúli népfelkelés parancsnokaként.
Görgei határozottan és az érvényben lévő utasítások szerint cselekedett, amikor a pákozdi csatát követő napon, szeptember 30-án a Jellacic megbízásából az osztrákokhoz igyekvő Zichy Ödön grófot rögtönítélő bíróság elé állíttatta és hazaárulóként felakasztatta! Neki, és Csapó Vilmosnak volt köszönhető, hogy Jellacic horvát bán tartalék hadosztálya Ozoránál fegyverletételre kényszerült.
Ezek után az osztrák határon táborozó magyar sereg előőrsét bízta rá. Részt vett a schwechati csatában, ennek elvesztése után november 1-jén tábornokká léptették elő, és a feldunai hadsereg fővezére lett. Görgei új posztján is kiemelkedő katonai képességeket árult el! Hamar „összekovácsolta” seregét, gyorsan és kiválóan manőverezett, hatékonyan használta a tüzérséget, mindig megőrizte higgadtságát és számtalanszor mutatott példát személyes bátorságával.
A Windischgrätz herceg vezette, túlerőben lévő osztrák csapatok elől kénytelen volt visszavonulni, s feladta a védhetetlen fővárost. Vác felé hátrált, itt tette közzé proklamációját (váci nyilatkozat), amelyben leszögezte: a fel-dunai hadtest ragaszkodik a királyra és az alkotmányra tett esküjéhez, gyakorlatilag kivonva magát a Honvédelmi Bizottmány közvetlen rendelkezése alól.
Az osztrák főerőt Debrecen elleni támadástól elvonta, az északi bányavárosok felé indult. Szüntelen harcok közepette eljutott a Szepességbe és a Branyiszkói-hágón áttörve egyesült a többi magyar sereggel. Görgei nem értett egyet Dembinszky fővezérségével, s a vesztes kápolnai ütközet után, a tiszafüredi haditanácsban a tisztek nagy részét maga mögött tudva elérte annak felmentését. (Tiszafüred után Kossuth agyon akarta lövetni Görgeit.)
A magyar fősereg ideiglenes fővezéreként, a betegsége miatt helyettesítendő Vetter Antal altábornagy után (aki április második felében ismét át akarta venni a fővezérséget) – 1849. március 30-tól a tavaszi hadjáratban fényes győzelmeket aratva felszabadította a Duna-Tisza közét és a Felvidéket. A komáromi csatát követően az országhatárra szorította vissza az ellenséget. Ezek után háromhetes ostromot követően, május 21-én visszafoglalta Buda várát.
A Szemere-kormány hadügyminiszterévé Kossuth nevezte ki, rossz személyes viszonyuk ellenére. Görgei nem helyeselte a Függetlenségi Nyilatkozatot sem. A katonai szempontokat előtérbe helyező Görgei és a politikus Kossuth ellentétei nyílt viszálykodássá fajultak. Görgei még Kossuth debreceni ellenzékével is tárgyalt a Függetlenségi Nyilatkozat esetleges visszavonásáról. Az orosz-osztrák erők ellen vívott nyári hadjáratban, július 2-án Komáromnál megütközött császári fősereggel. A csata válságos pillanatában személyesen vezette a huszárok rohamát, egy gránátszilánktól súlyos fejsebet kapott.
1849.július 1-én a Szegedre történő azonnali levonulás vélelmezett megtagadása miatt Kossuth leváltotta a fővezérségről, július 4-én pedig ő maga a hadügyminiszterségről is lemondott. Habár itt is Kossuth hibázott, és nem is kicsit.
Ezután együtt tartotta seregét s elindult a Szegedre, illetve Aradra költözött parlament és kormány után. A több száz kilométeres menet során saját erői négyszeresét kötötte le, de bravúros taktikai hadmozdulataival sem tudott változtatni a kialakult hadi helyzeten.
1849. augusztus 11-én Kossuth teljhatalommal ruházta fel és diktátorrá nevezte ki Görgeit a magyar fősereg temesvári veressége után. Görgei más lehetőséget nem látva, és haditanácsi döntés alapján két nappal később Világosnál (Szőlősnél) letette a fegyvert Paszkevics orosz tábornok csapatai előtt. Kossuth vidini levele alapján – amit az osztrákok is terjesztettek- a széles közvélemény is árulónak bélyegezte.
Miklós cár személyes közbenjárására végül elkerülte a kivégzést. Száműzetésre ítélték, Klagenfurtban tartották házi őrizetben családjával együtt. 1867-ben, a kiegyezés után engedték szabadon. Hazatérve egy ideig a Lánchíd Részvénytársaságnál volt alkalmazva, ezután Visegrádon élt visszavonultan. Életének 99. évében, legnagyobb győzelmének, Buda visszavételének 67. évfordulóján, 1916. május 21-én a budapesti Mária Valéria utcai lakásában érte a halál.
Forrás:http://patacsipilvax.hu/2011/05/21/gorgei-artur-halala/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése