Írta: Perczel Olivér
A képek forrása: Budapest Főváros Levéltára
Budapest lakóinak nagy része szomorúan vette tudomásul, hogy a fővárosi Vidám Park 2013 szeptember 30-án bezárja kapuit. A terület beolvad az Állatkertbe, néhány műemléki védettséget élvező játék (körhinta, hullámvasút) kivételével, amelyek megmaradnak a nosztalgiázni vágyó látogatók számára. Mióta voltak mutatványosok a Városligetben, mikor gyűjtötték össze őket egy kijelölt helyre, kik voltak, és milyen látványosságokkal várták a kikapcsolódni vágyókat? Képzeletbeli sétánk a 105 évvel ezelőtti Mutatványos-telepen ezekre a kérdésekre keresi a választ.
A Mutatványos-telep helyszínrajza, 1908
A Városliget – története során – fokozatosan alakult át szórakoztató parkká. A 19. század elején már megjelent néhány alkalmi mutatványos (gólyalábas, erőművész, kötéltáncos, bűvész, jövendőmondó, céllövöldés) a mai Deák tér környékén. A német színház építésével egyidejűleg, 1808-ban kitiltották a komédiásokat a történeti Belvárosból, így kerültek a kitartóbbak az akkori város szélére, a Városerdőbe, vagyis a Városliget délnyugati sarkába. Később, az 1860-as évektől kezdtek egyre többen kilátogatni a Ligetbe egy-egy nagyobb vásár, népünnepély alkalmából, ahol jelen voltak a hivatásos szórakoztatók is. Tíz évvel később, a parkosításokkal, rendezésekkel egy időben a mutatványosok a térség keleti felére, a Hermina út közelébe települtek. A következő fontos esemény az 1885. évi Országos Kiállítás (a BNV elődje) rendezésének ideje. A szórakozóhelyeket a Városliget északi részére telepítették, míg a délen fekvő területet gyönyörűen parkosították. Ekkoriban az Állatkert is szerződtetett mutatványosokat, különböző néprajzi bemutató csoportokat. A Liget legfontosabb dátuma kétségtelenül 1896, a millenniumi ünnepségek időpontja. Az impozáns bemutató pavilonok mellett külön szórakoztató negyedet építettek fel: Ős-Budavárát. Mulatók, kávéházak, kardnyelők, tűzköpők, táncosnők szórakoztattak itt hétvégi napokon akár 60 ezer embert is.
.jpg)
A Körhinta
A ligeti szórakoztatás átalakítása
A mulatónegyed mégsem volt nyereséges, ezért 1907-ben bezárták. Ugyanekkor vette meg a főváros a szintén csődbe jutott Állatkertet, amely megkapta Ős-Budavára területét. A székesfővárosi Tanács megragadta az alkalmat és az állatkerti építkezésekkel egyidejűleg a mutatványosok problémáját is rendezték. Közgyűlésen elfogadták Vázsonyi Vilmos javaslatát: az Állatkertből kihasították a volt Ős-Budavára területét, a régi Mutatványos-telepen pedig azok a bódék maradhattak, amelyek nem álltak útjában az Artézi Fürdő építésének (a Széchenyi fürdő első üteme 1909–1913 között készült). Akiknek az üzlete az építési területre esett, azoknak parcellákat ajánlottak fel a Hermina út mellett. Az érdekeltekkel való tárgyalások eredményeként 1907 őszére készítették el a mellékelt helyszínrajzon látható területbeosztást. Csak a Műszínkör maradt a régi helyén, új utcát nyitottak a Hermina úttal párhuzamosan, valamint egy kis utcácskát a kettő összekötésére, továbbá az Állatkerti út közepére helyezték a villamossíneket. Így alakult ki a Mutatványos-telep, amelyen a vállalkozók 1908-tól kezdték építetni üzleteiket. Összesen 28 parcellát adtak bérbe, amelyek közül a hét „nem zajos üzem”-et szándékosan a fürdő mögé helyezték. A bérlőkkel tíz évre kötöttek szerződést, különböző árfekvésekben, amelyet a parcelláik nagysága alapján állapítottak meg.
A Nemzeti hajóhinta tervének nézete
Parcelláról parcellára
Az Állatkert szomszédjaként a Beketow cirkuszt találhatta az arra sétáló – az ábrán Cirkusz jelöléssel látható –, amely szintén az építkezések során került erre a helyre. Korábban az Állatkerti úton „visszább” helyezkedett el, de a területrendezések költözésre kényszerítették az igazgatót. Beketow Mátyás orosz bevándorló volt, kezdetben bohócként lépett fel, majd igazgatóként bérelte a ligeti cirkuszt 1906-tól egészen 1928-as öngyilkosságáig. Premierjei mindig teltházzal mentek, jó reklám volt számára, hogy két alkalommal a király is megnézte előadását. Az új épületet a sajtó a megnyitó alkalmával valóságos ékszerdobozhoz hasonlította, külön kiemelték a kókuszszőnyeget és a két és fél méter mély medencét, amelybe 22 méter magasról ugrott bele Antony, a fiatal artista. A cirkuszból kilépve rögtön megpihenhetett, aki megkívánta Lauffer kávéházának termékeit.
A következő kéttornyú épületben a szerelmespárokat vagy a mosolygó gyermekeket örökíthette meg műtermében Helfgott Samu fényképész. Helfgott úr már régtől fogva a Városligetet járta kétkerekű és két szamárral vontatott népszerű gyorsfényképészetével, most pedig a 9. parcellát bérelte. Az „álló fényképek” üzlete mellett magasodó épületben, a Ligetben szintén már korábban megtelepedett Fisch Ferencné impozáns „The Royal Vio nevű bioscope üzletében” peregtek a „mozgófényképek”. A moziban összesen 568 férőhely, valamint karzat is volt. Akkoriban a bejárat előtt frakkos kikiáltók hívogatták a közönséget, a filmeket pedig zongorakísérettel játszották. És, hogy az összemelegedő szerelmespárok az egzotikus természetfilmek, a drámák és a vadnyugati kisfilmek vége előtt felocsúdjanak ölelkezésükből, éles csengettyűszóval figyelmeztették őket.
A rövidfilmek hatására könnyen elcsábulhatott az ember a szomszédos Grünberger csinos kis szatócsboltjának kínálatától, és így finomságokat majszolva ért a mutatványosok utcájának bejáratához. A közterület mindkét sarkán körhintára lehetett felülni; szemből nézve a bal oldali, az Európa Nostra-díjas egykori Scheffner-féle körhinta ma is kipróbálható. Induljunk most befelé az újonnan kialakított utcácskába a baloldalon. A körhintázás utáni szédülésüket nyugtathatták az emberek Stern dohányboltjában, azután a füstöléshez elengedhetetlen kávémérés fogadta az andalgókat. Tovább haladva a legkiemelkedőbb, már távolról is feltűnő, kör alaprajzú épület következett. Itt tekinthették meg az érdeklődők Feszty Árpád lenyűgöző alkotását, a Magyarok bejövetelét. A 15 méter magas és 120 méter hosszú Feszty-körképet rejtő rotunda korábban a Szépművészeti Múzeum helyén állt. Nem lehetett eseményt hatásosabban megjeleníteni a mozi elterjedése előtt, mint ahogyan ez a körkép tette. Sajnos ekkorra már vásári attrakcióvá silányította a filmek terjedő fiktív világa. (A körképet a második világháború súlyosan megrongálta, a Bazilika pincéjébe került. 1996 óta – restaurálás után –, újra megcsodálható Ópusztaszeren.) A körkép után egy cukrászda várta az éhes vendégeket, majd ismét egy körhintás, Kühn Antal tornyos épülete következett. Mellette Klosz úr Nemzeti hajóhintája (18. parcella) kényszerítette könnyű sikongatásokra utasait. Egy kisebb szatócsbolt és egy újabb kávéház mellett elhaladva a látogató máris az utca végére ért, melyet a Barokaldi cirkusz uralt.
Kávéház terve a 20. parcellára
Guiseppe Baroccaldi olasz bohóc és artista egy baleset következtében fél lábát elvesztve települt hazánkba, itt kívánta megcsinálni szerencséjét. Már 1876-tól a Ligetben működött, kötéllel körülkerített téren tartotta produkcióit. Az új helyen felállította „néparénáját és lómutatványos üzletét”, amely évtizedeken át gyermekek és felnőttek legnépszerűbb szórakozása volt. Barokaldi jóval olcsóbb volt, mint konkurenciája, a Beketow cirkusz, ezért hozzá inkább a nép szegényebb rétegei jártak. Miután a betérők végignézték a hosszú, mégis szórakoztató, időnként 40 számból is álló cirkuszi előadást, a másik oldalon, rögtön a Néparéna mellett, a Városi vendéglőt találták. Emellett egy kis átkötő utcán át kiérhettek a Hermina útra, ahol a társas-kocsi állomáson befejezhették az élményekkel telt, de már kissé fárasztó napot.
A kis utcácska másik sarkán, a 23. parcellán a legérdekesebb attrakció: a barlangvasút fogadta a látogatókat. Tulajdonosa Meinhart Court Frigyes, akinek olyannyira sokat jövedelmezett az üzlet, hogy egy év múlva már bővítésbe fogott. 1910-ben átvette Friedmann Adolf (ő működtette korábban az Ős-Budavárát is) Amerikai park nevű mulatóját, és újabb két játék engedélyéért folyamodott a Tanácshoz. Ezek a „Csodakerék” és a „Tobogán” elnevezést nyerték, és hamar népszerűvé váltak. A Hermina út túlsó oldalán található Amerikai Park helyén működő játékok sikerei indokolták az újabb bővítést, és az átnevezés sem váratott sokáig. Így alakult ki az Angol Park, amely a most bezáruló Vidám Park közvetlen elődjének tekinthető, ez azonban már egy következő cikkünk témája lehet.
Plasztikontól a céllövöldéig
Térjünk most vissza a Mutatványos-telepre, ott is Meinhardt barlangvasútja mellé, ahol a szintén neves Fényes família működött. Özv. Fényes Mártonné is régtől fogva részt vett a ligeti szórakoztatásban, néhai férje hozta létre a plasztikont még 1896-ban. Viaszbábok képében mutatták be az alvó fakírt, kannibálokat és mindenféle torzszülötteket. Az özvegy sikeresen vitte tovább a családi vállalkozást, itt az új állandó helyen is engedélyeztette a „viasz-báb-muzeum”-ot, már működő „mozgófénykép” üzlete mellett. Visszafelé bandukolva az Állatkerti út felé még ki lehetett próbálni Pölt Károly céllövöldéjét, mielőtt a sarkon található Klupáti-féle körhintára felült volna az akkori ember. Szemben állt Galó György Műszínköre, amely itt már régi épületnek számított. Ez a fából ácsolt, csak a nyári szezonban működő színház igen nagy népszerűségnek örvendett, mivel előadásai minden népréteg számára közérthetőek voltak. Az út innenső oldalán maradva, megcélozva az Állatkert előtti villamosmegállót, még betérhettek egy kávéra, és itt is volt még egy fényképészműhely. Érdekes az 5. parcella esete, azt ugyanis megbontották, két üzlet osztozott rajta. Itt kapott működési területet Hincz Károly bábszínháza, és mellette a Láng Ferenc-féle „ponny körkocsikázó üzlet” is. Ebből az irányból haladva a Mutatványos-telep utolsó attrakciójához ért a látogató, ami Peckovitsné céllövöldéjét jelentette. Egyes források szerint a lövölde-tulajdonosnő, lánykori nevén Wanzer Annus korábban virágáruslányként dolgozott, és szépségéről városszerte beszéltek. Vagyont mégsem gyűjtött, Kellér Andor szerint temetési költségét a mutatványosok adták össze. Útba ejthetünk még néhány boltot, amelyek itt kínálták portékáikat (dohány, szatócs, cukrász), mielőtt utunk végén felszállunk a Ferenc József Földalatti Vasút kocsijára.
A Vurstli hanyatlása
Láthattuk miként alakította ki a főváros saját szórakoztató parkját, a Mutatványos-telepet 1908-ban. A szórakozni vágyó lakosság megtalálhatta itt a kikapcsolódásra, időtöltésre szolgáló akkori eszközök széles tárházát: volt itt két mozi, két cirkusz, két kör- és egy hajóhinta, két céllövölde, egy bábszínház és a Műszínkör, ezeken kívül a Körkép és a barlangvasút, fényképész és a Plasztikon. Valamint boltok sora: négy kávézó, három szatócs-, két cukrász- és két dohánybolt is.
Szomorú, de tény, hogy néhány év múlva a Vurstli már hanyatlásnak indult. A fentebb említett Angol Park új játékaival, különlegesebb mulatóhelyeivel elcsábította az igényesebb, fizetőképes közönséget. A sajtó szerint csak a legszegényebb réteg maradt a Vurstliban, akik nem tudták az állatkerti és az Angol Parkba szóló belépőket megfizetni. A szegény cselédek, a katonák, az egyszerű iparosok szórakozási igényeit mégis kielégítette a Vurstli, sok hányattatás után is, egészen az államosításig.
Forrás:Budapest folyóirat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése