Krúdy – a sikeres író és kortárs – Cholnoky Lászlót„a lélek, a mámor,az emberfölöttiségek detektívregényírójának, Lovass Gyula a magyar irodalom „Ködlovagjának”nevezte, SchöpflinAladár – a Nyugat vezérkritikusa– pedig azt állítottaróla, hogy „a Prikk mennyei útja című kisregénye az alkoholista lelkiállapotnak olyan mély és hiteles ábrázolása, amilyen talán az egész világirodalomban sincs”. Domokos Mátyás,az Osiris Kiadó irodalmi vezetôje– aki egyik szerkesztôje a most induló Millenniumi Könyvtárnak, –amely Cholnoky László három kisregényét adja most egy kötetben közre a sorozat nyitódarabjaként –Dosztojevszkijhez hasonlítja a céltalan életű dzsentrifiúból lett írót, akinek életét az alkohol alakította, aki a szó szoros értelmében véve hajléktalan volt a századelô Budapestjén, s aki –végül – az egzisztenciális ellehetetlenülésbôl és az ôt üldözô „Mr. Alkohol” elôl a halálba (s mint most a kisregények újramegjelenése bizonyítja),– mára talán a halhatatlanságba – menekült. Lovass Gyula szerint „kissé valószínűtlen embervolt, akinek olyan volt az élete is, mint a mécsláng ördögnyelvecskéje körül imbolygó fénykör. Félig valóság,félig látomás. Reménytelen vergôdése, örök hajszája nem is a mai, de a tegnapi kenyérért, bortól lopott tüzek és mámorok az írásért, az alkotásért. Sajnos ez a nyílt titok már túlontúl ismeretes. Cholnoky László démonikus szívóssággal küzdött ezzel a sorssal, de mire ötvenesztendôs lett,nem bírta tovább. S mint novelláinak hôsei – a drága borisszák – ô is a gyűlölt vízben kereste halált.”
„Cholnoky Lászlót a tabáni szellemek ítélték halálra–" írja – 1929-ben, halottsiratójában Krúdy. A tehetséges és rendkívüli író, a tabáni kiskocsmák törzsvendége, ebben a világban van otthon, „ahol délutánonként azért is szokás az ivóasztal mellett könyökölni,hogy a borivó fiatalkori boldogságaira gondoljon: a kísérteties bormérô helyett álmodozásában szépleányt lásson: a tikkadt szomjúságban a mély pincék borain kívül álomkortyokban is üdüljön a lét valósága elôl:– mondom, a Görög utcában,a régi templom árnyékában,a Kereszt téren, ahol mozdulatlan emberek ülnek a kocsmák félelmetes, de hívogató sötét sarkaiban, már régen tudták Cholnoky László regényes sorsát, mielôtt ô maga ráeszmélt volna.”
S hogy miben állt ez a „regényes sors?”A kishercegi borisszával ellentétben ô nem azért ivott,hogy felejtsen. Azért ivott, hogy „emlékezzen” ártatlansága korára, hogy „vissza tudjon zuhanni, csecsemôkori szép, pompás szomorúságba”,mely életkorban szabad volt sírni, amikor „a könnyek ezer tükrén át” lehetett nézni a valóságot.
Cholnoky papírra gyónta alkoholszeretetének mozgatóját– Bertalan éjszakája című kisregényében is. Bertalannak,makárcsak az írónak,mahhoz kellett az ital,hogy ébren tartsa e gondolati, érzelmi sérülékenységet, ami felsérti a szívét,hogy aztán minden figyelmével a szíve vérének hullásában gyönyörködhessen. Egyébként nem hôzöngô, nem víg kedélyű italozóvolt. „Sorsszerűen, szinte predesztinációs kényszerűséggel ivott és tette tönkre magát. S elkerülhetetlenül közelített a végzetéhez” – siratja el méltatója és barátja. Halála egy rövid tudósítás az akkori napilapokban. A rendôri riporterek így adtakhírt a haláláról.
„Éjjel két órakor egy kopott ruhás, viharvert kalapú, ôsz hajú férfi sétálgatott izgatottan az összekötô vasúti hídon.Egyszerre megállt, kalapját és felöltôjét ledobta, keresztülvetette magát a híd vaskorlátján,s nyomtalanul eltűnt a habokban.” Cholnoky László volt.
„Írósága magyarázatra szorul, mert nyilván akadnak majd műkedvelôk, akik késôbb magyarázgatni kezdik Cholnoky László rejtelmes, emberek által csak átlátszó,de valójában lefüggönyzött irodalmi munkásságát, ha majdan ezek a műkedvelôk a maguk életének kis szemeteskocsiját ugyancsak a föld alá, vagy föld fölött járókristálymadárhoz akarják kapcsolni.”
A Millennium alkalmából kiadott Cholnoky-művek (Bertalan éjszakája, Prikk mennyei útja, Ritter von Toggenburg utolsó csalódása) fellebbentika függönyt, s talán az utókor érdeklôdése is feltámad írói életműve iránt.
(Talán szerencséje, hogy semmilyen politikai idôszakban nem akarta senki életének szemeteskocsiját e kristálymadárhoz kapcsolni!)
Egyébként írói életműve folytatólagos és idôtlen pszichodráma. A magányos, védtelen, felnôni nem akaró felnôttként is az apró gyerekek védettségre, a „bársonysima gondolatok birodalmába”vágyó lelki drámája...
Krúdy a tabáni kiskocsmák rendszeres látogatójaként emlegeti Cholnoky Lászlót.
A Tabánt egy kis avas városrésznek nevezi, ahol még mindig kísértetek járnak.De milyen is volt ebben az idôben a Tabán? Milyen volt az élet ebben a budai városrészben, amelynek „szellemei halálra ítélték ”Cholnoky Lászlót?„A romlásnak jelei a Tabán társaséletének is jellemzôi. A Gellérthegy alatt, félig a sziklákba vájt kunyhó-barlangokban rosszlányok laknak.
A lépten-nyomon feltalálható kocsmák képe és kínálata,nem is beszélve a közönségükrôl, a kikötôi lebujok mintáit mutatja. A közbiztonság itt nappal sem ad okot a közbátorságra” – írja Buza Péter, Az elsô nap Budapesten című remrég megjelent
várostörténeti albumában.
T. Puskás Ildikó
Forrás:Könyvhét 1999
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése