TABÁNI KISKERTEK ANNO

Néhány éve sok szó esik nálunk a kertekről és a kertstilusokról. Beszélünk a geometriai kertről és az újkori díszítéséről, a természetes vagy angol kertstilusokról, a műépítészeti stilus ősi és újkori alakulásairól és e közben megfeledkezünk a kisemberek pusztuló kiskertjéről, a kertek egyik ősi típusáról, a mely az idők folyamán szinte önállóan alakult ki és fejlődött, részben a falun, részben a városban. Mind a két helyen megvan a kisember kertjének a maga eredetisége, önálló alakulása és növényzete. A kisember kertjének önálló típusában bizonyos törekvést látunk a részarányosságra,- - a szabályosságra — a nélkül azonban, hogy a művészi összhangra ez a törekvés számot tarthatna. E törekvés abból a meggyőződésből ered, hogy a kertben rendnek kell lenni. Ez eredményezi a növények elhelyezését az egyenes és a körvonal határai között, tekintet nélkül a növények természetére. Ezektől nem követelnek egyebet, minthogy tartósak, szinte elpusztíthatatlanok legyenek. Ehhez járul a szin és az illat. A színekben az élénk, erőteljes, tiszta színek a jellemzők, a melyek nagy csomókban, foltokban lépnek föl a virágon, az illatban pedig az erős, átható vagy fűszeres illat a kedvelt.

   A virág- vagy növényalak mellékes. A finom kecses alak szinte ki van zárva, ha csak á monda, rege, babona vagy a hit nem ruházta föl valami misztikus jelleggel. Ezek szerint  alakul a növényzet a kisemberek kertjében, úgy a városban, mint a falun. Ez jellemzi Budapest egyik legrégibb városrészének, a pusztulásra szánt Tabánnak kis kertjeit, a melyekből egy kis jellemző tipussorozatot mutatunk
be, megmentve ily módon a régi Budapest egyik eredetiségét.
Az ősi eredeti növényeken kívül az újkori kertészet növényeiből alig jutott valami, csupán ott módosult és keveredett, a hol közvetlenül érintkezett az újabb építkezések folytán a modern kultúrával. Ez a néhány példa azátmenet az ősi eredetiből a modern kultúra terére. A kis, alig néhány négyzetméter kertecskók
eredeti növényzete hozzá alkalmazkodik a Tabán hegyes-halmos, zeg-zugos helyi
viszonyaihoz. A hársfa, a bodza, - - itt-ott százados példányokban, -— az akácz, a galagonya, a juhar, a vadgesztenye, a szil, a fűz, a fagyai, néhol az olajfa, azután a labdarózsa, az orgona és a rózsa. Elmaradhatatlan egyegy ősi gyümölcsfa.

Százados savanyúfái, vagy törökszeder, három-négy méter kerülettel; a
körte, az alma és a birs. A tabáni kertek egyik sz.ép, jellemző cserjéje az örökzöld japáni evonymus, a melyből egyik-másik kiskertben rendkívül nagy példányok díszlenek, részben fedetlenül állván ki a telet, részben takarás által megvédve a kemény fagyok ellen. Megvan e kiskertek különleges fölfutó és kúszó növényzete is : mint a nemes szőlő, az iszalagbércze, az örökzöld borostyán, a kuszórózsa
és a kékvirágos örökzöld. Az illatos, fűszerező, meg gyógynövények sem hiányozhatnak e kis kertecskékből, legalább egy tőnek kell lenni belőlük. A bazsalikom nélkülözhetetlen; de ott találjuk az izsópot is, a rozmaringot, az illatos rezedát, a zsályát és az erős szagú mentát. A díszítő növények és virágok közül első helyen áll természetesen a muskátli, égő piros színeivel, azután jönnek sorban a pünkösdi rózsa, a sárga viola, a szegfű, az égő szerelem, a Kossuth-hajnalka, a mályvarózsa, a sarkantyúka, a napraforgó, a nefelejts, a fehérliliom, a szentáhítat lilioma, a császárkorona, a varázserejű fülfű a bogárhátú házikók tetején, a pulykamóreg, az oleander, a gránátfa avagy pomagránát, mint a régi magyar kertek egyik neves írója, Lippai János mondja. A Tabán kipusztuló kiskertjeinek van
ezeken kívül még néhány jellegzetes növénye a pozsgás vastaglevelű növények csoportjából: kaktuszok, a melyek festői módon illeszkednek bele a hepe-hupás hegyoldalba szinte bevésett kis kertecske keretébe. Csaknem mindegyikben látni egy-két gömbkaktuszt, kígyó meg fáklyakaktuszt. A sokat és hálásan virító
nagyvirágú  leveles kaktusz • - Phyllokaktus Ackermanini - - nagy példányai, meg a százéves aloé (Agave Americana) kis és óriás példányai csaknem minden egyes tabáni kertecske jellemző sajátja.

Föltaláljuk e kiskertekben, vagy a kicsiny házacskák ablakaiban a tengeri hagymát és az elpusztíthatatlan örökzöld leve¬
lesnövényt, az Aspidistrát. Mindezek a növények a specziális helyi viszonyokhoz alkalmazva, minden szabály és rendszer nélkül vannak elhelyezve a térnek lehető legnagyobb mértékű kihasználásával. Sokszor alig másfél vagy két négyzetméter az udvar kertecskéje, gyakran egy méternél sem nagyobb, de azért ott díszlik benne egy sor növény, vagy egy cserje, egy magányos fa, vagy néhány cserép
virág, vagy egy százados fa foglalja el az egész~kis udvart, hatalmas ágaival befedve az apró házat és udvart

 K. A.

Forrás :VASÁRNAPI ÚJSÁG 1909 JÚNIUS 27