BOLDOG ÚJ ÉVET !!

Fővárosi tárcza anno 1876 január

Ha van valaki széles ez országban, akit uj év napján nem üdvözölnek ama ( nemzedékről nemzedékre szálló stereotyp) köszöntési formulával „Boldog új évet kívánok": akkor az valahol a lomniczi csúcs egyik sziklaodújában lakik, s a prédára leselkedő saskeselyűn  kivűl nem lát élőlényt maga körül. 

      Boldog isten! Ha csak egy százezred rész teljesülne is az uj évi jó kivánatokból, melyekben persze leggyakrabban csak a sima, semmitmondó frázis szerepel: Magyarország egyszerre a boldog emberek hazájává válnék. Ideges emberek jól teszik, ha karácsony körül elhagyják a fővárost, s csak január második hetében térnek vissza. Mert azzal semmit sem érsz még el, ha uj évkor olyan láthatlanná teszed magadat, mint a Niebelung-ének Siegfried-je, mikor magára vévé a ,,Tarnkappe" (1)Azok az uj évi köszöntők, kik a „boldog uj évet kívánok'1 elmondásából jövedelmező foglalkozást űznek, nem olyan anyagból vannak gyúrva, hogy megpuhuljanak, a miért új év napján nem találhatnak föl, vagy nem férhetnek hozzád. Oh, az ő mellöket az állhatatosság, kitartás és tolakodás .„hármas ércze" borítja. 
Nekik mindaddig új év napja van, míg csak el nem mondták neked köszöntésöket s kezedbe nem nyomták a köszöntő jegyet, ha mindjárt új év után nyolcz nappal történik is ez. S ez nem annyira gratuláló jegy, mint inkább végrehajtást rendelő végzés egy-két forint erejéig. Nem utasíthatod vissza, mert sértést követnél el valakin, a ki utóvégre is „boldogságot" kivan neked. Nem gyűrheted zsebre, a nélkül hogy le ne fizesd a szokásos sarczot, mert lázadó lennél egy az egész világon dívó szokás ellen, mely megrögzöttebb a járványnál. Nem adhatsz kevesebbet, mint a mennyit ugyané kérlelhetlen zsarnok: a szokás állapit meg, mert különben „piszkosság" és zsugoriság hírébe jutnál. Tehát fuss (falura) vagy fizess: ez az egyedüli alternatíva!

A  papir- és nyomdaiparra persze nagy áldás lenne, ha az év csak egy hónapból állana. Mióta divatba jött, hogy minden rangú és rendű egyén nyomasson köszöntő jegyeket: nyomdáink az év utolsó hónapjában túl vannak terhelve munkával. Csodálatos, hogy minő foglalkozás emberei kivannak most már neked színes papírra nyomtatott uj évi boldogságot: a házmester, a szénhordó, a kéményseprő, az újságkihordó, a borbély, a szabóinas, a hordár, a hivatalszolga, a szemétkihordó s igy tovább a végtelenségig. Aztán bekoczogtatnak hozzád olykor soha nem látott, elég tisztességesen öltözött emberek is, kiknek voltaképpen semmi foglalkozásuk sincsen, veled soha semminemű összeköttetésben sem álltak, s egyedül egy fél vagy egész forintot szándékoznak kicsikarni tőled. 
S e pénz-, illetőleg borravaló-szomjas hadseregtől, mely ostromolva tart lakásodon, nem lehet menekülnöd, ha uj év napján lakatot függesztesz is ajtódra. Az ostromzárt nem tarthatod ki soká, mert teendőid elszólítanak hazulról, barátok, ismerősök s egyéb látogatók jöttét várod, 8 ajtód nem lehet folytonosan bezárva, mint a börtön. Ani az ostromló had beállít hozzád napok múlva is, mikor már rég elfeledted, hogy uj esztendőben élünk. 
Eltávozni  hazulról  új  év napján szintén czéltalan  taktika. Nem  ugy  élsz, mint egy  karthausi, hogy ne  volnának  ismerőseid a nyilvános  helyeken.  Egy-egy elzüllött életű iskolatárs. aki  most egykori hurutjain élősködik, egy-egy szegény  ördög, „kit sorscsapások üldöznek'-: elfognak az  utczan,  s  megsarczolnak kisebb-nagyobb összeg erejéig. Hasztalan mentegeted magadat, hogy nincs pénz nálad, otthon feledted tárczádat, vagy nem Kaptad meg meg fizetésedet. Új év napján ily mentség, ha megtelelne is a valónak, csupa hitetlen Tamásra talál. Mindenki meg van győződve róla, hogy uj évkor kell pénzednek lennie. A legtürelmeaebb  hitelezők is  ráizennek e napon adósaikra.  Füszerárus,  gyógyszerész, szabó, varga, könyvkötő, könyvárus  stb. megküldik számláikat. Új év napján, ha törik, ha szakad, kell pénzednek lennie, különben te vagy az emberek legnyomorultabbja, kinek jobb lenne valahol elrejtve a Sahara egyik oázisán élni, hol talán meg nincs divatban az  újévi  köszöntés. 
Kávéházban, ha csak egyszer láttak is ott az elmúlt év alatt, feketéd vagy kapuczinered .melle csinos naptarocskát fektetnek, melynek czimlapjárol arany betűkkel vigyorog rád: „Boldog uj evet kíván az x.y. kávéház személyzete." Egy forintért megtarthatod a takaros jószágot emlékbe. .Négyszerte vagy ötszörte nagyobb sarczot kell azonban fizetned, ha a kávéház törzsvendégei köze tartozol. Igaz ugyan, hogy Flórian, a föpinczér, Jean, a Kávéhordó és Muki, a billárd-markör naponként is megkapják tőled a borravalo-obolusokat, a mi egy éven át tekintélyes összegre rúg, hanem azért neked új évkor mindhárom szolgáló lelek várakozásának kielégítésére szinten bele kell markolnod erszényedbe, még pedig jóval mélyebben, mint egyébkor. Jaj neked, ha zsugorian méred ki a borravalókat! A méltatlankodó triumvirátus haragja üldözni fog egész evén át. Kapuczinered mindig világosabb lesz, mint a milyennek szereted; kedvencz lapodat csak hosszas várakozás után kapod meg; zsemlyekosiinuiba két napos kifliket csúsztatnak, Muki pedig okvetlenül mindig a legroszabb dákot togja kezedbe nyomni. 
Vendéglőben nem rögzótt ugyan meg meg a köszöntés szokása oly alakban, hogy az étlappal együtt gratuláló jegyet is fektetnének tányérodra. Ú j ev napján azonban minden pinczérarcz ragyog a mosolytól és szeretetreméltoságtól, cofumousi feszültséggel várva a pillanatot, melyben zsebedbe nyúlsz a borravalóért. A pinczéri képzelem e napon bizonyára csupa „Floresröl" almadozik. 
Levélhordóink a téli hideg daczára beleizzadnak a munkába: a rendes mennyiségen kivül széthordani az új ev alkalmából boríték alatt postára adott tömérdek látogató-jegyet. Ez udvarias szokás, mely nem tagadhatja meg franczia eredetét, most már annyira nieghoiiosult a fővárosban, hogy maholnap a szakácsnék és szobaczicusok is "ily úton fogják kifejezni úrnőiknek új évi üdvözleteiket. Merkúr magyar. királyi. küldön-czei azonban örömest futnak duzzadó bőrtáska-jukkal egyik háztól a másikig. Hiszen uj év napján nemcsak levelhordói, hanem irói, illetőleg Könyvszerzői minőségükben is bemutatják magukat a t. ez. közönségnek, megörvendeztetve azt száz-eves adomák gyűjteményével, a szerző helyett boldog új évet kívánó postakönyvben. Zúgolódás netkül  Váltod magadhoz a könyvecskét. A levélhordó egyike azon keveseknek, kikről új évkor nem szeretünk megfeledkezni. A ki házunknak majdnem mindennapi vendége — s olykor mily nyugtalanul és sóvárogva várt vendége ! — az megérdemli a hálás megemlékezést új év napján. 

„Boldog új évet kívánok!" — hangzik előtted, mögötted, körüled a folyosón, a lépcsőn, az udvarban, az utczán, szóval a hol s a merre megfordulsz. Zsuzsi és Fanni, egy-egy csöbört tartva kezökben, a vízvezetéki csap előtt, hol ma először találkoznak, kivannak egymásnak kölcsönösen boldog uj évet. Rájuk fér. Az egyik kezében hitvány cserépdarabokká válik minden edény, a másik meg rendszerint megkozmásodni enged minden rántást. Boldog új évet kivan a házmester tót mindenese is az urasági szolgának, s maga számára föllelné e boldogságot az új esztendőben, ha a hetyke inas odaadná neki urának félig elszívott s aztán eldobott szivarjait ajándékba. 
..Adjon isten a mi nincs, ez új esztendőben” — kívánhatják egymásnak a hazafiak, jó termesre, független magyar bankra, önálló vámterületre s meg sok egyébre gondolva. „Adjon a mi nincs" — gondolja magában Tisza. Kálmán is, sietvén napirendre tűzetni a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslatot. S mert a remény olykor magasan lobogó, olykor alig pislogó — bár azért soha ki nem alvó lángja így új év körül rendszerint melegebben hevíti az embereket: jobbat várunk 1876-tól, minta mit 1875 nyújtott. 
Bár lenne úgy, mint régen volt, s kiderülne mielőbb a magyarnak! Bor és búza feküdje meg minden gazda pinczéjét és kamráját. Fehér czipót süssön a gazdasszony, s hizott röfögök szalonnáját es sonkáját  akaszsza  szögre a zsellér is. Teljék mindenkinek adóra, ruhára, gyermekek nevelésére, s csörögjön megint ezüstpénz a tulipántos láda fenekére rejtett régi harisnyában. Éljen jó napokot minden ember fia, a ki nem rest emberül hozzá látni a dologhoz, s kérgessé törni tenyerét a szorgalmas munkában. Szabaduljon ki minden igyekvő magyar ember az uzsorások körmeiből, s legyen mit aprítani a tejbe. Ne népesítsék lakásukból kizavart, keresetnélküli családok ez egykor tejjel és mézzel folyó ország városai és falvainak utczáit. Legyen ritka a koldus, mint a fehér holló s napszámos kezében ne szüneteljen ásó és kapa, mesterember kezében pedig kalapács, olló, dikics, munkahiány miatt. Ne perdüljön meg minduntalan az árverezés dobja mágnások kastélyában, magyar urak ősi kúriájában, kereskedők boltjában, gazdaember gunyhójában. Gyarapodjék a magyar, számban es erőben, értelemben es jólétben. Szédelgők és lelkiismeretlen üzérek ne halászszák ki szorgalmas emberek zsebéből e megtakarított filléreket. Járvány és árvíz, szárazság és tűzvész ne dúljanak ez országban. 

A haza pedig, mindnyájunk édes anyja es drága szemefénye, heverjen ki minden bajt és szerencsétlenséget, amit kuruzslók és politikai csodadoktorok okoztak neki, s támadjon mielőbb új, jobb életre. Úgy legyen! Egy nemzet óhaja ez, mely új év napján az elborult, de még nem reményvesztett keblek melyéről égnek száll. S ezt óhajtva te is: most már idéző jelek nélkül rebeged fohász gyanánt:  Boldog új évet kívánok! 

Borostyáni  Nándor.
Forrás: Vasárnapi Újság 1876  január  2

(1)  Nem kalap,hanem láthatatlanná tevő köpeny