A HÉT FILMJE: MESEAUTÓ, 1934

Szűcs János bank-vezérigazgató nagy nőcsábász, de ezúttal szeretné messze, távol a világtól és a nőktől egy hónapos szabadságát eltölteni. Mielőtt elindulna, egy remek Adler autót vásárol 20 000 pengőért, amikor az autószalonban nézelődő ifjú hölgy felkelti az érdeklődését. Szűcs úgy intézi, hogy a lány, Kovács Vera, a kis gépírólány a bankjából, kapja meg az autót nyeremény gyanánt (mint a „tízezredik” vásárló), s anélkül, hogy elárulná kilétét, a lány sofőrjéül szegődik, mert szeretné, ha a lány a rangja és a vagyona nélkül is megszeretné. A pár Lillafüredre indul. Itt Vera az osztályvezetője révén megtudja, hogy akit ő sofőrnek hitt, az valójában a bank vezérigazgatója. Mivel úgy gondolja, hogy csak egy tréfa vagy fogadás tárgya volt, Vera a másik férfival vacsorázik (aki a bank vezérigazgatójának mondja magát). Azonban végül otthagyja, és visszatér a „sofőr”-höz, akivel azon nyomban eljegyzik egymást.



SzereplőK

Perczel Zita (Kovács Vera)
Gombaszögi Ella (Kerekes Anna, a vezérigazgató titkárnője)
Tolnay Klári (Sári, Vera barátnője)
Törzs Jenő (Szűcs János, a bank vezérigazgatója)
Kabos Gyula (Halmos Aladár, osztályvezető a bankban)
Berky Lili (Kovács mama, Vera anyja)
Gózon Gyula (Kovács papa, Vera apja)
Komlós Vilmos
Herczeg Jenő, (Péterffy, az autószalon tulajdonosa, Szűcs János barátja)
Pethes Sándor, sofőr

Gombaszögi Ella


(Bp., 1898. dec. 27.–Bp., 1951. nov. 12.): színésznő. A SzAk-n kapott diplomát. 1913-ban a Vígszínház szerződtette, 1924-től 1929-ig a Magyar Színház tagja volt. Ezt követően szerepekre szerződött: 1925-ben, 1932-ben, 1934-ben és 1937-ben a Belvárosi, 1927-ben, 1929-ben, 1931–32-ben, 1936-ban a Fővárosi Operett, 1930-ban és 1935-ben a Király, 1932–33-ban, 1936-ban a Magyar Színházban, 1931-ben a Komikusok Kabaréjában, 1930–1934 között, 1936–37-ben és 1940-ben a Víg, 1934–35-ben az Andrássy úti, 1936-ban a Művész, 1938–39-ben a Pesti, 1939-ben az Andrássy Színházban lépett színpadra. 1939–40-ben a Dunaparti Színpad, 1940–41-ben a Fővárosi Operettszínház tagja volt. Csak 1945 után folytathatta pályáját. 1945–1947 között a Fővárosi Operett, 1946-ban a Víg, a Belvárosi, a Medgyaszay és a Pesti, 1947-ben a Művész Színházban, 1945-ben a Royal Revü Varietében szerepelt. 1947–1949 között a Víg, 1949-től 1951-ig a Madách Színház művésznője volt. 1951-ben a Nemzeti Színházban vendégszerepelt. Kezdetben jellemszerepeket alakított, de egyénisége és megjelenése, eszköztelen, mély jellemábrázoló készsége a komikai szerepekben kitűnően érvényesült. Ő teremtette meg az 1930-as évek „komika ideálját”. Ezt a típust számos filmben is eljátszotta. F.Sz. Sári (Szomory D.: Hermelin); Mariska (Szép E.: Vőlegény); Elza (Molnár F.: Az ördög); Sári (Heltai J.: A Tündérlaki lányok); Gizike (Hunyady S.: Lovagias ügy); Mici (Eisemann M.: Meseáruház); Kukuskina (Osztrovszkij: Jövedelmező állás); Anarda (Lope de Vega: A kertész kutyája); Krisztina (Mikszáth K.–Benedek A.–Karinthy F.: A Noszty fiú esete Tóth Marival).
Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon

Történet Gombaszögi Elláról,saját elmesélésében:

Elluska amint leveti a színpadi kellékeit, rögvest teljesen hétköznapi nővé, vagy inkább asszonnyá válik, kerülve mindenféle sztárallűrt. Ennek igazolására meséli egy ízben, hogy a Vígszínházból sietne haza, és a színészbejáró elől néz körbe fázva, hogy kit lehetne taxiért küldeni. Pöttöm kis gyerek ácsorog a kapu előtt.
- Mit keresel itt?
- Autogramot gyűjtök.
- Most kitől akarsz autogramot?
- Hát, aki jön...
- Na, szaladj a sarokra, hozz egy taxit, és akkor adok én is autogramot. 
A gyerek gyanakodva végigméri.
- Maga kicsoda?
- Gomba vagyok.
- Hát akkor menjen csak maga azért a taxiért.
- Hé, öcskös, nem kell az autogramom?
- Kell a fenének... Mit kezdjek vele. Gomba? Még ilyet...
- Hogy mit kezdjél Gombaszögi Ella autogramjával? Nahát...
A gyereknek felcsillan a szeme.

- Hát, nem bánom, amíg én hozom a taxit, maga meg szaladjon föl, oszt hozzon egy autogramot a Gombaszögitől...

Forrás:Wikipédia, Gombaszögi Ella