MÉLY PINCE "AZ UTAZÓHOZ"

(utópia)

ESTI NAPLÓ

 1933 08.29 53. évfolyam 1148.oldal

A tabáni kisajátítások jelenlegi állása-Szétröppennek-e a vendéglősök a szélrózsa minden irányába vagy továbbra is kellemes estéket tölthetünk el egy pohár kadarka mellett?

tárca

Most, a  városrész bontása idején az ottlakók, a kereskedők, kocsmárosok, mesteremberek legfőbb témája a bontás dátuma, mikéntje, időpontja  meg a lehetőségek taglalása, hogyan lehetne kikerülni a kikerülhetetlent. Bár az időpontot többször bejelentette a főváros, eleinte nem vették a dolgot komolyan. Mikor aztán a napilapokban nyakra-főre újabb és egyre közelibb időpontok láttak napvilágot a várható kataklizmáról, megbolydult az egész Tabán, mint bottal ingerelt darázsfészek. Szinte izzott a levegő a feltörő méltatlankodástól. Egymáshoz futkostak szomszédok és távoli ismerősök újabb és újabb hírekért, ki kapott már végzést, netán felmentést saját ügyében. Persze hogy a kocsmárosok voltak a legjobban értesültek. Némelyik jóelőre bebiztosította magát, új helyiséget keresett a környéken, mások látván a forgalom folyamatos hanyatlását - ne felejtsük el, lassan szisztematikusan vagy húsz éve folyt már a kisajátítás házról-házra, romlott az épületek állaga, tilos volt bármi némű felújítás vagy toldaléképítés, nem beszélve új házak építéséről-. Folyamatosan költöztették  ki a régi lakókat. Az igazi pánik akkor tört ki, midőn a hat legnagyobb vendéglő a múlt év novemberében megkapta a végső ukázt bérleménye elhagyására 1933 májusi határidővel.(a legnagyobbaknak 6 hó felmondási idejük volt, a kisebbeknek csak negyedév). Nagyobbak voltak az Albecker, Avar Mihály vendéglője az Obsitoshoz, a Brandics, a Három Hetes, Kakuk, a Hadnagy utcai"Vén  szederfához" ismertebb nevén a Marada. Az Albecker a végsőkig kitartott, Schreil Győző még a régi helyén akarta megtartani leánya lakodalmát, nem tágított. 

Az új Kakuk az Attila krt 22-ben

Új helye már épült a Kakuknak, friss szórólapokat is rendelt  az elkövetkező ünnepélyes megnyitóra  Az Attila körút 22 alatt teljes gőzzel folyt az új Kakuk kialakítása, a betérő meszesládákon és kőműves palló halmokon bukdácsolhatott át, Maradáék is erősen kerestek másik helyet maguknak.Az Avar nevéhez stílszerűen a közeli Avar utcába készült áttenni székhelyét, hol jóelőre egy hangulatos kis helyet a fiával lefoglaltatott. Brandics az Alagút közelében készült fészket rakni magának és közönségének, legalábbis előrehaladott tárgyalásokat folytatott ez ügyben, kissé sokallva az eladó ajánlatát.De már körvonalazódott a megegyezés. Egyedül a Három Hetes döntött véglegesen a bezárásról, mondván- 
nem lesz itt élet a bontás után-!.

A többiek máris kezdték csábítgatni a vevőkört, biztos ami biztos, hiszen a vendégekből  éltek

A tulaj által kiürített Mély Pince még az utolsó percekben is festők kedvenc témája

     Nem tartozott a legnagyobbak közé, de minden kétséget kizáróan a városrész leghíresebb kocsmája -a Mély Pince is- erősen törte a fejét a legoptimistább és olcsó megoldáson, mely a lehető legkisebb lemorzsolódással átmenti a vevőkörét a jövőnek. Kívülről semmi sem mutatta a higgadt Bormérő nyomasztó gondjait, de agya lázasan zakatolva ontotta a vadabbnál vadabb ötleteket a projekt megvalósítása érdekében. Azt se lehetett ráfogni, hogy utolsó pillanatban Hübele Balázs módjára fejetlenül kezd kapkodni a bajt elhárítandó. Az első kósza hírek felröppenésekor -még 1931-ben- szép csendesen elballagott a Fehérsas téri  papírkereskedésbe, kinézett magának egy viaszosvászon fedelű füzetet és a májusvégi esti szürkületben, mikor az utolsó zörgő őszi  faleveleket is végleg földre parancsolta a vendégeket távol marasztaló zápor, tintába mártva pennáját régimódi gyöngy- betükkel bevéste balfelén az első szétnyitott lapra: (utódainak szánva az alábbi pár sort, útbaigazítás gyanánt)

Kedves Gyermekeim+

E konyv ,ha majdan nem leszek többé , arra emlékeztessen titeket, hogy apátok egyszerű kis tabáni "Mélypince " vendéglőjében 1918 óta a Társadalmi és Szellemi élet kiválói között, kik részben törzsvendégek, részben vendégként fordultak meg, és büszkén hirdetem,hogy valamennyi vendég tiszteletét és megbecsülését bírtam. Ezért is, ha már anyagi javakat nem hagyhatok reátok, ezzel a könyvvel majdan büszkén odaállhattok ember és világ előtt, hogy apátok a Poldi bácsi, anyátok a Poldi néni mindenkitől szeretve és tisztelve voltak.

Budapest 1931 május 23.-án

a vendégkönyv szakadozott lapjai

A jobb oldal tetejére pedig minden teketória nélkül odafirkantotta:

Vendég névsor 1918 óta....

A Bormérő minden ügyletét kellő gondossággal  intézte  és kétszer is meggondolta, megfontolta cselekedeteit, nem úgy mint császára, aki  mindent meggondolva és megfontolva végül is elhamarkodott döntésével  egy világháborút robbantott ki , végezetül önnön birodalmát juttatva csődbe.

    Kocsmárosunk minden valamire való nevezetes vendég orra alá dugta a füzetkét, s azok a csopaki rizlingtől meglehetősen kábult pityókás  hangulatban kaligrafálták a vendégkönyvbe : soha nem érezték magukat oly jól , mint itt, e szerény berendezésű korcsma pirosabroszos asztalainál a fölséges nedű kortyolgatása közben, szalonnát kolbászt, zöldpaprikát ropogtatva. Híres írók, költők, esperes plébánosok, a napilapok hírhedt robotosai, zeneszerzők, szobrászok és kiérdemesült tenoristák, főorvosok áradoztak a hely belbecséről, hangoztatva a házigazda érdemeit és hogy a helynek az idők végezetéig állnia és virulnia kell -olvashatatlan szignójukat firkantva a végére.

Ám a hely fennmaradásának megerősítésére  leginkább Seemayer Vilibald professzor látogatása adott szakértői nyomatékot. A derék tudós - miután leballagott a pókhálos palackoktól roskadózó grádicsú  pincelépcsőn és a viaszgyertya vibráló fényében meggusztálta az öles boltíveket- határozottan állította, aggodalomra semmi ok, ez itt legalább négyszáz éves műemlék, tilos lebontani, itt fog állni az idők végezetéig, punktum. Alapos ember lévén az őszhajú Bormérő a tényről azonnal tájékoztatta a helyi előljáróságot, s mivel nem jött válasz, a Közmunkák Tanácsát is hasonló tartalmú beadványokkal ostromolta, hangsúlyozva a műemlékvédelem fontosságát értékeink megóvásában, nem felejtve el a megemlíteni a professzor szakértését. Az ügyiratok megfogalmazásában némely híresség is közreműködött, melléktermékként néhány csepp bort lötybölve a levélpapírra, melyet a kocsmáros kézfejével méltatlankodó pillantások kíséretében akkurátusan letörölt A fogalmazványokkal és vendégkönyvvel a hóna alatt addig-addig járt a hivatalos szervek nyakára, míg azok  háromtagú bizottságot küldtek ki az ügy végleges lezárására.

Nem műemlék , -az 1700-as évek végén épült !- hangzott a megfellebbezhetetlen végső ítélet a processzió látogatása után a korcsmáros mérhetetlen szomorúságára és ezzel ő is egy táborba került a többiekkel, akinek talpára útilaput kötöttek; a legrégibb, egyben leghíresebb tabáni kocsma mítosza szertefoszlani látszott.

Ám a zsámbéki származású kocsmárost , akinek a román fronton sokszáz harcoló infanterist mindennapi betevőjét kellett napról napra előteremtenie  szinte hozzánőve a gulyáságyúhoz,-mely mindennapi harceszköze volt-, nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladja a harcot. Fogát összeszorítva új és új ötleteket csiholt ki magából ,hogy rátaláljon a végső megoldásra. Egyre jobban szorítja mostanság  az idő is , a többiek lázas sürgölődése, az elutasító végzések. Reméljük az ügy a jövőben az összes fél megelégedésére végső nyugpontra jut, s a tabáni kocsmák kellemes szolgáltatásait a nagyérdeműnek az eljövendőben sem kell nélkülöznie! Feszülten figyeljük a fejleményeket...

kisfirkász

              **************

ESTI  NAPLÓ

1933 10. 2.  53.évfolyam   1362.oldal

Hogyan játszotta ki egy leleményes korcsmáros a kilakoltatási végzést?Valóban ez lehet az üdvözítő megoldás?Felelősségre vonható-e az ügyben a BESZKÁRT?

Helyszínre küldött tudósítónktól

Az ódon városnegyed megszüntetése körüli eseményekről és azok visszhangjairól lapunk kezdettől fogva részletes és kimerítő tudósításokban számoltunk be az olvasónak minden érdekelt fél véleményét felvonultatva. Szerkesztőségünk napjainkban is feszült figyelemmel kíséri a fejleményeket, nem mulasztva el azok ismertetését a közvéleménnyel, mely részvéttel és együttérzéssel viseltetik a felszámolt, kövenként szérthordott otthonok lakóival, a világgá zavart hentesek, szabók, suszterek  egyéb iparosok iránt, de különösen fájlalja a bezárt csapszékek üzemeltetőit. Többszáz éven át oltották szomját, bennszülött és arra tévedő vendégnek, emberek tizezreinek nyújtottak felüdülést telt ónkupákkal, habzó sörös, gyöngyöző boros üveg poharaikkal. Ezért is szívünkön viseljük  minden egyes korcsmáros kizsuppolását, tragédiáját. Természetesen helyt adunk a hivatalnak is álláspontja ismertetésére.

 Váratlan fejlemény             

Ma a szomorkás hajnali szürkületben korán munkába indulóknak különös látványban lehetett részük. Az Erzsébet híd felől lekanyarodó sinpáron robosztus tömegével egy diszkréten kivilágított villamos fordult be a Döbrentey tér felé enyhe jajszóra késztetvén a síneket. A Rácz Fürdő előtti  megállóban álmos szemű koránkelő várakozók alig hittek az eléjük táruló látványnak.

A Beszkárt hagyományos favázas, dupla motorkocsis villamosa lassan méltóságteljesen gördült be a megállóba homlokán  DREHER emblémával, ablakok alatti oldalsávjában  egy hatalmas "CSOPAKI RIZLING" feirattal. Őszhajú, báránybőrbekecsbe burkolt kocsmáros ált a vezetőfülkénél, kezelte az ellenállásszekrény forgatókarját. Lassan,némi fékcsikirgással  állt mega szerelvény.Kiakasztottam a lépcső biztonsági vasrácsát, felkapaszkodtam a peronra. Néhány vendég az utastérben az ablakoknál üldögélve vidáman koccintott. Aki közelebb hajolt, piroskockás abrosszal letakart asztalokat vehetett észre, az asztalokon dőlésbiztos tartókban  remegő félig üres borospalackokat.

Hová az irány_?- kérdezték többen óvatosan érdeklődve..

Az őszhajú készségesen válaszolt- Menetrend szerint közlekedünk a Keleti - és a Déli vaspálya között- a szokásos megállók érintésével. Felszállás előtt felpillantva a villamos áramszedői felé többen megdöbbenve konstatálták a régről jól ismert cégtáblát:

-Vendéglő a Mélypincéhez, alapítva 1549-ben

Ámuló tekintetünket látva a korcsmáros készségesen felvilágosított:

-Igen, ez ugyanaz a vendéglő amely itt nem messze a Görög és Fehérsas utca sarkán üzemelt az elmúlt századokban. Kicsit szűkebben vagyunk,de mindent ugyanúgy rendeztünk be, mint azelőtt. Még a fürjmadár kalitkáját is áthozattam.

Külön bekereteztettem Gyula* bácsi bejegyzését itt eltöltött szép napjairól, persze külön pihenőszobára nincs hely, de a családi törzsasztal, ha szűkebben is, elfér.

-Az élet megy tovább, a betérő vendégnek helyet kell adni, ebben semmiféle végzés nem akadályozhat meg.- dörmögte tömött bajusza alatt.

További firtatásunkra részletesen elbeszéli hogy a BESZKÁRT-tal hároméves koncesszióban állapodott meg, havi elszámolásban.

-Talán lendít a forgalmon, hogy nem egyhelyben állunk,  a teljes viszonylaton szolgáljuk vendégeinket két pályaudvar között. Bár én aggodalmaskodtam a mozgó jármű rázkódása okozta problémák miatt, de a villamos üzem vezérkara megnyugtatott: Már dolgoznak olyan technológia kifejlesztésén, mely az oldalfalra fejjel lefelé rögzített palackokból és szódásüvegekből csappantyúval záródó csöveken át a vendég automatikusan a poharaiba töltheti itókáját,vagy ennek megfelelő arányú keverékét. Rájuk hagyom, a technika fejlődésének jobb nem ellenálni...- vélte barátságos mosollyal.
Hatalmas ötlet-villant át agyamon-a vendéglátás mobilizálása-végtelen lehetőségeket rejt magában- hosszabb távon akár borfesztivált is lehetne rendezni pl.egy Kőbánya alsó - Sátoraljaújhegy viszonylaton! - de nem fejtettem ki hangosan elképzelésemet.

-Mit szólt mindehhez a Közmunkatanács? Tarthatja-e a Mély Pince ezen lépését rendelete kijátszásának-?

- Semmiképpen! Kínosan ügyeltünk a vonatkozó rendeletek betartására. Különben is, a Mélypince kft a bontási területen nem foglal talpalatnyi helyet sem, csak áthalad rajta, hogy elérje közönségét. És ez a lényege az ötletnek, működési területünket kiterjesztjük a viszonylat teljes hosszára.

Sajnos ez avval jár, a Mély Pince már csak a nevében a régi, le kellett   mondanunk a több emelet mély pincebázisról, raktárunkat csak a végállomásokon tudjuk feltölteni, de számolunk a patinás név iránti lojalitással a megértő törzsközönség részéről-.

.

- Tanúsíthatom , a vendéglátás nívója a régi békebeli időkre emlékeztet, a villamos hátuljában jégszekrény gondoskodik az italok megfelelő hőmérsékletéről, a szomjas és éhes vendég ellátását útközben pár fillérért rendelhettő hideg étel (kolbász, szalonna, hagyma, sajt és egyéb ínyenc harapnivaló) is biztosítja meglepően -ismétlem olcsó áron, -mint az korábban is szokásban volt a patinás korcsmánál.

-Hogy aztán három év múltán -a koncesszió lejártakor - mi lesz majd, az még a jövő zenéje! Az utódom - mivel én három esztendő múltán  nyugdíjaztatni szándékozom magam-bizonyára szintén meg fogja vívni a maga harcát a Mély Pince név méltó fennmaradásáért.-fejezte be az interjút az ősz tulajdonos .

A következő megállónál leszálltam, alig tudtam átverekedni magamat a felszállók között a hátsó, leszálló  peronig. ahol páran teljesen szabálytalanul tujáztak. Kinek ne esne jól egy feles, vagy munkaindító hosszúlépés mindennapi szorgos tevékenysége kezdetén?A csapossegéd nem győzte a rendeléseket. Intettem a megállóból lassan kigördülő villamosnak, a vezető búcsúzóul rácsapott egy párat a csengőre. Az ismerős dallam betöltötte a meggyötört völgyet és lassan halkuló hanghullámokban  felszállt a villanyos vezeték fölé a magasba!

Éreztem, az üzlet sínen van!

kisfirkász

*Krúdy Gyula író, a Mély Pince nemrég elhunyt törzsvendége

Bocsásson meg a kedves olvasó, ha netán a dokumentum stílussal megtévesztettem. Természetesen mindaz amit leírtam, pusztán fantazmagória, kitaláció - de megtörténhetett volna!

kassius