ELŐJÁTÉK A TABÁN MÚZEUMHOZ
Sajtószemle időrendben...
1973
Cselekedni a szülőföldért
„Harcokban mállott sáncárok tövén, Megbújtak itt furcsa, görbe házak."
Dutka Ákos versében él így a 40 esztendeje lebontott régi Tabán. Mállott köveit széthordták, árkait betemették pázsitszemfedőt kapott a megszűnt városrész, lakói szanaszét költöztek, de jutott a tabániakból az ország minden vidékére.
A volt tabániak hatvan-hetvenévesen — vagy ifjú leszármazottjaik — minden esztendőben találkoznak a Várkert-kioszkban, Katalin napján, mert akkor volt valaha a tabáni búcsú. 1972-ben a Várkert-kioszk renoválása miatt a Márvány Menyasszonyban került sor a tabáni találkozóra.
Egy ős tabáni család ittragadt lelkes leszármazottja, Fischer Árpád szervezi ezeket a találkozókat. Hóna alatt nagy aktatáskával kopogtat be Katalin nap táján a szerkesztőségekbe, hivatalokba, kirakja az albumokat, iratokat, megsárgult leveleket és fényképeket, mintegy bizonyításként: íme, ez volt! Ilyen volt!
Fischer Árpád mutogatja a sárgult fényképeket és dokumentumokat. Kérdem tőle: miért házal a régi Tabánnal a táskájában, miért szervez, levelez fáradhatatlanul? A Hazafias Népfront kerületi bizottságának tagja. De azonkívül? Azt mondja nekem: tabáni. Ez a legtöbb, ő a tabáni.
Ott voltam azon a novemberi vasárnapon a Márvány Menyasszonyban a találkozójukon. Srammli zene, két hegedű, egy gitár és egy harmonika; énekszó, fele német, fele szerb, a sarokban magyar rivalgás, ismerősök ölelgetik egymást.
Fischer Árpád leültet az egyik sarokasztalhoz, fut a táskájáért, de végül is a zsebében találja meg a levelet, amit mutatni akar. Látni már gyűrött papírján, hogy sokan olvashatták, kézről kézre járt. Kantonból küldte Dorozsmai László, a Döbrentei utcából elszármazott hazánkfia.
(Gál Lajos felvétele)
(selmcczy)
Népszava, 1977. december (105. évfolyam, 282-307. sz.)1977-12-28 / 304. szám
1983
Tabáni vigalom
A tabáni barátok köre a felejthetetlen városrész lebontásának fél évszázados évfordulóján, vasárnap a Topé étteremben tartotta hagyományos összejövetelét, ezúttal 28. alkalommal. Fischer Árpád, a Tabán szerelmese és krónikása tartott megemlékezést és néhány elképzelésüket is vázolta. Eszerint február végén megrendezik a farsangtemetést, májusra tabáni kiállítást terveznek makettal, korabeli relikviákkal. Porcelán emlékplakettet szeretnének készíttetni és céljuk egy kis múzeum létesítése is. Sokan élvezettel lapozgatták a Batta Alfréd által vezetett díszes tabáni albumot, míg mások táncra perdültek a Gulyás-együttes hangulatos muzsikájára. Emlékezetes, kellemes órákat töltöttek együtt a Tabán barátai.
(selmcczy)
Népszava, 1983. november (111. évfolyam, 258–282. sz.)1983-11-29 / 281. s
1986
TABÁNI ÜNNEPNAP
A tabáni barátok köre 1955 óta már harmincegyedszer emlékezett meg a letűnt budai városrészről. Fischer Árpád, a tabáni múlt búvára és krónikása elmondta, hogy az első összejövetelt a Várkert kioszkban még nagybátyja rendezte, tőle örökölte a tisztet.
Vasárnap délelőtt az Újlaki étteremben gyülekezett a sok régi ismerős, jó barát. A háziasszony Rózsika otthoni ízekkel, a Gulyás-zenekar hangulatos muzsikával várta a visszatérő vendégeket. Megtudtuk, hogy éppen 300 éve jelentek meg a városrész első bajor, sváb, rác telepesei őslakosként, Budavár visszafoglalása után. A tabáni barátok megkoszorúzták Hauszmann Alajos, a Várpalota építőművészének Döbrentei utca 10. alatti emléktábláját, halála 60. évfordulója tiszteletére.
Bánsági András: Kőműves lépcső
Köszöntötték az Erzsébeteket, Katalinokat, Andrásokat és megemlékeztek az örökre eltávozottakról. Megérdemli ez a nagy tabáni család, hogy ne merüljön feledésbe a régi otthon.
(selm—)
1986. december (114. évfolyam, 282–307. sz.)1986-12-03 / 284. szám
1987
T a b á n i ü n n e p
Vasárnap 32. alkalommal tartották meg összejövetelü-. két az Európa étteremben a Tabán barátai. A szombati koszorúzás után gyűltek össze a hangulatos, eltűnt városrész öslakói, mai szerelmesei. Fischer Árpád, a Tabán krónikása, beszédében régi, kedves emlékeket elevenített fel, kegyelettel adózva az eltávozottaknak. Felkérte a mintegy félezer tag közül jelenlevőket a meglevő értékek óvására, a hagyományok ápolására. Bánsági András festőművész szép rajzot készített Balogh Rudolf tabáni születésű fotóművész arcmásáról. A Gulyás-zenekar muzsikája mellett jóízű beszélgetésben töltötték együtt a napot késő délutánig.
(selm—)
Népszava, 1987. december (115. évfolyam, 283–308. sz.)1987-12-01 / 283. szám
1989
A TABÁN EMLÉKEZETE
Vasárnap délelőtt vidám sürgés-forgás volt a Zöldfa étteremben. A tabáni barátok Virág Benedek Köre az eltűnt városrész emlékezetére itt fartotta 34. hagyományos találkozóját. Elfeledett, girbe-gurba utcácskák, lebontott kiskocsmák, eltávozott öreg cimborák emlékét elevenítették fel a világoskék szalagon fehér T-betűt viselő, bizony többnyire már idős vendégek. Egy pohár borocska mellett, a Gulyás-zenekar hangulatos muzsikájára diskuráltak késő délutánig. Egyik asztaltársamat gyermekkorában még két negyvennyolcas honvéd intette jó magaviseletre a Horváth-kerti műszinkör- nél. . . Fischer Árpád, a sajnos már nem létező Tabán 81 éves krónikása meghatottan emlékezett a régmúlt időkről, az elment jó barátokról, nevezetes őslakókról, s köszöntötte a Katalinokat. Szomorkásán említette, hogy az új táblák az egykori tabáni utcákat a Vízi-, illetve a Krisztinavároshoz „csatolták”, ki tudja, miért. Elmondta: szerény lehetőségeikhez mérten szeretnének méltó emléket állítani Virág Benedek költőnek. Végül elénekelték indulójukat:
Honismeret, 1993 (21. évfolyam)1993 / 3. számKRÓNIKA
1998
Galérianyitó tárlat a Tabánról
Az I. kerület díszpolgára, Fischer Árpád történész gyűjteményéből válogatott, a Tabán múltjának dokumentumai című tárlattal nyílik meg ma a budavári Kerületi Galéria. A Batthyány utca 65-67. szám alatti helyiségben az érdeklődők metszetek, képeslapok és egykori kiadványok segítségével ismerhetik meg a patinás városrész történetét. A galéria első kiállítása a Budavári Önkormányzat és a Márai Sándor Kulturális Közalapítvány anyagi támogatásával jött létre. Az épüíetrészt a helyi kábeltévé elköltöztetése után alakíttatta át az önkormányzat. (MTI)
Cs I.
Népszabadság - Budapest melléklet, 2001. december2001-12-27
2002
Múzeuma van a Tabánnak
MUNKATÁRSUNKTÓL
Tízéves álom valósult meg tegnap a Tabán Gyűjtemény megnyitásával. A Döbrentei utca 9. szám alatti felújított barokk épületben kapott helyet az évtizede kezdeményezett emlékkiállítás. Alapját Fischer Árpád páratlan Tabán- anyaga adta, ezt egészítették ki a tavalyi felhívásra beérkezett tárgyak, s múzeumi kölcsöndarabok.
A romantikus Tabánt, az egykori szemtanúk és utódaik által őrzött Tabán- élményt szeretnék közvetíteni a kiállítással - hangsúlyozta Pajor Ildikó, a tárlat rendezője. Ennek az élménynek művészek voltak a leghitelesebb krónikásai, ezért az ő képeik, írásaik hangsúlyosan szerepelnek a múltidézésben. Zórád Ernő festményei mellett számos Tabán- ábrázoló munkáival ismerkedhetünk meg.
Turiák Ödön:Aranykacsa utca és Végh Guszáv .Mély Pince c. képe
Például Végh Gusztáv, s a bizonyára kevesek által ismert Turiák Ödön rajzaival, festményeivel. Turiák Ödön munkássága a kiállítás egyik nagy felfedezése: a Tabán lebontása előtt több albumra való ábrázolatot készített az ódon városrészről. Nem hivatásos festő, hanem postatiszt volt, de tehetséges műkedvelő. Képei utódaitól kerültek elő a tavalyi felhívásra.
A Tabán történetét az ókortól az 1933- as bontásig bemutató anyagban (melynek forgatókönyvét Mohos Márta állította össze) kiemelt szerepet kapnak az eltűnt városrész fürdői, templomai, temetői, kocsmái, üzletei. A szerb kisebbség és egyház a lebontott tabáni rác templom fennmaradt ikonjaival járult hozzá a kiállításhoz. Külön vitrint kapott a Tabánból indult, 1869-ben alapított, híres Auguszt cukrászda. A család egy eredeti tortasütő formát és marcipánöntő dúcokat adott a kiállításba. Külön tablón idézték meg a legendás, XV. századi (?)eredetű Mély Pincét, Krúdy, Bródy, Márai törzshelyét (még a kocsma sokak által elveszettnek hitt vendégkönyvébe is belelapozhatunk a kiállításon, elolvasva Szép Ernő, Vázsonyi Endre, Keresztury Dezső, Szerb Antal és mások bejegyzéseit). A vendéglők hangulatát berendezett kis kocsmasarok is idézi.
Pénteken, a megnyitón ízelítőt kaphattunk a híres tabáni vendéglátásból, főleg az egykori vendéglősök, cukrászok leszármazottainak, utódainak köszönhetően. Auguszt József, a cukrászdaalapító dédunokája, aki ma a Fény utcában visz üzletet, remek süteményekkel traktálta a vendégeket, a tabáni Kakas étterem Krúdy-ételekkel emlékezett. Természetesen nem maradhatott ki a Szarvas vendéglő sem (egyike a megmaradt régi, tabáni vendéglátóhelyeknek), az egykori kocsmákra emlékezve sült krumplival rukkolt elő.
Bemutatják az eltüntetett városrészt
FOTÓ: SZABÓ BERNADETT
. A Marada vendéglőscsalád leszármazottja, Major Gyula etyeki borral és hájassal tisztelgett az ősök emléke előtt. A Csaba utcai mézeskalácsos szív- és huszárfiguráival, tésztababáival idézte a híres tabáni mézeskalácsos, Benedek Samu emlékét, kinek nevezetes üzlete 1700-tól működött az 1960-as évekig.
A gyűjtemény megvalósításáért a félszázados múltra visszatekintő Tabáni Barátok Virág Benedek Köre tette meg az első lépéseket jó egy évtizeddel ezelőtt. Létrejöttéhez az önkormányzat nagyban hozzájárult: helyiségek felajánlásával és további ötmillió forinttal. Intenzív kulturális élet látszik egyébként kibontakozni az állandó kiállítás körül: ugyanebben a házban, amely felvette a Virág Bendek Ház nevet - hiszen ehhez az épületcsoporthoz tartozott egykor a költő mára megsemmisült háza - egy nappal korábban nyílt a Tabán Műhely és Galéria, magában a gyűjteményben pedig a tervek szerint a szerb és német kisebbség tart majd rendezvényeket, fogadóórákat. A múzeum egyelőre hétfőn, szerdán és szombaton lesz látogatható.
Sajtószemle időrendben...
1973
Cselekedni a szülőföldért
„Harcokban mállott sáncárok tövén, Megbújtak itt furcsa, görbe házak."
Dutka Ákos versében él így a 40 esztendeje lebontott régi Tabán. Mállott köveit széthordták, árkait betemették pázsitszemfedőt kapott a megszűnt városrész, lakói szanaszét költöztek, de jutott a tabániakból az ország minden vidékére.
A volt tabániak hatvan-hetvenévesen — vagy ifjú leszármazottjaik — minden esztendőben találkoznak a Várkert-kioszkban, Katalin napján, mert akkor volt valaha a tabáni búcsú. 1972-ben a Várkert-kioszk renoválása miatt a Márvány Menyasszonyban került sor a tabáni találkozóra.
Egy ős tabáni család ittragadt lelkes leszármazottja, Fischer Árpád szervezi ezeket a találkozókat. Hóna alatt nagy aktatáskával kopogtat be Katalin nap táján a szerkesztőségekbe, hivatalokba, kirakja az albumokat, iratokat, megsárgult leveleket és fényképeket, mintegy bizonyításként: íme, ez volt! Ilyen volt!
Fischer Árpád mutogatja a sárgult fényképeket és dokumentumokat. Kérdem tőle: miért házal a régi Tabánnal a táskájában, miért szervez, levelez fáradhatatlanul? A Hazafias Népfront kerületi bizottságának tagja. De azonkívül? Azt mondja nekem: tabáni. Ez a legtöbb, ő a tabáni.
Ott voltam azon a novemberi vasárnapon a Márvány Menyasszonyban a találkozójukon. Srammli zene, két hegedű, egy gitár és egy harmonika; énekszó, fele német, fele szerb, a sarokban magyar rivalgás, ismerősök ölelgetik egymást.
Fischer Árpád leültet az egyik sarokasztalhoz, fut a táskájáért, de végül is a zsebében találja meg a levelet, amit mutatni akar. Látni már gyűrött papírján, hogy sokan olvashatták, kézről kézre járt. Kantonból küldte Dorozsmai László, a Döbrentei utcából elszármazott hazánkfia.
„Szívem ott van veletek a találkozón, kedves régi tabániak!"
A másik levél Brazíliából érkezett,
Porto Alegre-ből, Caligaris Ferenc, volt tabáni tanító írta. Nyolcvanesztendős. „íróasztalom felett három kép függ, a régi főváros körképe. Látni Tabánt is . .. Sajnos, öreg vagyok már, nem kelhetek útra ..."
Hozott a posta Egerből, Kapuvárról, Debrecenből, Békéscsabáról, Szombathelyről is levelet. Tabániak üdvözletét. Mert ez igazi ünnep volt régen, a Katalin napi búcsú a tabániak nagy ünnepe, tárva-nyitva ezen a napon minden tabáni ház kapuja, sütötték a szalagos fánkot, a szerbek a csevapcsicsát meg a razsnyicsát a parázs fölött. Most csak a zónapörköltet, a gulyáslevest, a töltött káposztát és a babgulyást hordja a pincérek elfáradt hada a Márvány Menyasszony füstös, igazi budai hangulatú termeiben. A vendégek vannak vagy háromszázan. Délelőtt tíz órától érkeznek, többen be se férnének, mint háromszázan, s ez hatszáz látogatót jelent, mert váltják egymást a vendégek, a szék ki sem hűlhet, a pincéreknek nincs idejük abroszt cserélni.
Minden évben ennyien jönnek össze: hétnyolcszázan. Mert még este is bekukkantanak, kissé spiccesen. Lehet, hogy ugyanazok, akik már délelőtt itt jártak ? A tabáni Fischer feljegyzi a nevüket, mert ez is dokumentum. Jár asztaltól asztalig, ismer mindenkit. „Ez az Elvira néni két gyereke. De megnőttek ! Hát Elvira néni ? A férje után ment. A férje is tabáni volt, de elszármazott innen. A gyerekek szívében még él Tabán, lám, lám . . »
Hallgatom a zsongást, kíváncsi vagyok, miről is beszélgetnek ezek az emberek, akik minden esztendőben csak egy-két órára látják egymást. Mi köti össze őket? Megint csak Dutka Ákos verse jut eszembe:
„A vén Tabánnak téres, hűlt helyén, / magamnak én még múltról fütyiirészem és előttem im
a lankás pázsiton ünnepekre indul már az élet. .."
Valóban elindult? Tovább lépett? Vagy ott toporog még mindig a régi romantikánál, a kifakult emlékeknél, macskaköves utcák zegzugaiban bolyongva, mint régen Virág Benedek, aki „kovakővel" gyújtotta meg a gyertyát és lúdtollal körmölt magyar éneket ? Kosztolányi írta ezt róla szóló énekében, ő látta maga előtt esős vízfestményként a régi Tabánt, és megkérdezte: mi maradt belőle ? „Egy kis küszöb és egy villamosmegálló.'''' Ezért a megmaradt küszöbért jönnek ide? Hiszen a pázsitszemfedő már azt is befedte. Virág Benedek nyomát is, a Vitkovitsék nyomát is, az idillek is szétfoszlottak, mert nem holdfény világít, hanem neon — akkor hát miért?
Ezt keresni most, negyven esztendő után, olyan dolog lenne, mint a régi tabáni közöket járni, a Virág közt, az Orbán közt, a Görög közt, amelyek mind zsákutcában végződtek valahol. Krúdy világa volt ez, akinek hősei gyakran elvetődtek a Holdvilág utca kis vendéglőibe. De ezek az emberek, akik itt ülnek srammli zenét hallgatva, a dallamot dúdolva, koccintgatva, paprikáslét tunkolva vízivárosi fehérbéles kenyérrel, már nagyon távol élnek ettől a régi romantikától, a zegzugos Tabántól. Egyikük mérnök az Egyesült Izzóban, a másik matematika szakos tanár, a harmadik orvos, három gyermeke is felnőtt már, mutatja a lánya esküvői fényképét.
Ezek az ide vándorló tabániak nem a régmúltat keresik. Nem azért ült vonatra a debreceni mérnök, hogy a Holdvilág utcáról beszélgessen az Egerből érkezett postatisztviselővel. A város szeretete hozta őket össze, az a pezsdülő erő, amiről mostanában olyan sok szó esik új életünk formálásában. A Hazafias Népfront honismereti mozgalma szabadította fel ezt a minden ember lelke mélyén szunnyadó erőt, kötelességévé téve mindenkinek, hogy ne csak szülővárosa régi utcáinak képét, alkonyati fényeit és emlékeit dédelgesse a szívében, de tegyen is valamit a városért, a szűkebb hazáért.
1933-ban kezdték a Tabán lebontását; tizennyolc esztendővel ezelőtt, 1954-ben találkoztak először a szétszéledt tabániak. Ennyi kellett, hogy eljussanak az emlékezéstől a tettekig, a cselekvésig. Ez a legutóbbi találkozó is a cselekvés jegyében jött létre, meg is írta mindenkinek Fischer Árpád: fontos bejelentést akar tenni. Ez a fontos bejelentés mindenki előtt ismeretes, hiszen már szó volt róla tavalyelőtt is, csak valahogy nem szorgalmazták eléggé a dolgot, az elképzelés továbbra is az aktatáskában szunnyadt. De azóta már a Népfront is a tabániak mellé állt, s ez annyit jelent, hogy rövidesen megalakul a Tabániak köre, és aki ebben dolgozni akar, annak széles lehetősége nyílik erre a honismereti mozgalom keretein belül. Össze akarják gyűjteni a kulturális, művészeti, munkásmozgalmi emlékeket Tabánról. Eddig csak Fischer Árpád járta sorra a volt tabániakat, fényképeket, emléktárgyakat gyűjtögetve. Fel kell jegyezni — hogy megmaradjon az utókornak a sok kedves tabáni népszokás — a régi Katalin-bálok hangulatát, a kapások táncát, a farsangi szokásokat, a tabáni lakodalmakat, összegyűjteni azokat a dokumentumokat, amelyek mondanak valamit az utókornak, istápolni a hagyományokat, hogy ne merüljenek feledésbe. A város eltűnt örökre, Tabán régi helyén fű zöldell, gyermeksereg siet lankás dombjaira, ha lehull az első hó. De ami a régi városrészből megmaradt, az ne csak a szívekben éljen! Mindenkinek van valami a birtokában. Egy régi szalag, régi érem, régi kép, festmény, emlék, össze kell adni, összegyűjteni. Ahogy a srammli zenészek gyűjtötték a pénzt, a kékhasú tízeseket és húszasokat, úgy hullottak egy másik kosárba az emléktárgyak. Majd a bizottság rendezi őket.
Hogy az eltűnt városrész is kapjon beszédes emléket, szóba került egy tabáni emlékmű felállításának a lehetősége is. Fischer Árpád ismerteti a tervet, távoli látomás még, de szavai nyomán kibontakoznak körvonalai: „Legyen rajta dombormű is, s azon a városrész jelentősebb eseményeit megörökítő mozzanatok. Minden történelmi eseményt kőbe kell vésni. És valahogy fejezze ki a népek baráti összefonódását is az az emlékmű. Azt, hogy itt együtt éltek magyarok, szerbek, németek, még görögök is, békességben, egymást szeretve, tisztelve és ezt a várost építve. Mert ez a város, ez a mostani is magán viseli az ő kezük nyomát.. ."
Bárcsak más városrészek egykori és mai lakóit is összefűzné a szülőföld szeretetének köteléke. S kívánnának tenni is érte...
Illés Sándor
Budapest folyóirat
1973. (11. évfolyam)1. szám jan
1974
TABÁN SZELLEME:
AZ EGYKORI TABÁNI LAKOSOK NEM FELEJTENEK...
BUDAPEST
— Emlékszel? . . . De rég volt . . ., mikor is láttalak? . . . Fejüket fogják, mintha nem is hinnék az idő múlását. Messziről jött barátként iidvözlik egymást. Messziről jöttek: az esős vasárnapon fél évszázad derűje, története, gondja elevenedik meg.
Vidám emberek a régi tabániak. Vasárnap kora délelőttől késő este mulatak, szórakoztak, örültek. A negyven éve lebontott városrész leghűségesebb lakói évente egyszer összegyűlnek, hogy lássák egymást, s felidézzék nagy szerelmük:
a Tabán emlékét.
Tegnap a Márványmenyasszonyban tartották a tabáni kör huszadik találkozóját. Négyszázan jöttek el: a fővárosból, vidékről, még külföldről is. Aki jönni nem tudott, legalább irt. levél érkezett Egerből, Belgrádból, Braziliából.
A találkozók szervezője, a tabáni kör vezetője Fischer Árpád. Mindent ismer, ami a Tabánnal kapcsolatos. Fáradhatatlanul gyűjti az emlékeket, levelez, szervez, előadásokat tart. Minden családot ismer, még a dédszülőket is. ö mutat be a legidősebb tabáni házaspárnak.
Kalmár János és Simoncsics Margit ötvennégy éve kötött házasságot. Az asszony 1895- ben született a Tabánban a Rácfürdő mellett.
Aranykakas utca a Tabánban
— Az Aranykakas utcában laktunk. Amikor férjhez men
tem, az uram is ideköltözött. A honvédségnél volt cipész. A bontás után sokáig vándoroltunk . Végül a Rózsa Ferenc utcában telepedtünk le, azóta is ott lakunk.
— Mikor járt utoljára a Tabánban ?
— Tegnap. Mindennap felsétálunk, megkeressük az ismerős fákat, a még álló szobrokat.
Nevet, ráncos ujjain számolni kezd:
— Kilenc megállóra lakunk a Szarvas tértől. A munka után jólesik a séta. Ő már nagyon öreg — mutat a férjére. A bácsika szólni akar, de aztán csak legyint . . .
— Tudja még, kik voltak a szomszédok ?
— Igen. A 7-ben mellettünk a Jánosék laktak — mutat egy idős, bajuszos emberre. — Az egész család kőfaragó volt. Az apja még a Mátyástemplom építésén dolgozott. Ö meg bádogos.
— Mikor lesz a következő találkozó?
— Sajnos, csak jövőre. Pedig jó lenne elmenni, kirándulni Visegrádra, Esztergomba vagy csak Hüvösvölgybe. A régi barátokkal, ha nem is ilyen sokkal, havonta egyszer találkozunk. Nevetgélünk, beszélgetünk egy kicsit. Hol hozzám jön, hol én megyek hozzájuk. Jó lenne, ha valamelyik régi tabáni vendéglőt újra megnyitnák. Bizonyosan mindig tele lenne. Például a régi Avar . . .
Amerikai Magyar Népszava, 1974. szeptember-december (84. évfolyam, 39-52. szám)1974-12-27 / 52. szám
1977
KRUMPLIBÚCSÚ BUDÁN
Az egyik utolsó budai népszokást elevenítették fel karácsony másnapján a Paksi Halászcsárdában. Az 1833-as nagy pesti árvízre emlékeztek, midőn a magasabban fekvő budai területekre menekült polgárokat a vendéglősök • libazsíros sült. krumplival kínálták meg, lévén kevés az élelem. A tabáni születésű Fischer Á rpád, a városrész krónikása, nagy buzgalommal ápolja e hagyományt, évről évre szervezi a kedélyes,
schramlizenés-sültkrumplis ösz- szejöveteleket. A jelenlevők az. egyszerű, de ízletes étek mellé nemzetiszínű szalaggal díszített kis burgonyát kaptak.
A másik levél Brazíliából érkezett,
Porto Alegre-ből, Caligaris Ferenc, volt tabáni tanító írta. Nyolcvanesztendős. „íróasztalom felett három kép függ, a régi főváros körképe. Látni Tabánt is . .. Sajnos, öreg vagyok már, nem kelhetek útra ..."
Hozott a posta Egerből, Kapuvárról, Debrecenből, Békéscsabáról, Szombathelyről is levelet. Tabániak üdvözletét. Mert ez igazi ünnep volt régen, a Katalin napi búcsú a tabániak nagy ünnepe, tárva-nyitva ezen a napon minden tabáni ház kapuja, sütötték a szalagos fánkot, a szerbek a csevapcsicsát meg a razsnyicsát a parázs fölött. Most csak a zónapörköltet, a gulyáslevest, a töltött káposztát és a babgulyást hordja a pincérek elfáradt hada a Márvány Menyasszony füstös, igazi budai hangulatú termeiben. A vendégek vannak vagy háromszázan. Délelőtt tíz órától érkeznek, többen be se férnének, mint háromszázan, s ez hatszáz látogatót jelent, mert váltják egymást a vendégek, a szék ki sem hűlhet, a pincéreknek nincs idejük abroszt cserélni.
Minden évben ennyien jönnek össze: hétnyolcszázan. Mert még este is bekukkantanak, kissé spiccesen. Lehet, hogy ugyanazok, akik már délelőtt itt jártak ? A tabáni Fischer feljegyzi a nevüket, mert ez is dokumentum. Jár asztaltól asztalig, ismer mindenkit. „Ez az Elvira néni két gyereke. De megnőttek ! Hát Elvira néni ? A férje után ment. A férje is tabáni volt, de elszármazott innen. A gyerekek szívében még él Tabán, lám, lám . . »
Hallgatom a zsongást, kíváncsi vagyok, miről is beszélgetnek ezek az emberek, akik minden esztendőben csak egy-két órára látják egymást. Mi köti össze őket? Megint csak Dutka Ákos verse jut eszembe:
„A vén Tabánnak téres, hűlt helyén, / magamnak én még múltról fütyiirészem és előttem im
a lankás pázsiton ünnepekre indul már az élet. .."
Valóban elindult? Tovább lépett? Vagy ott toporog még mindig a régi romantikánál, a kifakult emlékeknél, macskaköves utcák zegzugaiban bolyongva, mint régen Virág Benedek, aki „kovakővel" gyújtotta meg a gyertyát és lúdtollal körmölt magyar éneket ? Kosztolányi írta ezt róla szóló énekében, ő látta maga előtt esős vízfestményként a régi Tabánt, és megkérdezte: mi maradt belőle ? „Egy kis küszöb és egy villamosmegálló.'''' Ezért a megmaradt küszöbért jönnek ide? Hiszen a pázsitszemfedő már azt is befedte. Virág Benedek nyomát is, a Vitkovitsék nyomát is, az idillek is szétfoszlottak, mert nem holdfény világít, hanem neon — akkor hát miért?
Ezt keresni most, negyven esztendő után, olyan dolog lenne, mint a régi tabáni közöket járni, a Virág közt, az Orbán közt, a Görög közt, amelyek mind zsákutcában végződtek valahol. Krúdy világa volt ez, akinek hősei gyakran elvetődtek a Holdvilág utca kis vendéglőibe. De ezek az emberek, akik itt ülnek srammli zenét hallgatva, a dallamot dúdolva, koccintgatva, paprikáslét tunkolva vízivárosi fehérbéles kenyérrel, már nagyon távol élnek ettől a régi romantikától, a zegzugos Tabántól. Egyikük mérnök az Egyesült Izzóban, a másik matematika szakos tanár, a harmadik orvos, három gyermeke is felnőtt már, mutatja a lánya esküvői fényképét.
Ezek az ide vándorló tabániak nem a régmúltat keresik. Nem azért ült vonatra a debreceni mérnök, hogy a Holdvilág utcáról beszélgessen az Egerből érkezett postatisztviselővel. A város szeretete hozta őket össze, az a pezsdülő erő, amiről mostanában olyan sok szó esik új életünk formálásában. A Hazafias Népfront honismereti mozgalma szabadította fel ezt a minden ember lelke mélyén szunnyadó erőt, kötelességévé téve mindenkinek, hogy ne csak szülővárosa régi utcáinak képét, alkonyati fényeit és emlékeit dédelgesse a szívében, de tegyen is valamit a városért, a szűkebb hazáért.
1933-ban kezdték a Tabán lebontását; tizennyolc esztendővel ezelőtt, 1954-ben találkoztak először a szétszéledt tabániak. Ennyi kellett, hogy eljussanak az emlékezéstől a tettekig, a cselekvésig. Ez a legutóbbi találkozó is a cselekvés jegyében jött létre, meg is írta mindenkinek Fischer Árpád: fontos bejelentést akar tenni. Ez a fontos bejelentés mindenki előtt ismeretes, hiszen már szó volt róla tavalyelőtt is, csak valahogy nem szorgalmazták eléggé a dolgot, az elképzelés továbbra is az aktatáskában szunnyadt. De azóta már a Népfront is a tabániak mellé állt, s ez annyit jelent, hogy rövidesen megalakul a Tabániak köre, és aki ebben dolgozni akar, annak széles lehetősége nyílik erre a honismereti mozgalom keretein belül. Össze akarják gyűjteni a kulturális, művészeti, munkásmozgalmi emlékeket Tabánról. Eddig csak Fischer Árpád járta sorra a volt tabániakat, fényképeket, emléktárgyakat gyűjtögetve. Fel kell jegyezni — hogy megmaradjon az utókornak a sok kedves tabáni népszokás — a régi Katalin-bálok hangulatát, a kapások táncát, a farsangi szokásokat, a tabáni lakodalmakat, összegyűjteni azokat a dokumentumokat, amelyek mondanak valamit az utókornak, istápolni a hagyományokat, hogy ne merüljenek feledésbe. A város eltűnt örökre, Tabán régi helyén fű zöldell, gyermeksereg siet lankás dombjaira, ha lehull az első hó. De ami a régi városrészből megmaradt, az ne csak a szívekben éljen! Mindenkinek van valami a birtokában. Egy régi szalag, régi érem, régi kép, festmény, emlék, össze kell adni, összegyűjteni. Ahogy a srammli zenészek gyűjtötték a pénzt, a kékhasú tízeseket és húszasokat, úgy hullottak egy másik kosárba az emléktárgyak. Majd a bizottság rendezi őket.
Hogy az eltűnt városrész is kapjon beszédes emléket, szóba került egy tabáni emlékmű felállításának a lehetősége is. Fischer Árpád ismerteti a tervet, távoli látomás még, de szavai nyomán kibontakoznak körvonalai: „Legyen rajta dombormű is, s azon a városrész jelentősebb eseményeit megörökítő mozzanatok. Minden történelmi eseményt kőbe kell vésni. És valahogy fejezze ki a népek baráti összefonódását is az az emlékmű. Azt, hogy itt együtt éltek magyarok, szerbek, németek, még görögök is, békességben, egymást szeretve, tisztelve és ezt a várost építve. Mert ez a város, ez a mostani is magán viseli az ő kezük nyomát.. ."
Bárcsak más városrészek egykori és mai lakóit is összefűzné a szülőföld szeretetének köteléke. S kívánnának tenni is érte...
Illés Sándor
Budapest folyóirat
1973. (11. évfolyam)1. szám jan
1974
TABÁN SZELLEME:
AZ EGYKORI TABÁNI LAKOSOK NEM FELEJTENEK...
BUDAPEST
— Emlékszel? . . . De rég volt . . ., mikor is láttalak? . . . Fejüket fogják, mintha nem is hinnék az idő múlását. Messziről jött barátként iidvözlik egymást. Messziről jöttek: az esős vasárnapon fél évszázad derűje, története, gondja elevenedik meg.
Vidám emberek a régi tabániak. Vasárnap kora délelőttől késő este mulatak, szórakoztak, örültek. A negyven éve lebontott városrész leghűségesebb lakói évente egyszer összegyűlnek, hogy lássák egymást, s felidézzék nagy szerelmük:
a Tabán emlékét.
Tegnap a Márványmenyasszonyban tartották a tabáni kör huszadik találkozóját. Négyszázan jöttek el: a fővárosból, vidékről, még külföldről is. Aki jönni nem tudott, legalább irt. levél érkezett Egerből, Belgrádból, Braziliából.
A találkozók szervezője, a tabáni kör vezetője Fischer Árpád. Mindent ismer, ami a Tabánnal kapcsolatos. Fáradhatatlanul gyűjti az emlékeket, levelez, szervez, előadásokat tart. Minden családot ismer, még a dédszülőket is. ö mutat be a legidősebb tabáni házaspárnak.
Kalmár János és Simoncsics Margit ötvennégy éve kötött házasságot. Az asszony 1895- ben született a Tabánban a Rácfürdő mellett.
— Az Aranykakas utcában laktunk. Amikor férjhez men
tem, az uram is ideköltözött. A honvédségnél volt cipész. A bontás után sokáig vándoroltunk . Végül a Rózsa Ferenc utcában telepedtünk le, azóta is ott lakunk.
— Mikor járt utoljára a Tabánban ?
— Tegnap. Mindennap felsétálunk, megkeressük az ismerős fákat, a még álló szobrokat.
Nevet, ráncos ujjain számolni kezd:
— Kilenc megállóra lakunk a Szarvas tértől. A munka után jólesik a séta. Ő már nagyon öreg — mutat a férjére. A bácsika szólni akar, de aztán csak legyint . . .
— Tudja még, kik voltak a szomszédok ?
— Igen. A 7-ben mellettünk a Jánosék laktak — mutat egy idős, bajuszos emberre. — Az egész család kőfaragó volt. Az apja még a Mátyástemplom építésén dolgozott. Ö meg bádogos.
— Mikor lesz a következő találkozó?
— Sajnos, csak jövőre. Pedig jó lenne elmenni, kirándulni Visegrádra, Esztergomba vagy csak Hüvösvölgybe. A régi barátokkal, ha nem is ilyen sokkal, havonta egyszer találkozunk. Nevetgélünk, beszélgetünk egy kicsit. Hol hozzám jön, hol én megyek hozzájuk. Jó lenne, ha valamelyik régi tabáni vendéglőt újra megnyitnák. Bizonyosan mindig tele lenne. Például a régi Avar . . .
Amerikai Magyar Népszava, 1974. szeptember-december (84. évfolyam, 39-52. szám)1974-12-27 / 52. szám
1977
KRUMPLIBÚCSÚ BUDÁN
Az egyik utolsó budai népszokást elevenítették fel karácsony másnapján a Paksi Halászcsárdában. Az 1833-as nagy pesti árvízre emlékeztek, midőn a magasabban fekvő budai területekre menekült polgárokat a vendéglősök • libazsíros sült. krumplival kínálták meg, lévén kevés az élelem. A tabáni születésű Fischer Á rpád, a városrész krónikása, nagy buzgalommal ápolja e hagyományt, évről évre szervezi a kedélyes,
schramlizenés-sültkrumplis ösz- szejöveteleket. A jelenlevők az. egyszerű, de ízletes étek mellé nemzetiszínű szalaggal díszített kis burgonyát kaptak.
..Krumplikirálynak'’ ezúttal a krisztinavárosi Simon Sándort kiáltották ki. Az ünnepek egyik kellemes. üde színfoltja volt a budai krumplibúcsú.
az óbudai Braunhaxler egyesület örökös krumplikirálya Tóth József fafaragó művész Jókai jelmezben egy svábhegyi szüreten
az óbudai Braunhaxler egyesület örökös krumplikirálya Tóth József fafaragó művész Jókai jelmezben egy svábhegyi szüreten
(selmcczy)
Népszava, 1977. december (105. évfolyam, 282-307. sz.)1977-12-28 / 304. szám
1983
Tabáni vigalom
A tabáni barátok köre a felejthetetlen városrész lebontásának fél évszázados évfordulóján, vasárnap a Topé étteremben tartotta hagyományos összejövetelét, ezúttal 28. alkalommal. Fischer Árpád, a Tabán szerelmese és krónikása tartott megemlékezést és néhány elképzelésüket is vázolta. Eszerint február végén megrendezik a farsangtemetést, májusra tabáni kiállítást terveznek makettal, korabeli relikviákkal. Porcelán emlékplakettet szeretnének készíttetni és céljuk egy kis múzeum létesítése is. Sokan élvezettel lapozgatták a Batta Alfréd által vezetett díszes tabáni albumot, míg mások táncra perdültek a Gulyás-együttes hangulatos muzsikájára. Emlékezetes, kellemes órákat töltöttek együtt a Tabán barátai.
(selmcczy)
Népszava, 1983. november (111. évfolyam, 258–282. sz.)1983-11-29 / 281. s
1986
TABÁNI ÜNNEPNAP
A tabáni barátok köre 1955 óta már harmincegyedszer emlékezett meg a letűnt budai városrészről. Fischer Árpád, a tabáni múlt búvára és krónikása elmondta, hogy az első összejövetelt a Várkert kioszkban még nagybátyja rendezte, tőle örökölte a tisztet.
Vasárnap délelőtt az Újlaki étteremben gyülekezett a sok régi ismerős, jó barát. A háziasszony Rózsika otthoni ízekkel, a Gulyás-zenekar hangulatos muzsikával várta a visszatérő vendégeket. Megtudtuk, hogy éppen 300 éve jelentek meg a városrész első bajor, sváb, rác telepesei őslakosként, Budavár visszafoglalása után. A tabáni barátok megkoszorúzták Hauszmann Alajos, a Várpalota építőművészének Döbrentei utca 10. alatti emléktábláját, halála 60. évfordulója tiszteletére.
Bánsági András: Kőműves lépcső
Köszöntötték az Erzsébeteket, Katalinokat, Andrásokat és megemlékeztek az örökre eltávozottakról. Megérdemli ez a nagy tabáni család, hogy ne merüljön feledésbe a régi otthon.
(selm—)
1986. december (114. évfolyam, 282–307. sz.)1986-12-03 / 284. szám
1987
T a b á n i ü n n e p
Vasárnap 32. alkalommal tartották meg összejövetelü-. két az Európa étteremben a Tabán barátai. A szombati koszorúzás után gyűltek össze a hangulatos, eltűnt városrész öslakói, mai szerelmesei. Fischer Árpád, a Tabán krónikása, beszédében régi, kedves emlékeket elevenített fel, kegyelettel adózva az eltávozottaknak. Felkérte a mintegy félezer tag közül jelenlevőket a meglevő értékek óvására, a hagyományok ápolására. Bánsági András festőművész szép rajzot készített Balogh Rudolf tabáni születésű fotóművész arcmásáról. A Gulyás-zenekar muzsikája mellett jóízű beszélgetésben töltötték együtt a napot késő délutánig.
(selm—)
Népszava, 1987. december (115. évfolyam, 283–308. sz.)1987-12-01 / 283. szám
1989
A TABÁN EMLÉKEZETE
Vasárnap délelőtt vidám sürgés-forgás volt a Zöldfa étteremben. A tabáni barátok Virág Benedek Köre az eltűnt városrész emlékezetére itt fartotta 34. hagyományos találkozóját. Elfeledett, girbe-gurba utcácskák, lebontott kiskocsmák, eltávozott öreg cimborák emlékét elevenítették fel a világoskék szalagon fehér T-betűt viselő, bizony többnyire már idős vendégek. Egy pohár borocska mellett, a Gulyás-zenekar hangulatos muzsikájára diskuráltak késő délutánig. Egyik asztaltársamat gyermekkorában még két negyvennyolcas honvéd intette jó magaviseletre a Horváth-kerti műszinkör- nél. . . Fischer Árpád, a sajnos már nem létező Tabán 81 éves krónikása meghatottan emlékezett a régmúlt időkről, az elment jó barátokról, nevezetes őslakókról, s köszöntötte a Katalinokat. Szomorkásán említette, hogy az új táblák az egykori tabáni utcákat a Vízi-, illetve a Krisztinavároshoz „csatolták”, ki tudja, miért. Elmondta: szerény lehetőségeikhez mérten szeretnének méltó emléket állítani Virág Benedek költőnek. Végül elénekelték indulójukat:
"Szeressük egymást gyerekek"
(selmeczy)
Népszava, 1989. december (117. évfolyam, 284–307. sz.)1989-12-05 / 287. szám
1993
A 85 éves Fischer Árpád helytörténész tabáni gyűjteménye 3500 könyvből, 200 képeslapból, 50 térképből és 20 metszetből áll.
Fischer Árpád térképe a tabáni kocsmákról
(selmeczy)
Népszava, 1989. december (117. évfolyam, 284–307. sz.)1989-12-05 / 287. szám
1993
A 85 éves Fischer Árpád helytörténész tabáni gyűjteménye 3500 könyvből, 200 képeslapból, 50 térképből és 20 metszetből áll.
Fischer Árpád térképe a tabáni kocsmákról
Honismeret, 1993 (21. évfolyam)1993 / 3. számKRÓNIKA
1998
Galérianyitó tárlat a Tabánról
Az I. kerület díszpolgára, Fischer Árpád történész gyűjteményéből válogatott, a Tabán múltjának dokumentumai című tárlattal nyílik meg ma a budavári Kerületi Galéria. A Batthyány utca 65-67. szám alatti helyiségben az érdeklődők metszetek, képeslapok és egykori kiadványok segítségével ismerhetik meg a patinás városrész történetét. A galéria első kiállítása a Budavári Önkormányzat és a Márai Sándor Kulturális Közalapítvány anyagi támogatásával jött létre. Az épüíetrészt a helyi kábeltévé elköltöztetése után alakíttatta át az önkormányzat. (MTI)
Népszabadság - Budapest melléklet, 1998. április1998-04-15
2001
Jövőre nyílik a Tabán-gyűjtemény
Most már bizonyosan lesz múzeuma a Tabánnak. Megvannak hozzá a helyiségek, elegendő anyag is összegyűlt, s berendezésére az I. kerületi önkormányzat már 2001-re megszavazott ötmillió forintot, amelyet végül nem használtak fel. Valószínűleg márciusban nyílik a kiállítás a Döbrentei utca 9. szám alatti felújított épület két udvari helyiségében, 200 m2-en több száz tárggyal.
Leginkább képekkel - tájékoztatott dr. Urosevics Danilo , a helyi szerb kisebbség és Major Gyula, a kerületi német kisebbség vezetője, valamint Vecsey András, önkormányzati képviselő. A gyűjtemény dr.
Fischer Árpád helytörténész páratlan Tabán-gyűjteményére alapozódik, melynek egy részét már évekkel ezelőtt átadta az önkormányzatnak. A Fischer- gyűjteményt kiegészítik majd azok a tárgyak, amelyeket a szervezők felhívására ajánlottak fel az emlékek őrzői. A kiállítás rendezési koncepcióját Mohos Márta, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum munkatársa készíti.
A gyűjtemény egyébként tíz évvel ezelőtti kezdeményezés, annak idején a majd félszázados múltra visszatekintő Tabáni Barátok Virág Benedek Köre tette meg az első lépéseket, s e kör valószínűleg a kiállítóhely üzemeltetésében is részt venne. Az önkormányzat által kijelölt műemlék épületet néhány éve több mint háromszázmillióért újíttatta fel a kerület. Jelenleg a Minton Invest Kft. bérli, s adja ki helyiségeit különböző célokra. A leendő gyűjtemény mellett az udvarban például már megnyílt egy olasz étterem, amely a szervezők szerint zavarja a majdani múzeumot.
2001
Jövőre nyílik a Tabán-gyűjtemény
Most már bizonyosan lesz múzeuma a Tabánnak. Megvannak hozzá a helyiségek, elegendő anyag is összegyűlt, s berendezésére az I. kerületi önkormányzat már 2001-re megszavazott ötmillió forintot, amelyet végül nem használtak fel. Valószínűleg márciusban nyílik a kiállítás a Döbrentei utca 9. szám alatti felújított épület két udvari helyiségében, 200 m2-en több száz tárggyal.
Leginkább képekkel - tájékoztatott dr. Urosevics Danilo , a helyi szerb kisebbség és Major Gyula, a kerületi német kisebbség vezetője, valamint Vecsey András, önkormányzati képviselő. A gyűjtemény dr.
Fischer Árpád helytörténész páratlan Tabán-gyűjteményére alapozódik, melynek egy részét már évekkel ezelőtt átadta az önkormányzatnak. A Fischer- gyűjteményt kiegészítik majd azok a tárgyak, amelyeket a szervezők felhívására ajánlottak fel az emlékek őrzői. A kiállítás rendezési koncepcióját Mohos Márta, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum munkatársa készíti.
A gyűjtemény egyébként tíz évvel ezelőtti kezdeményezés, annak idején a majd félszázados múltra visszatekintő Tabáni Barátok Virág Benedek Köre tette meg az első lépéseket, s e kör valószínűleg a kiállítóhely üzemeltetésében is részt venne. Az önkormányzat által kijelölt műemlék épületet néhány éve több mint háromszázmillióért újíttatta fel a kerület. Jelenleg a Minton Invest Kft. bérli, s adja ki helyiségeit különböző célokra. A leendő gyűjtemény mellett az udvarban például már megnyílt egy olasz étterem, amely a szervezők szerint zavarja a majdani múzeumot.
Cs I.
Népszabadság - Budapest melléklet, 2001. december2001-12-27
2002
Múzeuma van a Tabánnak
MUNKATÁRSUNKTÓL
Tízéves álom valósult meg tegnap a Tabán Gyűjtemény megnyitásával. A Döbrentei utca 9. szám alatti felújított barokk épületben kapott helyet az évtizede kezdeményezett emlékkiállítás. Alapját Fischer Árpád páratlan Tabán- anyaga adta, ezt egészítették ki a tavalyi felhívásra beérkezett tárgyak, s múzeumi kölcsöndarabok.
A romantikus Tabánt, az egykori szemtanúk és utódaik által őrzött Tabán- élményt szeretnék közvetíteni a kiállítással - hangsúlyozta Pajor Ildikó, a tárlat rendezője. Ennek az élménynek művészek voltak a leghitelesebb krónikásai, ezért az ő képeik, írásaik hangsúlyosan szerepelnek a múltidézésben. Zórád Ernő festményei mellett számos Tabán- ábrázoló munkáival ismerkedhetünk meg.
Turiák Ödön:Aranykacsa utca és Végh Guszáv .Mély Pince c. képe
Például Végh Gusztáv, s a bizonyára kevesek által ismert Turiák Ödön rajzaival, festményeivel. Turiák Ödön munkássága a kiállítás egyik nagy felfedezése: a Tabán lebontása előtt több albumra való ábrázolatot készített az ódon városrészről. Nem hivatásos festő, hanem postatiszt volt, de tehetséges műkedvelő. Képei utódaitól kerültek elő a tavalyi felhívásra.
A Tabán történetét az ókortól az 1933- as bontásig bemutató anyagban (melynek forgatókönyvét Mohos Márta állította össze) kiemelt szerepet kapnak az eltűnt városrész fürdői, templomai, temetői, kocsmái, üzletei. A szerb kisebbség és egyház a lebontott tabáni rác templom fennmaradt ikonjaival járult hozzá a kiállításhoz. Külön vitrint kapott a Tabánból indult, 1869-ben alapított, híres Auguszt cukrászda. A család egy eredeti tortasütő formát és marcipánöntő dúcokat adott a kiállításba. Külön tablón idézték meg a legendás, XV. századi (?)eredetű Mély Pincét, Krúdy, Bródy, Márai törzshelyét (még a kocsma sokak által elveszettnek hitt vendégkönyvébe is belelapozhatunk a kiállításon, elolvasva Szép Ernő, Vázsonyi Endre, Keresztury Dezső, Szerb Antal és mások bejegyzéseit). A vendéglők hangulatát berendezett kis kocsmasarok is idézi.
Pénteken, a megnyitón ízelítőt kaphattunk a híres tabáni vendéglátásból, főleg az egykori vendéglősök, cukrászok leszármazottainak, utódainak köszönhetően. Auguszt József, a cukrászdaalapító dédunokája, aki ma a Fény utcában visz üzletet, remek süteményekkel traktálta a vendégeket, a tabáni Kakas étterem Krúdy-ételekkel emlékezett. Természetesen nem maradhatott ki a Szarvas vendéglő sem (egyike a megmaradt régi, tabáni vendéglátóhelyeknek), az egykori kocsmákra emlékezve sült krumplival rukkolt elő.
Bemutatják az eltüntetett városrészt
FOTÓ: SZABÓ BERNADETT
. A Marada vendéglőscsalád leszármazottja, Major Gyula etyeki borral és hájassal tisztelgett az ősök emléke előtt. A Csaba utcai mézeskalácsos szív- és huszárfiguráival, tésztababáival idézte a híres tabáni mézeskalácsos, Benedek Samu emlékét, kinek nevezetes üzlete 1700-tól működött az 1960-as évekig.
A gyűjtemény megvalósításáért a félszázados múltra visszatekintő Tabáni Barátok Virág Benedek Köre tette meg az első lépéseket jó egy évtizeddel ezelőtt. Létrejöttéhez az önkormányzat nagyban hozzájárult: helyiségek felajánlásával és további ötmillió forinttal. Intenzív kulturális élet látszik egyébként kibontakozni az állandó kiállítás körül: ugyanebben a házban, amely felvette a Virág Bendek Ház nevet - hiszen ehhez az épületcsoporthoz tartozott egykor a költő mára megsemmisült háza - egy nappal korábban nyílt a Tabán Műhely és Galéria, magában a gyűjteményben pedig a tervek szerint a szerb és német kisebbség tart majd rendezvényeket, fogadóórákat. A múzeum egyelőre hétfőn, szerdán és szombaton lesz látogatható.
Népszabadság - Budapest melléklet, 2002. április2002-04-20
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése