1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2017. augusztus 26., szombat

ADY HAJLÉKTALAN KENYERESPAJTÁSA- GRÓF TÖRÖK KÁROLY


A  tabáni temető egyik  kriptájában  lakik Török Károly festőművész, a  süllyedő  Tabán  utolsó  mohikánja 
A  békebeli  kolozsvári  dzsentri társaság  kimagasló  alakjának, a fantasztikus vagyonú „csucsai gróf“-nak pályafutása a  Tahiti-szigetektől és  Gauguin,  a  világhírű  festőművész barátságától  a  Procopius - kriptáig    —   „Én  vagyok  az egyetlen  független  ember egész Budapesten“ --
----
Ez  a  riport  nem  a  gondokkal, bajokkal sújtott  1932-es  esztendőben  kezdődik,  hanem visszalép  egy  csomó  esztendő  semmibe  tűnő látatlan  garádicsán  és  eljut  oda, amit  mi, boldogságból,  békéből  és  életből  kicsöppent  emberek  ma  már  aranycirádás  mesebeli  álomnak  hiszünk;  eljut  a  békébe,  amely  oly  közel van  és  mégis  olyan    végtelenül  és  nagyon messze.  Akkor  a  méltóságos  úr  igazi  méltóságos  úr  volt  és  nem  elektrifikálták  a  lóvasutat,  egy  gyönyörű,  egészséges  kacagás  volt ez  a  ma  szomorú  Budapest,  az  írók  könyveit vásárolták,  a  festők  díjakat  nyertek,  otthonuk  volt,  rendes  műtermük-és  —  nem  laktak egy  föld  alá  kívánkozó,  süllyedő  temető  kriptájában. 
Nem  beszélünk  igazságról  vagy  igazságtalanságról,  nem  bolygatjuk  egy  művésznek, vagy  a  művészek az emberi társadalom  übermenschének  élethez  való  jogait, mi  a  nap krónikásai  csak  regisztrálunk,  tényeket  írunk le,  kissé  belénk döbbenő szorongással  és  kénytelenül  és  szomorún.  De  meg  kell  Írni, hogy Török  Károly  festőművész, csucsai  Török Károly, Ady  Endre  kenyerespajtása, a  mohos, régi  tabáni  temető  Procopius-kriptájában  lakik. 

A  „csucsai gróf“ 



A  kolozsvári  Monostori-utca  meg  a  Fő-tér kereskedőinek  felcsillant  a  szeme,  ha  a  Török  Károly  fekete  arabsménes  négyesfogata végigcikázott  az  utcán.  Török  Károly  volt  a csucsai  gróf,  akinek  lovai  alatt  villámolt  az aszfalt,  s  akinek  gavallériáját  hetedhét  vármegyében   ismerték.    A   csúcsai   kastélyban lakott  és  a  nyugtalan  vérű  ember  irodalmár volt,  festő,  aki  lázálmait  mindig  átváltotta  az emberi  élet  reálgarasaira.  Minden embernek  adott, mindenki  érezte  azt,  ha  Kolozsvárt  tartózkodott.  A  Kikaker-kávéházban  százszámra  bontották  a  pezsgőt,  béke  volt  és  az  elfecsérelt aranyak  helyett  új  aranyak   jöttek.   Török Károly  nagyon  becsült  tagja  volt  a  dzsentrikaszinónak,  a  híres  Tisza  gróf,  Bánfy  gróf vadász társaságának,   szépleányok  ideálja,  a gáncsnélküli  lovag,  a  párbaj históriák  hőse  — aki  egyik  ellenfelének  fülét  vágta  le,   mert indiszkréten  hallgatódzott  — ,  ez  volt  Török Károly, a „csucsai*  gróf, Gauguin  barátja.

 Kávéház Kolozsvárott

Mikor  fogyni  kezdett  a  birtok,    barátai figyelmeztették,  hogy  ez  mégsem  mehet  tovább,  vigyázzon.  Török  Károly  ebben  az  évben  ébredt  arra,  hogy  végét  kell  szakítani  a dőzsölésnek,  hiszen  ő  tulajdonképpen  a  
művészet  alázatos  szerzetes  szolgája.  Egy  szép napon  eltűnt  a  baráti  körből. 
Sokáig  nem  tudtak  róla  semmit,    végre hosszú-hosszú  hónapok  után  valami  rettentő messziről  levelezőlap  érkezett. 
A  kolozsvári  urak  összejöttek,  mosolyogtak,  a  fejüket  rázták  egy  levelezőlap  felett. 
—  Tahiti...    Tahiti...  —   mondogatták. —  Ejnye,  ez  a  Károly ...  fékomadta . ..  hol a  csudába  van  ez  a  Tahiti  szigete? 
A  levelezőlapot  csucsai  Török  Károly  irta Tahiti  szigetéről  A  levelezőlapon  ez  állott; 
Idezarándokoltam  Gauguinhez,  a  világ legnagyobb festőjéhez, Tahiti szigetére... 




1912 

Gauguin  barátjának  fogadta   Török   Károlyt,  aki  rokon lélek  volt.   Ő  is   imádta  az aranyszirmú  virágokat,  a  harmatos  hajnalt, a  primitívség  hallatlan  produktumait, s  azokat  a  csodákat,   amit  ez  a  hatalmas   világ nyújtani   tud.   A  modern  formák  mögött  a régmúltak  és  múlt, a  jelen  szerelmesei  voltak mind  a  ketten.  És  a  mester  tanítását  áhitatos lélekkel  fogadta  a  tanítvány.  Tovább  kereste álmai  területét  ez  a  lobogóvérü   nyugtalan magyar,  eljutott  Szudánba,  ahol  vadászott  és megfordult  a  Fidzsi-szigeteken,  ahol korállokat  gyűjtött. 
Aztán  egyszerre  Pesten  termett,  kiállította  képeit  és  mindenki  felfigyelt  rá. 
A  kolozsvári  urak  ismét  összedugták  a  fejüket.   A  kezükben  egy  pesti  újságot  lobogtattak. 
—   Nézd. ..a  fékomadta,  Török  Károly! 

1912  volt és  a  csucsai  gróf  megnyerte  a Ferenc  József-díjat. 

Ady Endre  kenyerespajtása 

Csucsai  Török  Károlyt  ezután  főleg  Ady Endre  társaságában  látták.    A  próféta-költő nagy  embernek  ismerte  el  a  festőt,  aki  előbb a  „Fekete  Holló“-beli  muriknál  kenyerespajtása,  majd,   miután    a    festő  unokahugát, Boncza  Bertát  elvette,  rokona  is  lett  a  költőnek. Ők   ketten  képviselték  a  kibontakozó modern  nyugati  kultúrát.  Megértették  és  szerették  egymást. 

1914-ben  felvette  Török  Károly   a   szekrényben  őrzött  hadnagyi  gúnyát  és  elment  a háborúba. 
A  kolozsvári  Kikakerbem  megint  összedugták  a  fejüket  az  urak,  amikor  olvasták  a  kitüntetéseket.  Török  Károly,  a  „csucsai  gróf, megkapta   a   kisezüstöt,  nagyezüstöt,   vaskeresztet,  Medjidie-rendet,  a  Signum  Laudist háromszor,  a  Vaskorona-rendet. 


signum laudis

—  Őrült  ez  a  Karcsi, a  háború  végén  különvonat  kell  a  kitüntetéseinek... így  harcolt  Ady  Endre  kenyerespajtása. 
1917  elején,  mikor  a  költő  Csucsán  volt, szabadságra  ő  is  hazament  a  csucsai    kastélyba.
Hideg  éjszaka  volt,  mikor  elhozták  a  kastélyba  a  friss  pesti  újságot  a  bolgár  fegyverletétel  nagy  és  országos  szenzációjával. 
Ady  felkeltette  a  festőt  és  didergő  ajkaival,  lemondó  mozdulattal  ismételgette. 
—   Most  már  vége  mindennek.    Megettek bennünket.  Fel  kell  hagyni  minden  reménnyel! 
Az  éjszaka  Ady  Endre   lázas   próféciáit hallgatta  a  festő  egy  eljövendő  szomorú  és fekete  világról.  És,  amint  tudjuk,  Ady  Endre előreérzett  látomásai  sorra  megvalósultak. 


Kitört  a  forradalom,  Ady meghalt,  az  ő birtokait  elvették  és  ismét  feltűnik  a  csendes  budai  utcákon  a  „csucsai  gróf",  Török Károly,  a  Tabán  régi  és  örök  szerelmese. 

„Vendéglő  a  „Pista  bácsihoz“ 

Buda, 1932. Kopp,  kopp.  kopp,  kopp ... 
Valami  szürke,  hideg  őszi  esőfátyol  permetez   alá.   A  járda  már  egy  fekete  tükör, amelyen  csendesen,  némán,  hangtalan  fürdenek  a  sápadt, sárga gázlámpák lebukó  fényei. 
A  Hadnagy-utcán  végtelen-végig  csend.



  Hadnagy utca

 A Fehér Szarvas-tér  felől  lassan,  vigyázva  jön egy  taxi.  És  a  taxi  megáll  a  „Pista  bácsihoz" címzett  vendéglő  előtt.  Ebbe  a  „kávéházba" járnak  a  Tabánimádók;  Damkó  József,  Szamosi-Soós  Vilmos,  Istók  János  szobrászok  és egy  csomó,  művész. 
A  kormos,  füstös  falakon  nagyértékü  karcok,  rajzok,  képek,   amik  spriccerekért  kerültek  a  kocsmáros  birtokába. 
Olyan  régi  világból  ideragasztott  hely  ez, mintha  az  idő  rohanó   kereke   megkímélte volna  minden  pusztulástól. 
Karcos  ürmös   mellett   kvaterkáznak   az urak,  rádió  nincs,  de  pipaszó  járja. 
Németh  úr,  a  kocsmáros  kíváncsian  jön elém. 
—   Kit  tetszik  keresni?.,, 
—   Török  Károlyt 
—   A  festőt? 
-—  Pontosan. 
—   Én nem  is  tudom,  hol  marad,  már  régen  itt  kellene  lenni. ..  Biztosan  a  forgalmat akasztja  valahol... 
—   Hogy  érti  ezt? 
—  Hát  úgy,  hogy  Török  úr  az  utcán  megy és  megtetszik  neki  egy  ház  itt  valahol,  akkor megáll  és  addig  meg  nem  mozdul,  amíg  nincs készen  az  akvarellel. 
—   Mit  tud  a  Török .úrról? 
—  Sokat. 
—   Milyen  ember ... 
—   A  leggavallérosabb  ember  az  egész  Tabánban ... 
—  Itt  nem  tartozik? 
—   Nem  tartozik  ez  uram   sehol...  ő  mindenkinek  ad . ..  mindenki  szereti. ..  itt  van például  az  Almásy  méltóságos  úr  esete ... 
—  Na,  mi  volt  ezzel. .. 
—  Ez  az  Almásy  Kornél  dúsgazdag  erdélyi nemes,  királyi  kamarás  volt.  Mindenét  elvették  és  Török  úr  mentette  meg  az  éhhaláltól...  pedig  Török  úrnak  sem  volt  igen ... De  megosztotta ... 
Most  jön  a  fogas  kérdés; 
—  Hol  lakik  a  Török úr... 
— ö...  egy  kicsit  furcsa  ember  e  tekintetben.  Hogy  úgy  mondjam,  nincsen  állandó lakása . ..     nyáron  a  Svábhegy    bokraiban lakik . .. 
—   És  télen? . .. 
—   Télen?  Itt  van  ez a régi temető ....
Behúzódik  a  Procopius-kriptába  és  ott lakik,   mert   nem   igen   telik   másik lakásra. 
Tetszik  tudni,   egy  krajcárt  se  fogadna  el senkitől. 
Aztán  mégegyszer  ismétli; 
—   Nincs  is  még  egy ilyen ember  egész Tabánban. Ha  akarná, talán  még  képviselőnek  is megválasztanák. 

A  lakás 

Nézzük  meg  hát  a  „lakást". 
A  csendesen  szemerkélő  esőben  alszik  az egész  temető.  Korhadt   régi   sírok,   földön fekvő  szürke  fejfák.  A  temető  közepén  Virág  Benedek   sírja,  a  legrendesebb  sír.   A hanton  nagyon  régen  száradt  csokor  utolsó  maradványai,   kiálló  drótok   és   esőmosott, fakó,  nemzeti  színű  szalag . ..  Pár  lépés  és itt  vagyok  a  „lakás“-nál.  Olyan,  mint  egy pincelejárat. 


Virág Benedek sírja

A  PROCOPIUS  CSALÁD 

Ezt  a  feliratot  mossa  az  eső,  hó,  vagy  két száz  esztendeje.   A   kriptában  a  befalazott koporsók  tetején  egy  pár  tabáni  kép.  Egy nagy  csomag  kép  a  sarokban.  Mind  Tabán. Kulturhistóriai  emlék.   Egyetlen pokróc  az egész  berendezés.  Itt  lakik  tehát  az  a  festő, aki  úr  volt,  de  művész  is,  s  aki  1912-ben megnyerte  a  Ferenc  József-díjat.  De  ez  nem fontos.  Az  sem,  hogy  a  művész  az  elmúlt héten  kitűnő  üzletet  csinált. 12  aquarelljét 40 (negyven)  pengőért  vásárolta  meg  a  főváros. 
Tizenkét  kép  negyven  pengő  és  a  művész még  élő  korában  egy  kriptában  lakik .., 

Az  utolsó  mohikán

Nyolc  óra  tájt   robban  be  a  Pista  bácsi kocsmájába   a   „csucsai   gróf".   Magas,   beretválatlan,  de  minden  lompossága  és  rendetlensége  ellenére  látszik,  hogy  úr.  Bőrkabát  van  rajta,  a  hóna  alatt  mappa.  A  bőrkabát  piszkos  (ide  szokta  törölni  a  pemzlijét),  de  a  szeme  lobogó  fűtéssel  ég. 
Hallani  se  akar  interjúról.-   Aztán  azt mondja: 
Megmutassam  Mátyás  király  solymászainak  a  laktanyáját? 
—   Magáról  beszéljen. 
—   Magamról? 
Lemondóan  int. 
-    Semmit. Minek. Azt  azonban  megírhatja,  hogy  Ady  Endre  jóbarátja  voltam   és az  egyedüli  vagyok, aki  Ady  barátságából   nem  csináltam üzletet. 
Gyűlölöm  ezt  az  egymást  szipolyozó  társadalmat.  Én,  mondja  lassan ....úr  vagyok . ..   és  én    vagyok  a  legfüggetlenebb  ember  egész  Budapesten . .. 
Rágyújt  a  pipájára.  Száll  a  füst,  de  egy hangot  sem mond többé.  A  szeme  csillogása a mennyezetre  réved. 
Talán  Tahitira  gondol,  az  aranyos,  banánérlelő  tavaszokra,  a  maláji  nőkre,  vagy  a  Fidzsi-szigetek  korálljaira.  Talán  arra.  hogy a-   kolozsvári  Monostori-utcában  csattogott négy  fekete  arabs  mén  patkója .



Tabáni  temető

Lóránth  László 

Ujság, 1932. december (8. évfolyam, 270-294. szám)1932-12-07 / 275. szám

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése