Historia, 2. évfolyam (1929.) 3. szám
Pestbudai emléklapok.
Dr. Kovács Lajos: A budai hóhérház.
A Rózsa-domb alján, a Keleti Károly- és Bimbó-utcák sarkán állott egy régi kúria, melynek az elmúlt 120 esztendő alatt nem egy előkelő lakója volt: püspök, gróf, báró, egyetemi tanár. A gazdasági helyzet javidásával megindult építkezés ezt a régi házat is csákány alá juttatta. Mikor az alapot bontották, különböző csontmaradványok kerültek elő a földből, ami a környékbeliek közt sok mende-mondára adott alkalmat. A vidék őslakói pedig összefüggésbe hozták e leleteket egy még ifjúkorukban az öregektől hallott hírrel, hogy az egykori budai hóhér lakott e házban.
A rendelkezésünkre álló adatok megerősítik ezt az állítást. Miután Buda-várát visszafoglalták a törököktől ós a város lakossága szaporodott, pénzügyi helyzete javult, egymásután szerveztek új állásokat a megsokasodott teendők elvégzésére. A hóhéri teendőket eleinte a törvényszéki szolga látta el, később szétválasztották munkakörét. A hóhéri munkakör intézését az eddigi törvényszéki szolgára bízták, aki már gyakorlott ember volt s évi fizetés mellett természetbeni lakást is adtak neki. Az első hóhérszállás a Halászvárosban volt, mely a Várhegy alatt terült el az Ybl Miklós-tértől a Lánehídig. Az az épület, amelyben a bakó 1755-ig lakott, a Duna közelében húzódó házaknál magasabban, a hegy első emelkedésén állott. Ekkor azonban más lakásról kellett gondoskodnia a városnak, mert a legfelsőbb katonai parancsnokság veszélyesnek találta ezt az épületet közelben lévő lőpor- és anyagraktáraira. 1754. november 12-én szólította fel a helytartótanács a budai városi tanácsot, hogy másutt adjon lakást a hóhérnak. A tanács a város súlyos pénzügyi helyzetére való utalással felmentést kért a parancs teljesítése alól. Ekkor a kancellária elé került az ügy, amely helybenhagyta a helytartótanács intézkedését. Most már a budaiak sem halaszthatták tovább a parancs teljesítését s csupán azt kérték, hogy könnyítsenek az utóbbi évek folyamán állandóan emelkedő adóterheiken.
Valószínűleg ennek a kérésnek volt az eredménye, hogy a helytartótanács 1755 március 4-én kelt leiratában értesítette Buda-város hatóságát, hogy a hadipénztár az előző évre befizetett hadiadójukból 1067 frt 21 kr-t nyugta ellenében visszafizet. Az eredmény elérésében sok része lehetett gróf Nádasdy Lipót kancellárnak, akit a budaiak február 3-án közbenjárásra kértek fel, később pedig köszönőlevelet küldtek neki.Erről a régi hóhérházról még annyit tudunk, hogy egyelőre a parancs ellenére sem bontották le, hanem csak kiürítették. Az értéke pesti mesteremberek becslése szerint 931 frt 21 kr volt. 1770-ben leégett, ekkor lebontották, köveit pedig a budai városházához és utcakövezéshez használták fel.
Új hóhérház számára az országúti zsidótemetőből hasítottak ki területet. (Ez lehet a magyarázata annak, hogy a lebontásnál most csontok kerültek napvilágra.) A zsidótemető a mai Keleti Károly- és Bimbó-utca, továbbá a Bimbó- és Tudor-utca sarkánál feküdt. Az épületet a Keleti Károly-utcai oldalon emelték. Már 1755 tavaszán nekiláttak a munkának és június elsején fizette ki a házipénztár az építést végző mesteremberek első számláit. Az épülettel ellátott területet a telekadókönyvek 178 négyszögölölnek tüntetik fel, azonban az udvarok beszámításával a házhely 317 n-ölet tett ki, amint ezt későbbi felmérések mutatják. Az építési költségek több mint 1000 frt-ra rágtak. A ház mellett egy 456 n-öles rét feküdt, melyen a hóhérfelszerelések raktára volt elhelyezve.
Ez a ház 1806-ig szolgált természetbeni hóhérlakásnak. 50 év alatt három hóhér lakott benne: Zach Jakab, Zach János György és Henthaler József. Még ebben az évben a budaiak megvonták a hóhér természetbeni lakását, másfél évvel később pedig a hóhéri állást is beszüntették. Hogy ez így történt, abban nagy szerepe volt Wurmhörger Ádám városi hadnagynak. Wurmhörger t.i. Zach János hóhér halála után megvette ennek a szőlőjét, mely a hóhérház mögött és ettől jobbra terült el. Kellemetlennek találta, hogy idegen tulajdon ékelődött be birtokába, annyival is inkább, mert a hóhér ebben az időben olyan munkát is végzett a lakásán, mely a környék higiéniájának nem vált javára. Ugyanis a régi világ hóhérja pecér és csatornatisztító is volt. Az elhullott állatokat összegyűjtötte a házában, megnyúzatta azokat, bőrüket pedig eladta. Húsukkal kutyáit táplálta, sőt idegen kutyákat is tartott kosztban. A megmaradt húst és csontokat, ha egy bizonyos mennyiség már összegyűlt, a mai Gellért-fürdő tájára fuvaroztatta, ahol a hóhérlegények a Dunába szórták. Az Országút lakói állandóan panaszkodtak városrészük rossz levegője miatt és az ebből keletkező elégületlenséget ügyesen felhasználta Wurmhörger terve megvalósítására. Hamarosan elérte, hogy a hóhérház melletti 456 n-öles rétet eladták neki árverésen kívül 152 frt-ért, a hóhért pedig kötelezték, hogy a nyúzást elhagyott helyen, a Gellérthegy alatti Dunaparton, a házakon túl végezze. Henthaler hóhért kellemetlenül érintették ezek az intézkedések, panaszt panaszra halmozott a város ellen. Az eredmény az lett, hogy mivel egy Pest megye által elrendelt kivégzést ügyetlenül végzett és emiatt a megye elvette tőle a bakói teendők végzését, a haragos budaiak Pest megye intézkedésére való hivatkozással elcsapták. Az új hóhér, Grauszgruber, már nem kapott lakást a várostól.
1807. novemberétől kezdve pedig megszüntették a hóhéri állást is. A pecéri munkákat és csatorna tisztítást bérbeadták, a kivégzésekhez máshonnan hívtak hóhért. Wurmhörger teljesen elérte célját. A hóhérházra nem volt szüksége a városnak és a kamara engedélyt adott az elárverezésre. A hivatalos becslés 3658 frt-ban állapította meg az épület értékét, az árverésen azonban egészen 6205 frt-ig kellett licitálnia Wurmhörgernek, míg megkaphatta. Mivel a kifizetésre nem volt készpénze, a vételárat betábláztatta házára és szőlejére. De nem tarthatta meg sokáig hosszú időkön át összegyűjtött birtokát. 1807ben ugyanis, mikor itt járt a király, a budaiak polgári díszőrséget akartak felállítani a tiszteletére és Wurmhörger kezéhez nagy pénzöszszeget fizettek le a cél megvalósítása érdekében. A díszőrség felállítására azonban nem adtak engedélyt és amikor visszakérték a befizetett pénzt, Wurmhörger állítólag nem akart fizetni és emiatt feljelentették. Hogy az ellene irányuló követeléseknek eleget tehessen, el kellett adnia az ingatlanait.
Rózsadombi birtokát Alagovieh Sándor püspök, helytartótanácsi tanácsos vette meg 1812-ben 16.000 frt vételárért és 2000 frt felpénzért. Vett még e helyen 260 D-öl városi telket is és ezzel végleg befejeződött ennek a telekkoinplexumnak a kialakulása, amely az 1813. évi felmérés szerint 4183, az 1892. évi, modern eszközökkel történt felmérés szerint 4101 n-öl. Alagovieh kezdette meg a teriilet parkosítását. Az általa ültetett díszkert 682 n-ölet tett ki. 1825-ben eladta tulajdonát gróf Battyányi Imrének; Battyányi grófról a báró Prónay-családra, erről Knoffler Ádámra szállt a terület, 1892. február 1-én pedig Zipernovszky Károly egyetemi tanár és felesége vették meg. Zipernovszky engedélyt kért arra, hogy nyaralót és bérpalotát építhessen új birtokán, azonban a városrész szabályozatlansága miatt tervei nem juthattak kivitelre. Az elmúlt évben a legújabb tulajdonos kapott engedélyt a telek beépítésére. A tervek szerint öt-és hatemeletes házak készülnek itt. Újságok lapjain és egyebütt is hangzottak el panaszok amiatt, hogy a villanegyed területére beengedik a modern épületóriásokat, de hiába, úgy látszik, hogy Buda sem menthető meg igazi rendeltetésének.
Dr. Kovács Lajos. 1929
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése