SZINDBÁD A MÉLY PINCÉBEN

Dutka Mária

A Tabán utolsó emlékeit a Szövetség  utcában őrzi Poldi bácsi.

Valamikor, nem is olyan régen Poldi bácsi, teljes nevén Krausz Lipót nevezetesség volt Budapesten. 

Krausz Poldi-rajz az emlékkönyvben

Tizenöt éven át — 1933-ig, amíg a zeg-zugos, regényes Tabánt le nem bontották — mérte a legzamatosabb bort, felesége, Poldi néni konyhájából kerültek ki a legizesebb falatok, az egykori Fehér Sas- és Görög- utca sarkán álló ódon kis kocsmában, amelynek cégére messzire jelezte:

              Vendéglő a Mélypincéhez.

Bort mértek itt már a török idők óta, rác hajósok, lókupecek. szerencsejátékosok vidám nótázásal verték fel az éjszaka csendjét, sőt a legenda szerint Casanova is itt bujt meg egy alkalommal, amikor egy régi hadnagy- utcai ház ablakán át kellett menekülnie a féltékeny férj haragja elől. Gyakran betértek egy pohár italra azok a ledér hölgyek is, akiket feslett erkölcsük miatt Mária Terézia telepített ki a császárvárosból.

Mély Pince saját képeslapja

A sok évszázados kocsma azonban Poldi bácsi vezetése alatt lett híres hely. Nyaranta a macskakövekkel kirakott apró udvar egyetlen ecetfájának árnyékában a magyar szellemi élet kiválóságai hűsöltek- A törzsvendégek: írók. költők, újságírók reggelig tartó kocointgafások közben vitatták meg az eseményeket. Operaénekesek daloltak rögtönzött rímekre az egyetlen szál cigány. Jocó kísérete mellett. Úgy jártak a Mélypince Poldijához, mintha hazamennének.

Krúdy hajnali felfedezése

A Mélypince igazi virágzását és fellendülését Poldi bácsi személyének, pontosabban egyik diszkrét ruhadarabjának köszönhette.

— Egy szép nyári éjszaka, 1918-ban — emlékszik vissza

Poldi bácsi — még alig pár hete voltam a Mélypince gazdája, arra ébredtem, hogy zörgetnek az ablakon. Kiugrottam az ágyból és úgy, ahogy voltam, siettem felhúzni a redőnyt. A beszűrődő holdvilág fénye egy gyönyörű szál barna férfit és egy alacsonyabbat világított meg előttem, akinek ezüstös fürtjei a homlokába hulltak. Egy barátom társaságában érkeztek, ő odasúgta nekem:

 -Ez Krúdy Gyula és Bródy Sándor-.

— Krúdy szelíden végignézett rajtam és odafordult Bródy hoz: 

-Sándor, ide fogunk járni mindig. 

Ez a Poldi csak tisztességes ember lehet, ha hosszú gatyát hord. Ilyet se láttam vagy húsz éve-

— Krúdy megtartotta szavát, mindennapos vendégem lett, bizalmas pertu barátom. Megosztottá velem gondját-baját. Egy- egy átkártyázott éjszaka után kora reggel átkonflisozott hozzám az Otthonból és ragyogóan színes szavaival mesélte el kalandjait.

— Bródy és Krúdy után szinte sereglettek hozzám az írók, művészek, tudósok a Mélypincébe — meséli tovább könnybe lábndt szemekkel.

Három rostélyos

                              Vendégek  a Mély Pincéből

Büszkeséggel veszi elő a régi szép idők emlékeit őrző vendégkönyvet, felolvassa a törzsvendégek neveit, akik között ott szerepel a magyar szellemi élet színe- java. Szerb Antal, Fényes Adolf, Rákosi Szidi, Ábrányi Kornél, Szomory Emil, a színész Hegedűs' Gyula, Pünkösti Andor, Ráskai László, Mórái Sándor, Laczkó Géza, Székely Mihály, Ignotus, Várkonyi Titusz, Mihály fi Ernő, Rónay Mária. Keresztury Dezső, Zsolt Béla.

                  Utolsó est a Mély Pincében  1933 okt-1  (az Est fotója)         

Ahogy Poldi bácsi felolvassa élete legboldogabb korszakát idéző neveket, mindegyikhez megjegyzést fűz, legtöbbször azt, hogy -pertu barátom-

                            Mély Pince mint bontási iroda

Poldi bácsi ma hetvenhétéves. »Kéthetes«. ahogy ő mondja. Kis udvari szobájában féltő szeretettel őrzi a sárguló lapu vendégkönyvet. Ez minden, ami neki a Mély Pincéből megmaradt. A muzeális értékű vendégkönyv nem száraz autogram-gyűjtemény, hanem a vallomások könyve

. »Életem legszebb napjait és éjszakáit a Mélypincében töltöttem— olvasom benne 

Szindbád gyöngybetűs sorait és a jókedvű rímek és tréfás rajzok után hosszú oldalakon keresztül versben és prózában siratják a törzsvendégek a halálra ítélt Tabánt, amely Mélypincétől együtt végleg a múlt emléke lett.

Dutka Mária

Világ 1947 május 13