TE VAGY A LEGSZEBB A VILÁGON!
IRTA: HEGEDŰS LÓRÁNT.
A budai Tabánnak vagyok lakója, amelyről annyi szó esik most az újságokban. Ez a iürök időkből ránkmaradt Rácváros-rész végre megérte azt, hogy fölfedezték. Kisült, hogy nem is vagyunk mi oly messze, ámbár a pesti embernek mindig igen nagy távolság lesz, valahányszor a hídon át kell mennie. Á főváros vezetőségében volt annyi bátorság, hogy egy főközlekedési úttal átvágta a Tabánt s igy egyszerre igazán belejutottunk Budapestbe: Budapest pedig ránktalált, annyira, hogy az egész hegyvidék közlekedése ide fog összpontosulni. Az ellentmondó hírekből annyit kivettem, hogy eltűnik a régi Rácváros sok apró sikátora, düledező háza és valami készül. Hogy mi, azt sem mi tabániak, sem a minket fölfedező főváros eddig még nem tudta megállapítani. Ha néhány igen érdekes régi házat meg kímél a csákány, a többiért csakugyan nem kár, hiszen a festőiségből magából még nem lehet várost építeni. Azonkívül én is, mint minden ős budapesti lakos, rendíthetetlenül hiszem, hogy bár évszázadok óta mindenféle kormányok és mindenféle tanácstalan tanácsok el akarták rontani Buda és Pest látképét, minden erőlködésük teljesen hasztalan volt, mert ezt a várost csúffá tenni nem lehet.
Ha naponkénti sétámon és sok budapesti bolyongásomon valami városfejlesztési képet képzelek el, legjobban azt szeretném, ha a lerombolandó Tabán helyén nagy parkok nyílnának, hogy levegője, tüdeje is legyen a mi világhíres városunknak és ha esetleg megvárnék azt az időt, mig lesz pénzünk arra, hogy úgy, amint a külföld nagy egyetemei dombvidéken, kitűnő helyen vannak elhelyezve, a budapesti egyetem épületeit is iderakná egy későbbi nemzedék, a Tabán hajlataiba, méltón a magyar tudományos élet sokszázados intézményének dicsőségéhez. Mert ma a külföldi, aki a Szerbutcában jár, nem fogja elhinni, hogy az ennek az országnak vezető egyeteme, annál kevésbbé, mert tudok olyan vidéki várost, ahol a legutóbb épitett egyetemnek csak az aulája akkora, hogy körülbelül megfelel a keleti pályaudvar méreteinek és számításom szerint legalább ezer jogászt lehet benne egyszerre doktorrá avatni, — ami föltétlenül szükséges, hogy hazánk boldog legyen.
Ez a gondolat, hogy várjanak a Tabán beépítésével, annál inkább keresztülvihető, mert arra számitani, hogy a mai világban még legyenek százszámra emberek, akik telket tudnak venni és azon drága házakat építeni, csak úgy lehetséges, ha megint valami óriási adós- ságcsinálásra gondolunk, amitől Isten óvjon mindnyájunkat. Ha tehát a főváros parknak és egyetemi telepnek hagyná a Tabánt, akkor csak azt a részt kellene kiépíteni, amennyi^ föltétlenül szükséges, hogy a Gellérthegy hőforrásai végre kihasználtassanak és — hogy Exner Kornél tanulmányának szavait idézzem — második Gasteint telepítsünk ide, vagyis oly szállodákat, ahol a hőviz magában az épületben áll a reumás betegnek rendelkezésére. Itt is világperspektiva áll a mi páratlan fővárosunk előtt.
Ha még megérnék azt, hogy a Déli vasút pályaudvarát, miután az most már államositta- tot-t, kiraknák Kelenföldre és parkká változnék át az a völgyelet, amely most csak arra való, hogy a mozdonyok füstjével teleárassza az egész környéket, akkor a Tabán által meglenne Pest városnak a kapcsolata a tüdejének másik felével, a budai hegyvidékkel és betetőződnék az a városszabályozási terv, amely azért jó, mert önmagától készült és senkinek sem kellett róla tanácskoznia. Maga a természet adja ezt Útmutatásul, ezt jelöli ki s igy nagyon nehéz lesz eltérni tőle. Mennél közelebb jutunk a megvalósitáshoz, annál nagyobb áldás lesz Budapestnek, de az egész világnak is ez_ a páratlanul érdekes, gyönyörködtető látványosság; akkor fog fölemelkedni Budapest hivatásának csúcsára.
A budai oldalnak ez a természetszabta s világhivatásra termett kialakulása a pesti oldal részéről akkor válnék teljessé, ha fontolóra vennék Preszly Elemér főispánnak a Pesti Hírlapban kifejtett tervét, hogy t. i. azt a Nagybudapest külső gyűrűjét képező _ város- övét, amely Újpesttől kezdve Rákoson át Pesterzsébetig,' sőt Csepelig terjed, egységes közgy álmodozom, a Tabán sikátorait és a Gellérthegy oldalát járva, mig elérek a hegy tetejére. Este lett. Pest lassanként eltűnik a ráboruló ködben. Csak a Rákóczi-ut, Andrássy- ut tündöklik ezernyi lámpás vonalán. Fölöttük a színes reklámok eltűnő káprázatai suhannak el, a Duna pedig, mintha kiemelkednék medréből. tűri. hogy a belehulló lámpafények át- meg átjárják es varázslatos tiindéri sávvá alakítják át a nagy folyam hömpölygő árját. In nét felülről amerre a szem ellát, végeérhetetlen panoráma látszik a budai oldalon, egyik hegy hajlása a másikba siet és mindegyiken, mint tízezernyi égről leszállt csillag, felragyognak a környék lámpái, hirdetvén, hogy ott mindenütt élő és dolgozó emberek gyújtanak maguknak világosságot, hogy hirdessék elpusztíthatatlan életrevalóságukat.
Mennél inkább elterül az éj bakacsinkár- pitja fölöttünk, annál jobban kidomborodik a világ legnagyszerűbb kilátótornya, amelynek I sehol párja nincs: a Gellérthegy. Mert az, hogy egy milliós, jobban mondva másfélmilliós város közepén legyen egy kilátótorony, ahonnan egyszerre látható világváros, hegyi front, vizi panoráma és szigetek, olyan csodája a kiválasztottságnak, amellyel sem tengerpart, sem hegyvidéki város, sem emberek sokadalmára berendezett metropolis nem vetekedhetik. Ha elképzelem azt, hogy micsoda elrejtőzött vonzóerő van itt még a föld alatt, mennyi csábitó tulajdonság juthat napvilágra, ha Budapest a maga nagyvilági hivatása szerint megteljesedik, akkor biztatónak látom a jövőt. Nem hiszem, hogy mi magyarok el tudjuk ezt rontani, Azt hiszem, hogy mindenkit, akit óhatatlanul megkap ez a látomány, a páratlan természeti csodának annyirá hatása alá kerül, hogy elfelejti- mindennapi gondját és egyetlen sóhajtás tör elő melléből:
„Te vagy a legszebb a világon!“
Pesti Hírlap 1933 árilis 23
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése