Panasz
ezzel fordultak hozzánk a derék, jó keresztény és jó hazafi tabániak, és megváltjuk: panaszuk jogos volt.
Mert a Stúdióból vasárnap délben Papp Jenő olyan zenével szolgált heti krónikájában a rádió tabáni hallgatóinak, amilyenre igazán nem számíthattak becsülettel szerzett és megérdemelt ebédjük mellé.
Egyszerűen úgy állította oda a rádió minden budapesti, vidéki és külföldi hallgatója elé a Tabánt, mint ahol olyan vastagon vannak a pókhálók, hogy fehérneműt, lehetne szárítani rajtuk. mint ahol általában csak piszok van, amelyhez görcsösen ragaszkodnak is, s mintha a Tabán Budapest szégyene, legsötétebb proletárnegyede volna.
Már pedig aki a Tabánt és a tabániakat ismeri, az tudja, hogy a Tabánban egyfelől már a, háború előtt a főváros volt a, háziúr, ha tehát hiba van: az nem a kisajátított házak lakóié. Ezek közt a lakók közt állami és fővárosi főtisztviselők éppúgy akadnak, mint egyéb intellektuális elemek.
De ha nem is lakik a Tabánban csupa bankdirektor vagy mágnás: az egyszerűbb tabániak lakásaiban is— a régi becsületes keresztény hagyományokhoz híven — olyan tündöklő tisztaság, olyan rend van, hogy azt akárki megnézheti. A Tabán egyik-másik zugát nagyobb rendben is tarthatná gazdája, a főváros, de azért így sem lehet a Tabánt általában egy kalap alá fogni sem a Dob- utca vagy a Rumbach-utca ismert jelenségeivel, sem némely bérpaloták es proletárnegyedek viszonyaival.
A méltatlan és bántó kritika tehát érthetően nagy felzúdulást keltett a Tabánban, ahol igen sok hallgatója van a rádiónak, s a. városnegyed lakén. reparációl fognak kívánni az előadótól, aki — nyilván tájékozatlanságból — így leszedte róluk a keresztvizet. Ezt a reparációt meg is érdemlik a tabániak, akiknek jó hírneve védelmében készségesen adtunk helyet panaszuknak mi, akik a tabániakat ismerjük és szeretjük, becsüljük.
Uj Nemzedék, 1931. április (13. évfolyam, 74-97. szám)1931-04-14 / 83. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése