Itt békesség van,csend,— némaság,
Örök lakó a bús enyészet itt.
De tavasszal a sírokon virág
Virrasztja a halottak álmait.
Itt békesség van, csend . . .
Csak néha zeng
A fák felett a szelek méla sípja.
Bús nótát dudol:
Valaki üzent,
Ki valakinek csókját visszasírja.
Ha tavasz nyit,
vagy nyárnak napja ég,
Kéken hajol rá felülról az ég :
Azúros ég,
— vidáman nevető . , .
Ha ősz kísért itt,
vagy a tél borong
És sápadtan mered
a holdkorong :
Békéd üzen, tabáni temető !
Palasovszky Béla
Élet 1925 október 25
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése