A rezes orrúak pártfogója.
Érdekes ember halt meg most Budán: Kabon József korcsmáros, akit közönségesen csak bnrgzsandárnak hívtak, tegnapelőtt hetvenegyéves korában kidőlt az élők sorából. Évtizedekkel ezelőtt mint burgzsandár került Budára, ahol elvette egy korcsmáros özvegyét és beleült a vagyonba. Abban az időben még Buda, Gráccal, Pécscsel és Sopronnal együtt az osztrák tisztek Penzionopolisa volt; olyan olcsó volt benne az élet.
Az egykori burgzsandár csapszéke találkozója volt a nyugalmazott katonatiszteknek s amikor az udvar Budára jött, volt kartársai, a szálas drabantok dehogy mulasztották el őt fölkeresni.
Kabon József és felesége
Forrás. Gyönyönyű kocsmai csend (Saly Noémi kiállítása az MKVM-ben 2013)
Kabon ilyenkor elemében volt. Felkötötte parádés kék kötényét s egy fejedelemhez illő méltósággal fogadta a hódolatokat, amelyek borát illették. A legszívósabb filoxérás időben, a mikor a budai szőlőhegyek le voltak tarolva, a burgzsandár tüntetőleg szüretelt. A piacon vásárolta a szőlőt és tapostatta az udvar közepén a saját termése gyanánt. Valóságos bucsujárás volt ilyenkor a korcsmája s ő gondoskodott róla, hogy minden látogatója poharába két-három szőlőszem jusson. Ő róla beszélik, hogy amikor korcsmárosnak fölcsapott, az első években, farsang alkalmával, két hatosért mindenki annyit ihatott nála, a mennyi csak beiéiért, de ha bármi okból fölkelt a helyéről a vendég, a húsz krajcárt újra meg kellett fizetnie. Rezesorrú embertől nem fogadott el az utolsó félliterért pénzt s ezzel elérte, hogy akárhányszor szépségversenyt rendezhetett a rezesorrúak vendégkoszorujából.
Pesti Napló, 1904. június (55. évfolyam, 151-180.
szám)1904-06-17 / 167. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése